Iskarióti Júdás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Iskarióti Júdás
Giotto - Scrovegni - -31- - Kiss of Judas.jpg
Giotto di Bondone: Júdás csókja
Elhunyt
1. század
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Iskarióti Júdás témájú médiaállományokat.
Nyikolaj Nyikolajevics Ge: A lelkiismeret, Júdás
Templomfreskó, Karióti Júdás felakasztja magát (Macedónia)

A karióti Júdás vagy Júdás Iskáriótes (megh 30 k.). A ragadványnév eredetét többen – köztük Vermes Géza – úgy határozzák meg, hogy Júdás Galileából származott több más apostolhoz hasonlóan, és a jelző a latin sīcārius (= késelő) torzított változata. Ők a zélóta mozgalom ultraradikálisai, a politikai terrorizmus első képviselői voltak. Ha ez a feltevés igaz, akkor az apostolok közösségének politikai irányvonalára nézve érdekes lehetőségeket tár fel.

A 12 tanítvány egyike volt, Jézus árulója. Júdás az egyetlen Júda törzsbeli apostol, Simon fia (Jn 6,71). Az evangéliumok szerint Júda déli részéből származott; Jézus az apostolok közé választja (Mt 10,4; Mk 3,19; Lk 6,16); a tizenkettő közös pénzét kezelte (Jn 12,6; 13,29), pénzsóvár (Mt 26,14-16); Jézust kiszolgáltatta az ellenségeinek (Mt 26,47-49).

Júdás megbánja tettét és visszaviszi a harminc ezüstöt a főpapoknak és a véneknek: "Vétkeztem, mondta, elárultam az igaz vért" (Mt 27,34). [1]


Amikor megvirradt, magához hívta tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt. Ezeket elnevezte apostoloknak: Simont, akit Péternek is nevezett, és Andrást, a testvérét, valamint Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant, Mátét és Tamást, Jakabot, Alfeus fiát és Simont, akit Zelótának neveznek, Júdást, Jakab fiát, és iskarióti Júdást, aki áruló lett. Majd lement velük és megállt egy sík helyen. Vele volt tanítványainak egy nagy csoportja és hatalmas népsokaság egész Júdeából, Jeruzsálemből, Tírusz és Szidon tengermellékéről

Lukács evangéliuma

Amikor Júdás látta, hogy Jézust halálra ítélik, felakasztotta magát (Mt 27,3-5; ApCsel 1,17-18).


Akkor látván Júdás, a ki őt elárulá, hogy elítélték őt, megbánta dolgát, és visszavivé a harmincz ezüst pénzt a főpapoknak és a véneknek, Mondván: Vétkeztem, hogy elárultam az ártatalan vért. Azok pedig mondának: Mi közünk hozzá? Te lássad. Ő pedig eldobván az ezüst pénzeket a templomban, eltávozék; és elmenvén felakasztá magát. A főpapok pedig felszedvén az ezüst pénzeket, mondának: Nem szabad ezeket a templom kincsei közé tennünk, mert vérnek ára. Tanácsot ülvén pedig, megvásárlák azon a fazekasnak mezejét idegenek számára való temetőnek. Ezért hívják ezt a mezőt vérmezejének mind e mai napig.

– (Máté 27,3–8)

Az önmagában ellentmondásos történet – elárulja Jézust, majd emiatt felakasztja magát – Júdás szerepének több különböző értelmezését teszi lehetővé, mivel a körülményekről közelebbit az evangéliumok nem árulnak el.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Iskarióti Júdás témájú médiaállományokat.