Vlagyikavkaz

	Vlagyikavkaz
	; Vlagyikavkaz címere
	; Vlagyikavkaz címere
	Közigazgatás
Ország	Oroszország
Polgármester	Boris Albegov
Irányítószám	362000–362999
Körzethívószám	8672
Testvérvárosok	Lista Vlagyivosztok; Mahacskala; Sztavropol; Szeverodvinszk;
	Népesség
Teljes népesség	306 978 fő (2017)
	Földrajzi adatok
Időzóna	UTC+03:00
	Elhelyezkedése
	Vlagyikavkaz Pozíció Oroszország térképén
	é. sz. 43° 02′ 24″, k. h. 44° 40′ 39″Koordináták: é. sz. 43° 02′ 24″, k. h. 44° 40′ 39″
	Vlagyikavkaz weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Vlagyikavkaz témájú médiaállományokat.

Vlagyikavkaz Észak-Oszétia fővárosa és egyben Oszétia régió legnagyobb városa. A 2010-es népszámlálás szerint lakosainak száma 310 ezer fő, agglomerációval együtt 330 ezer.

A Tyerek két partján fekszik, a Kaukázus lábánál. A várostól 30 km-re található a Darial-szurdok és az úgynevezett Grúz hadiút, ami Vlagyikavkazt és Tbiliszit összekötötte.

Nevének jelentése: „Urald a Kaukázust!” (hasonló módon kapta nevét Vlagyivosztok is). Oszét neve: Dzaudzsikau, ami annyit tesz: Dzaug faluja.

Története[szerkesztés]

A települést 1784-ben alapították II. Katalin orosz cárnő rendeletére a Kaukázusban terjeszkedő oroszok, mint katonai erődítményt. 1860-ban városi rangot kapott és egyre több oszét költözött ide a hegyekből. 1863-tól kormányzósági székhely. A gyors fejlődéshez hozzájárult, hogy 1875-ben megépült a várost Rosztovval összekötő vasút. A 20. század elején és 1917-ben a forradalmi mozgalom egyik jelentős központja volt. Itt tevékenykedett Szergo Ordzsonikidze, akiről a szovjet időkben átnevezték a várost Ordzsonikidzére. 1933-ban Észak-Oszétia közigazgatási központja lett. 1935-ben nyitotta meg kapuit az Észak-oszétiai Állami Drámai Színház, amely már akkoriban műsorára tűzött darabokat oszét szerzőktől. A békés fejlődést a háború szakította meg. A második világháborúban itt állították meg az előretörő német seregeket. A háború után tovább haladt az iparosítás. Vlagyikavkaz lett az Észak-Kaukázus egyik ipari központja. Jelentős volt – és ma is az – a fémipar, elektronika, vegyipar, színesfémkohászat, fafeldolgozás és építőipar. 1990-ben, a Szovjetunió felbomlása idején a város visszakapta a Vlagyikavkaz nevet.

Jelenleg[szerkesztés]

Napjainkban itt működök az Észak-oszétiai Állami Egyetem, Orvosi Akadémia illetve több moszkvai egyetem kihelyezett intézménye.

Vlagyikavkazban székel az észak-oszétiai parlament, a kormány, az alkotmánybíróság és Észak-Oszétia elnöke is.

A városnak élénk a sportélete, legjelentősebb sportklubja az Alanyija Vlagyikavkaz futball klub, mely jelenleg az orosz első osztályban szerepel.

Nemzetiségek, vallások[szerkesztés]

A lakosság 59 százaléka oszét nemzetiségűnek vallotta magát a népszavazáson, 27 százalék orosznak, a többi nemzetiség: örmények, grúzok, ukránok, ingusok stb.

A többség keleti keresztény hitű, a kisebbség muszlim. A városban egyaránt találhatunk templomokat (pl. Szent György-templom) és mecseteket.

Híres emberek[szerkesztés]

A városban az oszét kultúra olyan nagyságai éltek, mint Koszta Hetagurov, Maharbek Tuganov, Szeka Gadiev vagy Arszen Kocojev.

Orosz részről több-kevesebb ideig Vlagyikavkazban élt Puskin, Lermontov, Gribojedov, Csehov, Alekszandr Osztrovszkij és Lev Tolsztoj.

Itt született Szoszlan Petrovics Angyijev (1952–2018) kétszeres olimpiai bajnok szovjet-orosz birkózó.
Itt született Valerij Georgijevics Gazzajev (1954–) szovjet válogatott orosz labdarúgó, edző.
Itt született Jevgenyij Alekszejevics Torcsinov (1956–2003) szovjet–orosz sinológus, buddhológus.
Itt született Alekszandr Valentyinovics Mozsajev (1958–) szovjet-orosz párbajtőrvívó.
Itt született Ruszlan Alekszandrovics Kambolov (1990–) orosz válogatott labdarúgó.