Sáhnáme

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Shahnameh3-5.jpg

Sáhnáme, azaz a Királyok könyvének mondaanyagát még a szászánida uralkodók idejében jegyezték fel. Költői feldolgozásukra számos kísérlet történt. Először egy Dakíkí (935?–976?) nevű költő kapott megbízást a nagy nemzeti mű megalkotására. Dakíkít azonban korai halála megakadályozta a munka befejezésében. Csupán 1000 verspárig (2000 sorig) jutott el.

Félbemaradt művét Firdauszí (9341027) folytatta tovább. Tiszteletben tartotta Dakíkí hagyatékát: töredékét beolvasztotta eposzába, és formai téren is követte elődjét. Kb. 977-től, több mint 30 évig dolgozott a hatalmas munkán. Már elmúlt 70 éves volt, amikor 1010-ben befejezte.

A Sáhnáme 120 000 sorból áll. A perzsa történeti mondákat dolgozza fel, a legendás királyoktól kezdve az arab hódításig. Az egyes mondák csak lazán függenek össze egymással, de végighúzódik rajtuk Irán (Perzsia) ősi harca Túránnal, a nomád török népek hazájával.

A történet a legenda szerint 500 éven át uralkodó Ferídún királlyal kezdődik, és halálával végződik. Ezután Minúcsihr uralkodásának történései következnek, majd Zál és Rúdábé gyönyörű szerelmi története. Zál fia a perzsa hősmondák legnagyobb alakja, Rusztem, aki Kej Kubádot helyezi Perzsia trónjára. Őt követi a trónon fia, Kej Káúsz, és ennek a fia a szerencsétlen sorsú Szijávus.

Az eposzt Radó Antal fordította magyarra, 1896-ban.

Tartalma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

I. ELŐHANG

II. AZ ELSŐ KIRÁLYOK

1. Gajómarsz, a perzsák első királya 2. Gajómarsz és Hósang harca a fekete Dévvel 3. Hósang 4. A tűz ünnepének megalapítása 5. Tahmúrasz 6. Dzsamséd

III. DAHÁK

1. Dahák és apja 2. Iblísz szakács képében jelenik meg 3. Dzsamséd halála 4. Dahák Irán királya 5. Dahák és Káve, a kovács

IV. FIRÉDÚN HARCA DAHÁK ELLEN

ZÁL SZÁM FIA

1. Zál születése 2. Zál az Alburz hegyén 3. Szám elmegy Zál keresésére az Alburz helyére 4. Szímurgh átadja Zált Számnak .

ZÁL ÉS RÚDÁBE

1. Zál beleszeret Rúdábéba 2. Rúdábe beleszeret Zálba 3. Rúdábe szolgálói találkoznak Zállal 4. A lányok visszatérnek Rúdábéhoz 5. Zál elmegy Rúdábéhoz és eljegyzik egymást 6. Zál házassága

RUSZTEM SZÜLETÉSE

RUSZTEM ELSŐ HŐSTETTEI

RUSZTEM PARIPÁT VÁLASZT

A MÁZENDERÁNI KALAND

1. Káósz király meg akarja hódítani Mázenderánt 2. Káósz kudarca 3. Rusztem mázenderáni útjának hét állomása I. Rakhs és az oroszlán II. A forrás III. A sárkány IV. A boszorkány V. Úlád VI. Arzsang VII. A Fehér Dév 4. Káósz megszabadítása

RUSZTEM ÉS SZUHRÁB

1. ....................... 2. Rakhsot elviszik 3. Tahmíne 4. Szuhráb 5. A Fehér Erőd és Gurdáfaríd 6. Káósz Rusztemet küldi a turáni had ellen 7. A hadjárat megindul Turán ellen 8. Rusztem és Szuhráb párbaja 9. Szuhráb megsiratása 10. Szuhráb anyja

RUSZTEM ÉS AKVÁN DÉMON

1. A titokzatos gór 2. Akván a tengerbe dobja Rusztemet 3. Rusztem Afrászijáb és Akván ellen

BÉZSAN ÉS MANÉZSE

1 ............................... 2. Az örmény követség 3. Bézsan elmegy megküzdeni a vadkanokkal 4. Gurgín ármánya 5. Manézse 6. Bézsan a király fogságába esik 7. Bézsan bűnhődése 8. Gurgín büntetése 9. Bézsan nyomában 10. Bézsan kiszabadulása 11. A megtorlás 12. Khuszrau udvarában

ISZFANDIJÁR ÉS RUSZTEM

1. Iszfandijár szembeszáll apjával 2. Iszfandijár Zábulisztánba megy 3. Rusztem és Iszfandijár összetűzése 4. Rusztem és Iszfandijár párbaja 5. Iszfandijár fiait megölik 6. Rusztem otthon 7. Iszfandijár halála

RUSZTEM HALÁLA

1. Sagád 2. A csapda 3. Gyász és megtorlás

ISZKANDAR

1. Dáráb 2. Náhid 3. Iszkandar és Dárá 4. Iszkandar mint követ 5. Dárá veresége és halála 6. Iszkandar, Irán királya 7. Kaid négy ajándéka 8. Iszkandar hadjáratai a) A nyugati tenger b) A sárkány c) A nők városa d) Góg és Magóg e) A beszélő fa 9. Iszkandar megbetegszik Babilonban 10. Iszkandar levele édesanyjához

ISZKANDAR HALÁLA

BAHRÁM GÓR

1. ................................ 2. Bahrám Gór szerelmei

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Világirodalmi kisenciklopédia I–II. Szerk. Köpeczi Béla, Pók Lajos. Budapest: Gondolat. 1976. ISBN 963-280-184-9
  • Klasszikus német költők Domokos Mátyás: Európa. (Bp., 1977)