Tógó Heihacsiró

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tógó Heihacsiró
Tōgō Heihachirō.jpg
Tógó tengernagy
Született 1848. január 27.
Kagosima, Japán
Meghalt 1934. május 30. (86 évesen)
Tokió
Nemzetisége Flag of Japan.svg japán
Fegyvernem haditengerészet
Szolgálati ideje 18631913
Rendfokozata flottatengernagy
Civilben Hirohito herceg nevelője

Tógó Heihacsiró (Kagosima, 1848. január 27.Tokió, 1934. május 30.) japán főnemes (márki), a Japán Császári Haditengerészet flottatengernagya, az egyik leghíresebb japán haditengerész. Nyugati újságírók előszeretettel nevezték a Kelet Nelsonjának.

Ifjúsága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tógó 1848. január 27-én született Kagosima város Kadzsijacsó nevű városrészében, a mai Kagosima tartomány területén. Apja, a városrész többi lakójához hasonlóan a nagy hatalmú Simazu család szamurája volt, akik gyakorlatilag saját országukként uralták a középkori Szacuma hűbéri tartományt.

A Simazu család fontos szerepet játszott a Meidzsi-restauráció során, mint Meidzsi császár prominens katonai és politikai támogatói a Tokugava-sógunátus ellen vívott harcban (a Bosin-háború során), így Tógó admirálissal együtt sok Kadzsijacsóban született szamurájfi emelkedett magas pozícióba a Meidzsi-korban.

A Tokugava-sógunátus elleni harcok (1863-1869)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tógó első ízben 15 éves korában esett át a tűzkeresztségen, amikor 1863 augusztusában a Brit Királyi Haditengerészet ágyúzta Kagosima városát, büntetésül azért, mert az előző évben Simazu-szamurájok meggyilkoltak egy Japánban utazó brit kereskedőt azért, mert az nem tért ki egy magas rangú szamuráj útjából. A Simazu család megtagadta, hogy kártérítést fizessen az elhunyt rokonainak, az brit korona pedig büntető expedíciót küldött Szacuma ellen.

A következő évben a Simazu család elhatározta, hogy modern haditengerészetet létesítenek Szacuma védelmére — ehhez csatlakozott az ifjú Tógó két fivérével együtt. 1868 januárjában Tógót a modern Kaszuga lapátkerekes hadihajóra vezényelték, és Oszaka közelében részt vett az avai tengeri csatában a Tokugavák ellen. A Bosin-háború kiterjedésével az immár tiszti rangú Tógó további tengeri ütközetekben vett részt a sógunátus erőivel szemben.

A Kaszuga, tisztjei 1869 augusztusában. Tógó jobb oldalon hátul fehérben.

Britanniai tanulmányok (1871–1878)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tógó európai tartózkodása alatt 1877-ben

1871 és 1878 között tizenöt japán kadéttársával együtt Angliában folytatott tengerészeti tanulmányokat. Londonba érkeztek, amely abban az időben a világ legnagyobb és legnépesebb városa volt. A japánokat meghökkentette az európai város megannyi „furcsasága”: a kőből épült hatalmas házak sokasága, az átlagos európai szoba bútorzata, a hentesüzletek kirakatai, mert napokig tartott, amíg hozzászoktak a rengeteg hús látványához. A japán kadétokat elválasztották egymástól, és egyénileg kijelölt szállásokra küldték, hogy minél jobban elsajátítsák az angol nyelvet és a szokásokat. Tógót Plymouthba küldték, ahol 1872-ben a Temze hajózási kiképzőközpont állományába tartozó HMS Worcester vitorlás hadihajóra került mint tengerészkadét. Tógó a kadétok ellátmányát elégtelennek találta: „Egy pillanat alatt befaltam a csekély adagomat. Szokásommá vált, hogy hatalmas adag kenyeret fogyasztottam el teába mártogatva, ami nagyon meglepte angol bajtársaimat” – emlékezett később. Bajtársai elcsodálkoztak hatalmas étvágyán, és azt távol-keleti emésztésének, vagy a rizs (vagy más megszokott táplálék) hiányának – esetleg az éghajlati különbségeknek tulajdonították. „Lehet, hogy egyszerűen ízlett neki az étel” – emlékeztek egykori kadéttársai, akik, a távol-keleti népek közti különbségeket nem ismerve Johnny a kínainak hívták társukat. A fiatal szamurájt mélyen sértette ez a gúnynév, és gyakran verekedésbe is keveredett miatta. Tógó azzal is meglepte angol társait, hogy osztályában másodikként végezte el a tengerésztanfolyamot.

1875-ben Tógó a Hampshire kiképzőhajó fedélzetén közönséges matrózként körbehajózta a Földet. Az út során több mint 70 napot töltött egyhuzamban tengeren (egyenesen Melbourne-be hajóztak), miközben a tengerészek ételén, sózott húson és kétszersültön élt. A déli féltekén „furcsa állatokat” figyelt meg, és a visszaúton több mint 30 ezer mérföldet hajózott. Tógó szemét különös, ismeretlen betegség támadta meg, és kis híján elveszítette látását. Arra kérte orvosait, hogy próbáljanak meg bármit, és a kezelések némelyike hihetetlen fájdalommal járt. Mr. Capel, közeli ismerőse ebben az időben megjegyezte: „ha nem a saját szememmel láttam volna, mennyit bír ki egy japán egyetlen panasz nélkül, magam sem hinném el”. Végül szemorvosai kezelései eredménnyel jártak, és megmentették Tógó látását. Cambridge-ben (nem a híres egyetemen) matematikát tanult. Ezután Tógó a Királyi Tengerészeti Akadémián tanult Portsmouthban, majd Greenwichben a Királyi Tengerészeti Főiskolán. Angliai tartózkodása alatt a Japán Császári Haditengerészet három hadihajót rendelt brit hajóépítő cégektől. Tógó azonnal megragadta az alkalmat, hogy szakmai gyakorlat keretében közelről tanulmányozza a Fuszó páncélozott gőzös építését a Szamuda testvérek hajóépítő vállalkozásánál.

Tógó, frissen előléptetve tengerészhadnaggyá, 1878. május 22-én tért vissza Japánba a három új hadihajó egyikén, a Hiei korvetten.

Mivel nem volt Japánban, Tógó nem tudott részt venni az 1877-ben kitört és levert szacumai felkelésben. Később gyakran sajnálkozott a felkelés leverésén, különösen a felkelés katonai vezetője, korábbi személyes jótevője, Szaigó Takamori halála érintette fájdalmasan.

Francia–kínai háború (1884-1885)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Japán Császári Haditengerészet kötelékében hajózva Tógó gyorsan emelkedett a ranglétrán és számos hadihajó parancsnoka volt: először az 5 ágyús Daini Teibo gőzösön, majd az Amagin teljesített szolgálatot. A francia-kínai háború (1884-1885) során az Amagi fedélzetéről kísérte figyelemmel az Amédée Courbet admirális vezette francia egységek akcióit.

Tógó tanulmányozta a francia szárazföldi csapatok tajvani hadműveleteit is, ahol Joseph Joffre, a későbbi első világháborús főparancsnok irányította a harcokat.

Első kínai–japán háború (1894-1895)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1894-ben, az első kínai–japán háború kezdetén Tógó, aki akkor a Naniva cirkáló parancsnoka volt, elsüllyesztette a brit Kowshing szállítóhajót, amelyet a kínaiak vettek bérbe csapatszállítónak. Ez kis híján diplomáciai konfliktushoz vezetett Nagy-Britannia és Japán között, azonban Tógó és a japán diplomaták bebizonyították, hogy a hajó elsüllyesztése (amely felfegyverzett kínai katonákat szállított, akik a japán hajók láttán fellázadtak és átvették a hatalmat a hajón) a nemzetközi joggal összhangban történt. Tógó hírnevét ez az incidens alapozta meg, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy nem csak tehetséges hajóparancsnok, hanem kényes nemzetközi ügyekben is magabiztosan kiismeri magát.

A háború végén Tógó a Naniva fedélzetén részt vett a Jalu folyó torkolatánál zajló döntő ütközetben, ami után ellentengernaggyá léptették elő 1895-ben.

A háború után Tógó valamelyest háttérbe szorult, és kevésbé fontos beosztásokat kapott, mint pl. a Haditengerészeti Főiskola és a szaszebói kiképzőközpont parancsnoka, illetve a flottatartalék parancsnoka.

Orosz-japán háború (1904-1905)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tógó tengernagy a Mikasza csatahajó fedélzetén a csuzimai csatában

1903-ban a tengerészeti miniszter Tógót nevezte ki a japán flotta főerőinek parancsnokává. A váratlan előléptetés sokakat meglepett, közük az uralkodót, Meidzsi császárt is, aki megkérdezte, miért pont Tógóra esett a választás. „Mert Tógó szerencsés ember” – szólt a válasz.

Az orosz–japán háború során Tógó megtámadta a Port Arthur kikötőjében állomásozó orosz flottát, és három hajót elsüllyesztett. 1905 májusában a csuzimai csatában történelmi győzelmet aratva megsemmisítette az erősítésül küldött orosz Balti-tengeri Flottát. A jól képzett, modern hajókon harcoló japán haditengerészek megalázó vereséget mértek a 33 000 kilométeres utat megtett fáradt, demoralizált orosz flottára. A csata egy csapásra eldöntötte a háború sorsát, és a következményeként kirobbanó orosz matrózfelkelések hozzájárultak az 1905-ös orosz forradalom kitöréséhez. Oroszország megszűnt komoly tengeri hatalom lenni.

Későbbi élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tógó tengernagy feleségével, Tecuval 1913-ban

1906-ban VII. Eduárd brit király magas brit kitüntetést adományozott Tógónak. Később előléptették a Japán Császári Flotta főparancsnokává, és grófi címet kapott, valamint Japán Legfelső Haditanácsának tagja lett. 1913-ban flottatengernaggyá léptették elő.

1914 és 1924 között Hirohito herceg, a későbbi uralkodó nevelését bízták rá.

Tógó többször is kifejezésre juttatta a politikától és politizálástól való viszolygását – határozottan ellenezte viszont a Londoni Tengerészeti Egyezmény aláírását.

Sempill brit kapitány egy angol vadászgépet mutat meg Tógónak 1921-ben

1926-ban Japán legmagasabb rangú kitüntetését, a Krizantém-rend szalagját kapta meg, amelyet előtte csak az uralkodóház tagjai viseltek. 1934-ben, egy nappal halála előtt az uralkodó a márkik sorába emelte.

86 éves korában hunyt el, és a legmagasabb állami tiszteletadással temették el. Nagy-Britannia, az Egyesült Államok, Hollandia, Franciaország, Olaszország és Kína haditengerészetei küldtek hajókat, hogy tiszteletüket tegyék az admirális temetésén.

1940-ben szentélyt építettek a tiszteletére Tokióban, ahol a sintó vallás követői istenként tisztelhetik – amit egyébként maga Tógó határozottan elutasított élete során.

Tógó fia és unokája szintén a Japán Császári Haditengerészetnél szolgált, unokája a második világháború során a Leyte-öbölben vívott tengeri csatában esett el.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]