Tomizmus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Aquinói Szent Tamás

A tomizmus a skolasztikus Aquinói Szent Tamás és az általa létrehozott teológiai és filozófiai iskola tanítása.

A tomizmus fejlődése három szakaszra bontható:

  1. a régebbi tomizmus
  2. a reformáció előtti tomizmus
  3. a 19. század közepén kialakult tomizmus, ami neotomizmus néven ismert.

A tomizmus az arisztotelizmust egyesíti a kereszténykatolikus – világnézettel. Az irányzat az intellektus akarat feletti uralmát képviseli, valamint – bizonyos határokon belül – az akaratszabadságot. Isten megismerhetőségét a látható teremtményeiben való megnyilvánulásaihoz, hatásaihoz köti. Az irányzat szerint az igazságot kétféle módon lehet megismerni: hittel vagy tudással. Elképzelhető, hogy a két módon megszerzett ismeretek nem egyeznek meg, és ennek az emberi elme az oka. Ezért a tudással szemben a hitet kell előnyben részesíteni. Az emberek csak a bűnbeesés előtt voltak egyenlők, azóta a szolgaság valamilyen Istentől elrendelt formájában élnek.

A tomizmus az arisztotelészi filozófia eszközeivel a katolikus egyház legátfogóbb, részletekbe menően racionalista rendszerét alkotta meg, amely annak még ma is az eszmei alapját tükrözi.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Rathmann János: Idegen szavak a filozófiában, Budapest, Tankönyvkiadó, 1996