János második levele

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

János II. levele az egyike a hét azon katolikus levélnek, amelyet a Bibliában kanonizáltak. Nem egy meghatározott egyházközösségnek szól, azonban valamely közösség "Úrnője és gyermekei"

A szerző[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bevezetésben csak "öregnek" nevezi magát. A János I. levele témában és stílusban hasonlóságot mutat János evangélista stilusával. Ez a levél viszont nem olyan szenvedélyes, és a Bibliában található legrövidebb írás. A szerzőségben nem volt egyértelmű álláspont, ezért Órigenésznek, Szent Jeromosnak, Kaiszareiai Euszebiosznak van némi nehézségei a levéllel kapcsolatban. Az bizonyosnak vehető, hogy a "jánosi iskolából" való.

A levél szerkezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bevezetés - 1.-3.
  • A szeretet parancsa - 4.- 6.
  • Óvás a tévtanítóktól - 7.-11.
  • Befejezés - 12.-13.

Tartalma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Egy egyházközség ki van téve hamis tanítók működéseinek. A szeretet parancsáról ír, melyről tudja hogy nem először hall az Úrnő. Örömét fejezi ki, hogy talált a gyermekei közt, aki az Atyától kapott parancsok szerint igazságban él.
  • A főrészben megtudjuk a levél célját, óva int a csalóktól akik tagadják, hogy Jézus testben jött volna el. Ezután figyelmezteti a közösséget, hogy ne veszítsék el amit egyszer már megszereztek. Mert ha kitartanak az Atyát és a Fiút is magáénak tekinthetik. Aki nem ezekkel a tanítással megy hozzájuk ne is köszönjenek neki, mert ha igen úgy az részese a gonosz tetteiben.
  • Befejezésben személyes találkozót ígér, evvel magyarázza rövidségét. Záró mondatban átadja a címzett nővérének gyermekeinek üdvözletét.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]