Horvát ábécé

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A horvát ábécé a horvát nyelv lejegyzésére használt ábécé, amely a latin ábécén alapul. Ezt az ábécét használja még továbbá a bosnyák, a montenegrói és a szerb nyelv (ez utóbbinak a hivatalos írásmódja cirill írással történik).

Az ábécét Ljudevit Gaj alkotta meg a latin ábécé cseh és lengyel változatából, és 1830-ban Budán publikálta Kratka osnova horvatsko-slavenskog pravopisanja című könyvében. Ez előtt is jelent már meg könyv a horvát írásról, de ezek nem az egységesített írást használták.

Az ábécé 30 + 2 (i+e=i(j)e, r+r=ŕ) betűböl áll:

A B C Č Ć D Đ E F G H I J K L Lj M N Nj O P R S Š T U V Z Ž

Oktatási jellegű kiadványokban használnak különböző ékezeteket is a magánhangzók felett a hangsúly jelölésére, más kiadványokban ezek nem használatosak. A hangsúlyról bővebben lásd: horvát nyelv.

Idegen eredetű nevekben és még meg nem honosodott szavakban megtalálhatók a q, w, x, y betűk is, de ezek nem részei a hivatalos ábécének, betűrendbe sorolásnál helyük a magyarnak megfelelő.

Az ábécében a dž, lj, nj digráfok (betűkapcsolatok) önálló betűkként kezelendők. Ez azt jelenti, hogy például az nj az összes n kezdetű szó után áll, tehát a njegov a novine után található. Ugyanezért a keresztrejtvényekben is egy betűként kezelik őket, tehát ezek a betűk egy négyzetbe kerülnek. Viszont – a holland IJ-jel szemben – a betűk szókezdetben csak az első tagjukat írják naggyal, kivéve, ha a teljes szó nagybetűvel írt: Njemačka, de NJEMAČKA.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]