Legyintőhang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A legyintőhang, angol terminológiával flap vagy tap, a fonetikában egyperdületű r-féle mássalhangzót jelent, mely a nyelvnek az artikuláció helyére való egyszeri koppantó mozgásával keletkezik. A tap és a flap fogalmakat általában ugyanannak a mássalhangzónak a jelölésére használják, bár egyes nyelvészek szerint az artikulációjukban van némi különbség (a flap esetében a nyelvhegy visszatér a nyugalmi helyzetbe, az alsó fogsor mögé).

Léteznek alveoláris, bilabiális és uvuláris legyintőhangok. Az alábbi táblázatban néhány példa szerepel.

IPA Leírás Példa
ɺ zöngés laterális alveoláris flap alnémet wedder (’újra’)
ɻ laterális posztalveoláris flap japán ラーメン (’helyiségek’)
ɽ zöngés retroflex alveoláris flap urdu بڑا (’nagy’)
ɾ zöngés alveoláris flap angol letter (’levél’)

A spanyolban, illetve azokban a nyelvekben, ahol a mássalhangzó-hosszúság fonológiai megkülönböztető jellegű, az egyszerű r hang általában legyintőhangként valósul meg (pl. olasz és spanyol caro ’drága’, vö. carro ’szekér, autó’; magyar óra, vö. orra, stb.)

Az amerikai angol nyelvben például a t és a d hangoknál fordul elő a flap, amikor azok egy hangsúlyos és egy hangsúlytalan magánhangzó között állnak. Így a ride szóból alkotott rider és a write szóból jövő writer szavak hangalakja egyaránt [raɪDər] lesz.