Arész

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mars szobra Hadrianus villájában

Arész (Άρης), (római Mars) a görög és római mitológiában a háború istene, Zeusz és Héra gyermeke. Pallasz Athénével ellentétben nem bölcsen vezetett és ezért nem a győzedelmes és igazságos háború, küzdelem istene volt, hanem az értelmetlen vérontás és kegyetlen öldöklés megtestesítője.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Arész nem tartozott a jóságos istenek közé, hiszen vérengző és féktelen volt. Amint meghallotta, hogy a földön két sereg ront egymásnak, feltette harci sisakját és felpattant harci szekerére, amelyet két tüzet okádó fekete húzott. Kardja félelmetes suhintása kiszámíthatatlan volt, hogy melyik sereget ritkítja, hiszen Arész belerohant a csata sűrűjébe, és nem érdekelte semmi, amíg vér folyt. A harcosok vesztét éppúgy élvezte, mint bátorságukat. Ugyanakkor gyűlölte a rendet és békét, hiszen ezek akadályozták a háború kitörését, ezért támogatott mindenkit aki meg akarta törni a rendet.

A harcokban kiszámíthatatlan volt, hol az egyik felet támogatta hol a másikat. A harcokba elkísérték fiai: Deimosz, a rettenet és Phobosz az iszonyat megtestesítői. Harci kocsija előtt Erisz, a viszály és Enüó, a harctéri öldöklés istennői futnak. Mivel vak dühvel csapott bele minden harcba, gyakran alulmaradt főleg Athénéval szemben. Az a szégyen is megesett vele, hogy halandóval szemben maradt alul: a trójai síkon az argosziak vezére, Diomédész megsebesítette a hadak istenét, igaz Athéné segített neki. Arész fájdalmában akkorát üvöltött, mintha tízezren ordítottak volna egyszerre és minden dícsőség nélkül jajveszékelve iszkolt el a helyszínről. Egyszer Héraklész is legyőzte. Talán legnagyobb szégyene az volt, mikor a két gigász ifjú, Ótosz és Ephilatész bezárta Arészt egy rézhordóba és 13 hónapig maradt ott, mikor Hermész szabadította meg börtönéből. Míg leláncolva raboskodott a hordóban a földön béke és rend honolt.

Magas és helyes férfiú volt, bár -katona módjára- kissé faragatlan. A szépség istennője, Aphrodité sem tudott neki ellenállni és 4 (vagy 5) gyermeket szült neki:

További gyermekei:

A római mondavilágban Mars gyermekeinek tulajdonítják Romulust és Remust.

Rómában ezzel ellentétben a legnagyobb istenek közé sorolták, közvetlen Jupiter (Zeusz) után állt.

Tisztelete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Valószínűleg thrák eredetű isten, aki a mükénei korban került be a görög istenek sorába. Görögországban inkább Athénét tisztelték, még a militarizmusáról híres Spártában is legfeljebb kutyakölyköket áldoztak neki. Összesen egy-két temploma volt egész Hellász területén; Athénban volt temploma az agórán, az argoliszi és a halikarnasszoszi templomok említhetők még meg. Neki szentelték az Areioszpagosz dombot, ahol a legfelső bíróság székelt.

Ábrázolásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ludovisi Arész

Szobrászat

Attribútuma a kard és a pajzs volt a görögöknél. A rómaiaknál előszeretettel ábrázolták szent állataival, a farkassal és a harkállyal.

  • Borghese Arész – Kr. e. 421-410 közötti évekből származó és Alkamenésznek tulajdonított görög eredeti római másolat (Louvre, Párizs)
  • Ludovisi Arész – szintén római másolat Kr. e. 4. század második feléből (Róma, Museo Nazionale)
  • Todibeli Mars – Kr. e. 4. századból származó etruszk bronzszobor, amely valószínűleg nem a hadistent ábrázolja, csak a hagyomány miatt nevezik így, ma a Vatikáni Múzeumban
  • vázaképeken főleg az Aphroditéval folytatott kalandjait ábrázolják, Pompejben épp azt, ahogy Hephaisztosz rajtakapja őket.
  • Bertel Thorvaldsen: Mars és Ámor, 1809-10
  • Antonio Canova: Mars és Vénusz, 1816
  • Adriaen de Vries: Mars és Vénusz, 1600-as évekből, jelenleg a prágai vár képtárában található
  • egy keresztény templomban is található egy Marsot ábrázoló szobor, a prágai Szent Vitus székesegyházban, Slik gróf síremlékén (készítője: Matthias Bernhard Braun)

Festészet

Botticelli: Venus és Mars
  • Botticelli: Venus és Mars című képe, mely 1486-ban készült (London, National Gallery)
  • Tintoretto: Minerva és Mars, 1578 (Velence, Doge-palota)
  • Veronese: Venus és Mars, 1560-1570 (New York, Metropolitan Museum of Art)
  • Rubens: A győzelem istennője megkoronázza Marsot, 1612 körül (Drezda, Gemaldegaerie)
  • Rubens: Mars diadala, ma a Vatikáni Múzeumban
  • Rembrandt: Mars, 1655 (Glasgow, Art Gallery)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vojtech Zamarovsky- Istenek és hősök a görög-római mondavilágban, 2001