Renminbi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Renminbi
CNY.jpg

ISO 4217 kód CNY
Devizajel ¥
Ország Kína

Infláció
Mértéke 5,4%[1]
Árfolyam
Napi árfolyam [1]
Váltópénz
csiao
fen
1/10
1/100
Érmék
Használatban 1, 5 fen, 1, 5 csiao, 1 jüan
Bankjegyek
Használatban 1, 5, 10, 20, 50, 100 jüan
Kibocsátó
Központi bank People's Bank of China
Weboldala

A renminbi (egyszerűsített kínai: 人民币; hagyományos kínai: 人民幣; pinjin: rénmínbì; szó szerinti jelentése: „népi pénz”) a makaói pataca és a hongkongi dollár mellett Kína hivatalos pénzneme.

Váltópénz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A renminbi egysége a jüan. Kínai karakterekkel leírva két formája létezik: egy népies (元 – eredeti jelentése: ’első’) és egy hivatalos (圆 – eredeti jelentése: ’gömbölyű’), amelyet csekkek kitöltésénél alkalmaznak. Északon a jüan helyett a „kuaj” (块 – eredeti jelentése: ’darabka’) elnevezést használják.

Egy jüan 10 csiaót (角 – eredeti jelentése: ’szeglet’) ér. Ezt Peking környékén szokás „mao” (毛 – eredeti jelentése: ’pihe’) néven is említeni. Egy csiao tovább osztható 10 fenre (分 – eredeti jelentése: ’feloszt’).

Érmék, bankjegyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A renminbi 1949-es bevezetése óta már öt sorozat jelent meg. Érdekesség, hogy valamennyi címletben létezik papírpénz, 1 jüan és kisebb címletben fémpénz is. Papírpénzekből alapvetően már csak a negyedik (népviseletben lévő figurák) és ötödik sorozat van érvényben – miután a harmadik sorozatot 2000-ben a Kínai Nemzeti Bank visszahívta –, de a kisebb címleteknél, így az 1, 2 és 5 fenes bankjegyeknél még mindig az 1950-es években kibocsátott második sorozat (teherautó, repülő, hajó) van érvényben. A fenek kivételével mindegyik bankjegyen mind kínai, mind arab számjeggyel, illetve a bankjegy hátulján mandarin, mongol, ujgur és csuang nyelven szövegesen is szerepel a címlet értéke.

1999-től folyamatosan új renminbi érme- és bankjegysorozatot (5. sorozat) vezetnek be. A legutolsót, az 1 jüanos bankjegyet 2004. július 30-án hozták forgalomba.

Az eddig bevezett 1, 5, 10, 20, 50 és 100 jüanos bankjegy immár biztonsági jeleket (fémszál, vízjel, ultraibolya fény alatt fluoreszkáló rostok, hologramos számok (csak az 50 és 100 jüanosnál) is tartalmaz a pénzhamisítás ellen. Mindegyik bankjegyen Mao Ce-tung képe látható a hivatalos állásfoglalás szerint a könnyű felismerhetőség érdekében. Sejthető azonban a Kínai Kommunista Párt Mao személyi kultuszára épülő politikai befolyásolása is a portrék mögött.

Több közgazdász, köztük Mao Jü-si is 1997 óta azt javasolja, hogy vezessék be az 500 és 1000 jüanos bankjegyeket, mert a kis címletek plusz költségeket jelentenek a pénzintézeteknek, mivel gyorsabban elhasználódnak ezek a címletek, és a tárolásuk is több helyet igényel. 2012-ben a központi bank kormányzóhelyettese, Hu Hsziao-lien megerősítette, hogy nem bocsátanak ki újabb címletű bankjegyeket, mert az inflációt gerjeszt, és egy esetleges hamisítás esetén nagyobb veszteséget okoz, mint a kis címletű bankjegy.[2]

Címlet 2. sorozat 3. sorozat 4. sorozat
1 fen RMB2-1fen-A.gif
RMB2-1fen-B.gif
Nem készült
2 fen RMB2-2fen-A.gif
RMB2-2fen-B.gif
Nem készült
5 fen RMB2-5fen-A.gif
RMB2-5fen-B.gif
Nem készült
1 csiao RMB2-1jao-A.gif
RMB2-1jao-B.gif
RMB3-1jiao-1A.jpg RMB3-1jiao-1A.gif
RMB3-1jiao-1B.jpg RMB3-1jiao-1B.gif

2 csiao RMB2-2jao-A.gif
RMB2-2jao-B.gif
RMB3-2jiao-1A.gif
RMB3-2jiao-1B.gif

5 csiao RMB2-5jao-A.gif
RMB2-5jao-B.gif
RMB3-5jiao-1A.gif
RMB3-5jiao-1B.gif

1 jüan RMB2-1yan-1A.gif RMB2-1yuan-2A.gif
RMB2-1yan-1B.gif RMB2-1yuan-2B.gif
RMB3-1yuan-A.gif
RMB3-1yuan-B.gif

2 jüan RMB2-2yan-A.gif
RMB2-2yan-B.gif
RMB3-2yuan-A.jpg
RMB3-2yuan-B.jpg

3 jüan RMB2-3yan-A.gif
RMB2-3yan-B.gif
Nem készült
5 jüan RMB2-5yan-1A.gif RMB2-5yuan-2A.gif
RMB2-5yan-1B.gif RMB2-5yuan-2B.gif
RMB3-5yuan-A.jpg
RMB3-5yuan-B.jpg

10 jüan RMB2-10yan-B.gif
RMB2-10yan-B.gif
RMB3-10yuan-A.jpg
RMB3-10yuan-B.jpg

50 jüan Nem készült
100 jüan Nem készült
5. sorozat
érték méret szín leírás dátum
előlap hátlap vízjel nyomtatás kibocsátás
1 jüan 130 × 63 mm sárga, zöld Mao Ce-tung és orchidea Három medencében tükröződik a hold a Nyugati-tónál orchidea 1999 2004. július 30.
5 jüan 135 × 63 mm bíbor Mao Ce-tung és nárcisz Taj-hegy Nárcisz 2002. november 18.,
10 jüan 140 × 70 mm kék Mao Ce-tung és rózsa Három Szoros a Jangce-folyónál Rózsa 2001. szeptember 1.
20 jüan 145 × 70 mm barna Mao Ce-tung és lótusz Kujlini táj Lótusz 2000. október 16.
50 jüan 150 × 70 mm zöld Mao Ce-tung és krizantém Potala palota Mao Ce-tung 2001. szeptember 1.
100 jüan 155 × 77 mm vörös Mao Ce-tung és prunus mume A népek nagy csarnoka 1999. október 1.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A renminbit 1949-ben vezették be, röviddel azután, hogy a kommunisták megnyerték a polgárháborút. A kommunista kormány első feladata a hiperinfláció megállítása volt, amely az országot sújtotta ekkoriban. Miután ez megfékeződött, nyomták ki a második sorozatot még az 1950-es években.

A tervgazdaság időszakában a renminbi árfolyama teljesen valószerűtlen volt a külföldi valutákhoz képest, átváltását szigorú szabályok jellemezték. A kínai gazdaság 1978-as nyitása után kettős árfolyamrendszer került bevezetésre egy belföldre szánt valutával és egy a külföldiek számára készült renminbivel, amelynek árfolyama jóval az előző felett volt. Ez a rendszer kedvezett a feketegazdaságnak, ahol általánossá vált a pénzkereskedelem.

Később a Kínai Népköztársaság a nagyobb konvertibilitás elérése érdekében eltörölte a kettős árfolyamot, és a kialakított cserehelyeken az árfolyamok valósabb értéket vehettek fel. Jelenleg a renminbi magánszemélyek folyószámláin konvertibilis, míg a vállalkozásokén nem. A cél a teljes konvertibilitás elérése, ami azonban egyelőre csak távlati.

Árfolyama[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A renminbi árfolyamát 1994-től informálisan az amerikai dollár árfolyamához kötik. Ez a gazdaságpolitika Kína számára feltétlen előnyös, azonban a nemzetközi megítélése kettős. Az 1998-as ázsiai gazdasági válság során nagy szolgálatot tett a rendszer, mivel nem engedte Kína meggyengülését. Ám mostanság főleg az Amerikai Egyesült Államok egyre többször támadja a kötött árfolyamrendszert, mivel a dollár – és így a renminbi – gyengülésével, Kína gazdasága még versenyképesebb lett az Amerikai Egyesült Államokéval szemben.

Az Amerikai Egyesült Államok a G7 és az Európai Unió támogatásával nyomást gyakorolt Kínára a renminbi árfolyamának növelése érdekében, hogy az import növekedjen, az export pedig csökkenjen. Kínában azonban tartják magukat a kötött vagy csúszó árfolyamhoz, mivel félnek a szabad árfolyam esetén fellépő spekulációktól. Kisebb módosítást azonban tervez a Kínai Nemzeti Bank azáltal, hogy a jüan árfolyamát már nemcsak az amerikai dollárhoz, hanem egy a dollárból, euróból és japán jenből álló kosárhoz kívánják majd kötni.

Kínát több támadás is éri, mivel valutája nem vihető ki az országból, így kényszerítve rá a külföldi turistákat, befektetőket, hogy ők vigyék oda külföldi valutájukat, amit külföldi államkötvényekbe fektethet be a kínai állam, ezáltal még nagyobb befolyást szerezve a nemzetközi gazdaságban. Másrészt a rendszer hátulütőjeként terepet ad a feketegazdaságnak.

A kínai valuta nemzetközileg konvertibilissé tétele, amely egyelőre csak a távlati célok között szerepel, alapvetően megosztja a nem kínai piaci résztvevőket. Míg a könnyűipar a lépéstől a jüan felértékelődését várva a konvertibilitás elérése mellett kardoskodik, az olcsó kínai munkaerőre és termékekre építő számítástechnikai és kereskedelmi cégek érdeke a mostani rendszer megtartása.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]