Az alveolopalatális, zöngétlen affrikáta egyes beszélt nyelvekben használt mássalhangzó. A nemzetközi fonetikai ábécé (IPA) e hangot a [t̠͡ɕ] jellel, illetve olykor, nem hivatalosan a [ʨ] jellel jelöli (680-as karakter), X-SAMPA-jele pedig ts\. Az alveolopalatális, zöngétlen affrikáta többek között a mandarin kínaiban, a japánban, az oroszban, illetve a szerb és a horvát nyelvben fordul elő.
A magyarban használt /tʃ/ és /c/ hangokhoz hasonló (vagyis a cs és a ty betű által jelölt két hanghoz): a /tʃ/-nél hátrább képződik, a /c/-hez képest viszont a nyelv hegye előrébb helyezkedik el, és mint affrikáta, réshangként végződik.
Az alveolopalatális, zöngétlen affrikáta jellemzői:
- Képzésmódja szibiláns affrikáta, ami annyit tesz, hogy képzésekor először teljesen megszakad a légáramlat, majd a nyelv által megformált résbe és a fogak éléhez kerül, így magas frekvenciájú légörvényt kelt.
- Képzéshelye alveolopalatális, más szóval palatalizált laminális posztalveoláris, vagyis a nyelv elejét a fogmeder mögé illesztve, a hátát (közepét) pedig a kemény szájpadláshoz emelve képződik.
- Zöngésségi típusa zöngétlen, így a hangszalag rezgése nélkül képződik.
- Orális mássalhangzó, azaz a levegő a szájon át tudja elhagyni a beszédképző szerveket.
- Centrális mássalhangzó, tehát a légáram a nyelv közepénél halad át, nem pedig a szélénél.
- Légáram-mechanizmusa pulmonikus egresszív, vagyis a levegőt pusztán a tüdővel és a rekeszizommal kilélegezve képezhető, akárcsak a legtöbb más beszédhang.
- ↑ Wheeler (2005:12)
- ↑ Jassem (2003:105)
- ↑ Tingsabadh & Abramson (1993:24)
Jassem, Wiktor (2003), "Polish", Journal of the International Phonetic Association 33 (1): 103–107, DOI 10.1017/S0025100303001191
Tingsabadh, M.R. Kalaya & Abramson, Arthur S. (1993), "Thai", Journal of the International Phonetic Association 23 (1): 24–26, DOI 10.1017/S0025100300004746
Wheeler, Max W. (2005), The Phonology of Catalan, Oxford: Oxford University Press, ISBN 0199258147
| A fenti táblázatok fonetikai jeleket tartalmaznak: némelyek tévesen jelenhetnek meg egyes böngészőkben. [Segítség] |
| A párban szereplő jeleknél a bal oldali jelöli a zöngés hangot, a jobb oldali a zöngétlent. |
| Az árnyékolt részek a lehetetlennek tartott pulmonikus hangképzési formákat jelölik. |
| Az élénksárga hátterű hangok rövid és hosszú változatai fonémák a magyar köznyelvben, a halványsárga hátterűek pedig allofónként fordulnak elő. |
| * A jel nincs definiálva az IPA-ban. |
hallgat
