Codex Vaticanus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Részlet a Codex Vaticanus-ból: Esdrás könyve 2:1-8

A Codex Vaticanus (Vatikáni kódex) a legértékesebb görög kézirata a Bibliának a Kr. u. IV. század elejéről. 1457-től őrzik a Vatikánban, innen kapta a nevét. Korábbi történetéről nem tudunk. Egyesek szerint Egyiptomban, mások szerint Cezáreában keletkezett. A kódex az alexandriai szövegtípushoz tartozik. A kódex jelölése a szakirodalomban: B vagy 03.

Ez a nagybetűs kódex valószínűleg teljes Biblia volt, de az Ószövetségből elvesztek lapok, és az Újszövetség sem teljes. Hiányzik a Zsidóknak írt levél 9,15-13,25; a pasztorális levelek; a Filemonhoz írt levél és A jelenések könyve. Mérete 27-28 x 27–28 cm. Az Ószövetség 617 fóliót tartalmaz. Nem található meg benne Manassze imája és a Makkabeusok könyvei sem. Az Újszövetség 142 fólióból áll.

A pergamenre írt kódex minden oldala három kolumnát tartalmaz, mindegyikben 40-44 sorral, soronként 14-18 betűvel. A betűket barna tintával írták, interpunkció nélkül folyamatos írással. A szöveg 2 különböző kéz munkája, melyet 2 korrektor javított. A kézirat az újszövetségi rész margóján kettős pontokat (umlaut) tartalmaz. Úgy tűnik az esetleges szövegvariánsok jelzésére. E kérdésben a kutatások ma is folynak.

A könyvet a tudományos kutatás elől hosszú ideig elzárták, mígnem 1889-1890-ben, illetve 1904-1907-ben fakszimile kiadásai meg nem jelentek, ez utóbbi a „Codices e Vaticanis selecti phototypice expressi" címmel.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Codex Vaticanus témájú médiaállományokat.