Hu Csin-tao

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hu Csin-tao
Hu Jintao.jpg
A Kínai Népköztársaság elnöke
Hivatali idő
2002. november 15.2013. március 14.
Előd Csiang Cö-min
Utód Hszi Csin-ping

Született 1942. december 21. (71 éves)
Jiangyan, Jiangsu
Párt Kínai Kommunista Párt

Házastárs Liu Yongqing
Foglalkozás hidraulikus mérnök

Hu Csin-tao (胡錦濤/胡锦涛, Hu Jintao, hangsúlyjelekkel Hú Jǐntāo) (Csiangjen, 1942. december 21. –) kínai politikus, államférfi, 2002 és 2012 között a Kínai Kommunista Párt főtitkára, 2003 és 2013 között a Kínai Népköztársaság elnöke, 2004 és 2012 között pedig a Központi Katonai Bizottság elnöke.

Ezekben a posztokban – amelyek együtt immár hagyományosan a legfelső kínai politikai vezető hatásköreit testesítik meg – Csiang Cö-min (Jiang Zemin) utóda és a KNK negyedik vezetői generációjának feje, Mao Ce-tung (Mao Zedong), Teng Hsziao-ping (Deng Xiaoping) és Csiang Cö-min után. 2002-es megválasztása után 2007 őszén a KKP kongresszusán megerősítették főtitkári pozíciójában, 2008. március 15-én az Országos Népi Gyűlés újabb öt évre államfővé választotta.[1] Utódja Hszi Csin-ping 2012-től kezdődően vette át tőle az ország irányítását.

Családja, tanulmányai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hu Csin-tao Csiangszu (Jiangsu) tartományban született, szegény családban, bár apjának tea-kiskereskedése volt. Anyját hét éves korában elvesztette, ezután nagynénje nevelte. Apját a kulturális forradalomban meghurcolták, ami nagy hatást gyakorolt politikai nézeteinek alakulására.[2]

A pekingi Csinghua Egyetemen (Qinghua Egyetemen, angolul Tsinghua University) tanult, itt lépett be a KKP-ba 1964-ben. Ugyanebben az évben el is végezte az egyetemet hidraulikus mérnöki szakon. Az egyetemen ismerkedett meg későbbi feleségével is; egy fiuk és egy lányuk született.

1968-ban Kanszu (Gansu) tartományba helyezték, ahol egy vízerőműben dolgozott.

Politikai pályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Munkájára 1974-ben felfigyelt Szung Ping (Song Ping), a KKP tartományi bizottságának első titkára, tartományi kormányzó, aki politikai mentora lett. Ven Csia-pao (Wen Jiabao) – jelenlegi miniszterelnök – szintén Szung Ping felfedezettje volt és ugyancsak ekkor vált politikailag ismertté. Hu 1981-ben a pekingi központi pártfőiskolán tanult Teng Hsziao-ping lányával és Hu Jao-pang (Hu Yaobang) fiával együtt.

1982-ben Hu Csin-tao a Kommunista Ifjúsági Szövetség Kanszu tartományi titkára lett, de még abban az évben Pekingbe hívták, ahol a KISZ KB titkárságára került, amelynek két évvel később első titkára lett.

1985-ben Kujcsou (Guizhou) tartomány párttitkára és kormányzója lett. A Csiang Cö-min köré tömörült úgynevezett sanghaji klikkel szemben Hu Csin-tao karrierjének nagy részét Kína szegény hátországában, a belső tartományokban töltötte, ezért is volt sokkal kevésbé ismert a nyugati elemzők számára, mint a partvidéki vezetők.

1987-ben sikeresen kezelte a tartományi diákmegmozdulásokat, amelyekhez hasonlóak Pekingben ebben az évben Hu Jao-pang kényszerű lemondásához vezettek.

1988-ban a politikailag nyugtalan Tibeti autonóm tartomány párttitkára lett. 1989-ben a kemény kéz politikájának és bizonyos liberális kulturális engedményeknek a kombinációjával letörte a helyi politikai ellenállást.

A KKP 1992-es 14. kongresszusa előtt a párt legfelső vezetői, köztük Teng Hsziao-ping és Csen Jün (Chen Yun), jelölteket kerestek a Politikai Bizottság Állandó Bizottságába, hogy biztosítsák az átmenetet a második és a harmadik vezetői generáció között. Hu Csin-tao ekkor, röviddel 50. születésnapja előtt, a legfiatalabb tagként került be ebbe a legfelső politikai vezető testületbe, mint reménybeli későbbi vezető, Csiang Cö-min várható utódja a negyedik generáció élén.

1993-ban Hu a KKP KB Titkárságának vezetője lett, mint a Központi Bizottság napi munkájának irányítója. Ugyancsak feladatául kapta az ideológiai munka irányítását.

1998-ban Hu az államfő helyettese lett, és Csiang egyre inkább bevonta a nemzetközi ügyekbe is. Ebben a minőségében ő kezelte a belgrádi kínai nagykövetség 1999-es amerikai bombázása miatti konfliktust.

A tényleges hatalomátadásra, és Hu Csin-taónak az első számú kínai vezetővé válására fokozatosan került sor. Először a KKP élére került, és Csiang – hasonlóan Teng korábbi gyakorlatához – egy darabig még megtartotta a Központi Katonai Bizottság elnöki posztját.

A legfelső kínai politikai vezető posztjára kerülve Hu és miniszterelnöke, Ven Csia-pao, programjukban meghirdették a „harmonikus társadalom” kialakításának célját. Törekedtek – kevés sikerrel – mérsékelni a túlságosan gyors, súlyos társadalmi, környezeti problémákat okozó gazdasági fejlődést.

Hu alapjában véve ragaszkodott a gazdaság szoros állami ellenőrzéséhez és a politikai reformok terén is meglehetősen konzervatívnak, „fontolva haladónak” bizonyult. Irányítása alatt Kína nemzetközi gazdasági, politikai és katonai súlya rohamosan tovább növekedett.

2004-től a Központi Katonai Bizottság elnöke is volt.

Pozícióit – tervezett ütemterv szerint – 2012-ben és 2013-ban adta át utódának, Hszi Csin-pingnek.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wikinews-logo.svg
A Wikihírek kapcsolódó cikke:
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Hu Csin-tao témájú médiaállományokat.

Eine neue Pekinger Doppelspitze führt China auf den Weg zur Weltmacht von Johnny Erling, Konrad-Adenauer-Stiftung, PM 423, Februar 2005

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]