Hu Csin-tao
| Hu Csin-tao | |
 |
|
| A Kínai Népköztársaság elnöke | |
| Hivatalban Hivatalba lépés: 2002. november 15. |
|
| Előd | Csiang Cö-min |
|
|
|
| Született | Jiangyan, Jiangsu 1942. december 21. (69 éves) |
| Párt | Kínai Kommunista Párt |
|
|
|
| Házastárs | Liu Yongqing |
| Foglalkozás | hidraulikus mérnök |
(胡錦濤/胡锦涛, Hu Jintao, hangsúlyjelekkel Hú Jǐntāo) ( (Csiangjen), 1942. december 21. –) kínai politikus, államférfi, 2002 óta a Kínai Kommunista Párt főtitkára, 2003 óta a Kínai Népköztársaság elnöke, 2004 óta pedig a Központi Katonai Bizottság elnöke.
Ezekben a posztokban – amelyek együtt immár hagyományosan a legfelső kínai politikai vezető hatásköreit testesítik meg – (Csiang Cö-min) utóda és a KNK negyedik vezetői generációjának feje, (Mao Ce-tung), (Teng Hsziao-ping) és (Csiang Cö-min) után. 2007 őszén a KKP kongresszusán megerősítették főtitkári pozíciójában, 2008. március 15-én az Országos Népi Gyűlés újabb öt évre államfővé választotta.[1]
[szerkesztés] Családja, tanulmányai
(Hu Csin-tao) (Csiangszu) tartományban született, szegény családban, bár apjának tea-kiskereskedése volt. Anyját hét éves korában elvesztette, ezután nagynénje nevelte. Apját a kulturális forradalomban meghurcolták, ami nagy hatást gyakorolt politikai nézeteinek alakulására.[2]
A pekingi (Csinghua Egyetemen, angolul Tsinghua University) tanult, itt lépett be a KKP-ba 1964-ben. Ugyanebben az évben el is végezte az egyetemet hidraulikus mérnöki szakon. Az egyetemen ismerkedett meg későbbi feleségével is; egy fiuk és egy lányuk született.
1968-ban (Kanszu) tartományba helyezték, ahol egy vízerőműben dolgozott.
[szerkesztés] Politikai pályája
Munkájára 1974-ben felfigyelt (Szung Ping), a KKP tartományi bizottságának első titkára, tartományi kormányzó, aki politikai mentora lett. (Ven Csia-pao) – jelenlegi miniszterelnök – szintén (Szung Ping) felfedezettje volt és ugyancsak ekkor vált politikailag ismertté. Hu 1981-ben a pekingi központi pártfőiskolán tanult (Teng Hsziao-ping) lányával és (Hu Jao-pang) fiával együtt.
1982-ben (Hu Csin-tao) a Kommunista Ifjúsági Szövetség (Kanszu) tartományi titkára lett, de még abban az évben Pekingbe hívták, ahol a KISZ KB titkárságára került, amelynek két évvel később első titkára lett.
1985-ben (Kujcsou) tartomány párttitkára és kormányzója lett. A (Csiang Cö-min) köré tömörült úgynevezett sanghaji klikkel szemben (Hu Csin-tao) karrierjének nagy részét Kína szegény hátországában, a belső tartományokban töltötte, ezért is volt sokkal kevésbé ismert a nyugati elemzők számára, mint a partvidéki vezetők.
1987-ben sikeresen kezelte a tartományi diákmegmozdulásokat, amelyekhez hasonlóak Pekingben ebben az évben (Hu Jao-pang) kényszerű lemondásához vezettek.
1988-ban a politikailag nyugtalan Tibeti autonóm tartomány párttitkára lett. 1989-ben a kemény kéz politikájának és bizonyos liberális kulturális engedményeknek a kombinációjával letörte a helyi politikai ellenállást.
A KKP 1992-es 14. kongresszusa előtt a párt legfelső vezetői, köztük (Teng Hsziao-ping) és (Csen Jün), jelölteket kerestek a Politikai Bizottság Állandó Bizottságába, hogy biztosítsák az átmenetet a második és a harmadik vezetői generáció között. (Hu Csin-tao) ekkor, röviddel 50. születésnapja előtt, a legfiatalabb tagként került be ebbe a legfelső politikai vezető testületbe, mint reménybeli későbbi vezető, (Csiang Cö-min) várható utódja a negyedik generáció élén.
1993-ban Hu a KKP KB Titkárságának vezetője lett, mint a Központi Bizottság napi munkájának irányítója. Ugyancsak feladatául kapta az ideológiai munka irányítását.
1998-ban Hu az államfő helyettese lett, és (Csiang) egyre inkább bevonta a nemzetközi ügyekbe is. Ebben a minőségében ő kezelte a belgrádi kínai nagykövetség 1999-es amerikai bombázása miatti konfliktust.
A tényleges hatalomátadásra, és (Hu Csin-taónak) az első számú kínai vezetővé válására fokozatosan került sor. Először a KKP élére került, és (Csiang) – hasonlóan (Teng) korábbi gyakorlatához – egy darabig még megtartotta a Központi Katonai Bizottság elnöki posztját.
A legfelső kínai politikai vezető posztjára kerülve Hu és miniszterelnöke, (Ven Csia-pao), programjukban meghirdették a „harmonikus társadalom” kialakításának célját. Törekszenek – egyelőre kevés sikerrel – mérsékelni a túlságosan gyors, súlyos társadalmi, környezeti problémákat okozó gazdasági fejlődést.
Hu alapjában véve ragaszkodik a gazdaság szoros állami ellenőrzéséhez és a politikai reformok terén is meglehetősen konzervatív, „fontolva haladó”. Irányítása alatt Kína nemzetközi gazdasági, politikai és katonai súlya rohamosan tovább növekszik.
2004-től a Központi Hadsereg Bizottságának az elnöke.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Hu Jintao (ChinaVitae.com)
- Hu Jintao calls for upholding Marxism (Xinhua)
- China's leader shows his stripes – BBC
- Requiem for Reform?
- China's Hu: well liked, little known, Christian Science Monitor, Robert Marquand írása, 2006. április 19.
- Hu Jintao's political philosophies and policies Dr. Robert Lawrence Kuhn írása (angolul)
- Who ist Hu, und wer ist Wen?
Eine neue Pekinger Doppelspitze führt China auf den Weg zur Weltmacht von Johnny Erling, Konrad-Adenauer-Stiftung, PM 423, Februar 2005
