Szakszaul
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Haloxylon ammodendron (C. A. Mey.) Bunge | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szakszaul témájú médiaállományokat és Szakszaul témájú kategóriát. |
A szakszaul (Haloxylon ammodendron) a disznóparéjfélék (Amaranthaceae) családjába tartozó faj. A szakszaul nevet használják még a fehér szakszaul (Haloxylon persicum) és a fekete szakszaul (Haloxylon aphyllum) megnevezésére is.
Jellemzői[szerkesztés]
A növény a táplálékszegény homokos talajt kedveli, és megmarad az erősen lúgos, szikes talajon is. Szárazságtűrő, jól viseli a szélsőséges hidegeket, de árnyékos helyen nem marad meg.
A szakszaulok mérete valahol a kisebb fák és nagyobb bokrok közötti, ritkán nőnek 4-5 méternél magasabbra. Rendkívül lassan növekszik. Törzse rendszerint göcsörtös, kérge sima, szivacsos, jó nedvszívó. Levelei henger alakúak, 5-15 centiméter hosszúak. Apró sárga virágait június végén, július elején hozza.
Elterjedése[szerkesztés]
Leggyakrabban Közép-Ázsia sivatagos területein fordul elő, főképp a turkesztáni homok- és sós sivatagokban, valamint Mongólia területén. Elszórtan az iráni sivatagokban és Afrika területén is megtalálható.
Felhasználása[szerkesztés]
A Góbi-sivatagban az egyetlen fás szárú növényként nagyon fontos szerepet tölt be a nomádok életében, ugyanis az itt élők számára ez az egyetlen növényi tüzelőanyag.
Az 1950-es évektől kezdve erdészetileg telepítik. Ezzel megoldható a sivatagi népek tűzifával való ellátása, valamint a sivatagi homok és télen a hó megfogása. Emellett párologtatásával növeli a levegő páratartalmát, csökkenti a hőmérsékletet és egyenletesebb mikroklímát alakít ki.
