Pál levele Titushoz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Pál levele Titushoz a Bibliában, az Újszövetségben található a három pasztorális levél egyike, melyet Pál apostol írt.

A levél szerzője[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szerző a bevezetésben Pálnak, Jézus Krisztus apostolának mutatkozik be, aki Isten rendelkezése alapján a hitre és igazságra vezessen az evangélium hirdetése útján. A levél felépítése, stílusa és mondanivalója megegyezik Pál Timótheoszhoz intézett első levelével.

A levél címzetje, Titus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Titust a közös hitben szerzett fiának nevezi, akit Kréta szigetén hagyott a hiányok pótlása miatt. A levél befejezéseként Titust magához rendeli, amint megérkeznek azok, akit Pál küld és őt ott leváltják, induljon Nikopoliszba, mert Pál ott fogja eltölteni a telet.

A levél célja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Feddhetetlen presbitereket és püspököt keresni hasonló feltételekkel, mint Pál Timótheoszhoz intézett első levelében leírta. A szerző szerint el kell hallgattatni a sok elégedetlenkedőt, a haszonlesőket, ámítókat és fecsegőket, mert egész családokat dúlnak fel. Megjegyzi, hogy főképp a körülmetéltek soraiban találhatók ilyenek. Egy prófétára hivatkozik Pál, és kifejti: a krétaiak örök hazugok, gonosz fenevadak és falánk naplopók. Megemlíti, hogy a tisztának minden tiszta, a tisztátalannak semmi sem az. Titusznak tanácsot ad, miről beszéljen a krétaiaknak: szakítsanak istentelenségükkel és a földi vágyaikkal; várják Krisztus dicsőséges eljövetelét, és a gonosztól való megváltás után a jótettekben buzgolkodó néppé legyenek. Váljanak engedelmessé, készek a jóra, legyenek barátságosak és ne szitkozódjanak. Titus kerüljön minden haszontalan vitát, a tévtanítókat rövid figyelmeztetés után el kell hagyni, azok úgyis saját magukat ítélik el.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]