Pál első levele Timótheoszhoz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Timóteusnak írt első levél a Bibliában az Újszövetségben található a három pasztorális levél egyike. Pál apostol írta, aki Macedóniából feltehetően Efezus felé tart, Timóteushoz.

A szerző és stílusa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szerző a bevezetőben Pálként mutatkozik be, - majd később -, akinek bűneit először váltotta meg Krisztus. Pál apostol lelkipásztori (pasztorális) levelében nem olyan szenvedélyes, egy kis handsúlyeltolódással egyértelmű és határozottabb, mint a többi leveleiben. A levélben kijelenti ő az aki bűnös volt és első, akit Krisztus üdvözített, és tette ezt azért hogy példát adjon a világnak, akik majd hisznek benne. A küldetését pedig azért kapta, hogy hírnöke legyen a pogány világnak.

A levél címzettje, Timóteus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Timóteus fiatal, hűséges követője lehetett Pálnak, a levél keletkezésekor. A levélből kiderül, hogy Timóteus megkapta az egyházirend presbitériumtól származó szavazatokat. A közösség rendjének megszervezését Pál rá bízza.

Az írás célja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pál hamarosan megérkezik - feltehetően az efezusi keresztény közösségbe -, azért ír ha késne, tudja Timóteus hogyan kell eljárni, és mint idősebb, tapasztalatait átadja a fiatalabb Timóteusnak, helyettesének.

Egyházrendi utasítások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pál apostol számba veszi a társadalmi rétegekből származó lehetséges közösségi tagokat, és felhívja Timóteus figyelmét milyen lelki veszélyeket képviselhetnek és vihetnek be a közösségbe azok az emberek.

  • Tévtanítók: kitalált meséket terjesztenek, mert a törvény tanítóinak szeretnének látszani.
  • Férfiak: Tiszta lélekkel imádkozzanak ne haragos érzülettel.
  • Asszonyok: szemérmesen ékesítsék magukat, és inkább jótettekkel hívják fel magukra a figyelmet. Nem taníthat, férfin ne uralkodjék, ne rágalmazzon, maradjon csöndben.
  • Aki püspök akar lenni: egyszer nősült, feddhetetlen, vendégszerető, megfontolt, mértéktartó legyen és ne iszákos, erőszakoskodó, kapzsi.
  • Diakónusok: először ki kell próbálni őket, ne legyenek borisszák,, kétszínűek, őrizzék a hít titkát.
  • Idős férfi, nő: Úgy kell velük beszélni, mintha apánk, anyánk lenne, vagy fiatalabb testvérünknek.
  • Özvegy: Csak olyan lehet a közösségben, aki hatvanesztendős, jó hírű, vendégszerető. A fiatal özvegyeket el kell utasítani, mert újra erőt vehet rajtuk az érzékiség, tétlenkedhetnek, pletykálkodhatnak. Menjenek férjhez, szüljenek gyermekeket.
  • A papok: Ha jól viselik dolgukat kétszeres jutalomban részesüljenek.
  • Presbiter: Csak akkor engedj a az ellenük való vádnak, ha legalább kettő, három tanú igazolja.
  • Rabszolgák: gazdájuk felé legyenek teljes tisztelettel, ne káromolják Isten nevét és a tanítást
  • Gazdagok: Minden baj eredete a pénz utáni sóvárgás. Akik gazdagság után kívánkoznak csapdába esnek, és romlásba döntik az embert. Legyenek a gazdagok nyílt szívűen adakozók.

Befejezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A befejezésben buzdítja tanítványát kerülje az üres fecsegőket, az áltudomány ellenvetéseit és őrizze meg a reá bízott kincset.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]