Fossza
 |
||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Sebezhető       |
||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
|
||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Cryptoprocta ferox (Bennett, 1833) |
||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||
 |
||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Fossza témájú médiaállományokat. |
A fossza (Cryptoprocta ferox) az emlősök (Mammalia) osztályába, a ragadozók (Carnivora) rendjébe és a madagaszkári cibetmacskafélék (Eupleridae) családjába tartozó Cryptoprocta nem egyetlen faja.
Nem összekeverendő a tudományos nevén Fossa fossana-nak hívott fajjal, amit szintén összekevernek néha a falanukkal (angolul falanouc), mivel az előbbi másik neve fanaloka.
Tartalomjegyzék |
Elterjedése [szerkesztés]
Madagaszkáron honos, a tengerpart szintjétől a 2000 méteres magasságig.
Megjelenése [szerkesztés]
Madagaszkár legnagyobb ragadozó állata; testtömege 7–12 kilogramm. Külsőleg hasonlít a macskákhoz, afféle átmenet a macskák és cibetmacskák között. Különösen szembeötlővé válik ez a macskaszerűség, ha a fosszát a vele egyező színezetű, megnyúlt alakú, alacsony tairával (Eira barbara) vetjük össze. A hasonlóság miatt a rendszertani helye is hosszú ideig vitás volt. Eleinte általánosan a macskafélékhez sorolták, majd Carlsson A. vizsgálatai alapján a cibetmacskákhoz tették át. Végül a molekuláris biológia és a géntérképek megjelenése után elkülönített Eupleridae családban találta meg a helyét.
Arckifejezése határozottan macskaszerű; megnyúlt, alacsony lábakon nyugvó törzse, tojásdad füle és csupasz talpa viszont inkább a cibetmacskákra hajaz. A fossza 1,5 méteres hosszából csaknem 70 centiméter a farok. Roppant alacsony termetű állat; lábai alig 15 cetiméteresek. Bundája rövid, de tömött, kissé durva, fején és lábán a szőröket mintha lenyírta volna valaki. Színe vörhenyes, fölül sötétebb árnyalattal, itt az egyes szőrszálak barnával és halvány sárgával gyűrűzöttek. Fülén a szőr kívül-belül világosabb, bajusza részben fekete, részben fehér, szivárványhártyája szürkészöldes sárgának látszik, és a házimacskáéra emlékeztet.
Életmódja [szerkesztés]
A párzási időszak kivételével magányosan él. Minden egyednek saját territóriuma van, melyet illatmirigyeik váladékával jelölnek, és amelynek nagysága a prédaállatok elterjedésétől függ. Látásuk, hallásuk és szaglásuk egyaránt kiváló. Éjszaka vadászik: a földön és a fákon is könnnyedén mozog. Megeszi a félmajmokat, a madarakat, a kisemlősöket, hüllőket, kétéltűeket és a rovarokat is.
Nincs természetes ellensége, csak az ember jelent rá veszélyt.
Szaporodása [szerkesztés]
Szeptember – október a párzás időszaka. Ez idő alatt a fogékony nőstények kiválasztanak egy fát maguknak, ahová körülbelül egy héten át hívják a hímeket. Az összegyűlt hímek egymással agresszíven viselkednek. A nőstény több hímmel is párosodik, a földön vagy a fa egy vízszintes ágán.
A nőstény 90 napos vemhesség után általában 2–4, körülbelül 10 dekás utódot hoz a világra. Az újszülöttek vakok és magatehetetlenek, szemük csak a tizenötödik nap után nyílik ki. A kölykök 15–20 hónapos korukban hagyják el anyjukat; felnőtt méretüket 4 éves korukra érik el. Fogságban akár 20 évig is élhet.
Védettsége [szerkesztés]
A faj sebezhető státuszú a Természetvédelmi Világszövetség listáján; mára csak mintegy 2500 példánya élhet vadon. Veszélybe kerülésének oka, hogy háziállatokat is zsákmányol, ezért vadásznak rá. Emellett az élőhelyek ember általi pusztítása, mellyel a fossza élettere is feldarabolódik, illetve fogyatkozik. Madagaszkár csúcsragadozójaként fontos szerepük van sok faj létszámának szabályozásában.
Állatkertekben is ritkán fordul elő. Magyarországon a Szegedi Vadasparkban található egy példánya.
A kultúrában [szerkesztés]
A Madagaszkár című animációs filmben a fosszák negatív szereplőkként tűnnek fel.
Forrás [szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. szeptember 24.)
- Brehm: Az állatok világa
- Animal Diversity Web
