Fossza

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Fossza
Cryptoprocta Ferox.JPG
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Ferae
Rend: Ragadozók (Carnivora)
Alrend: Macskaalkatúak (Feliformia)
Család: Madagaszkári cibetmacskafélék (Eupleridae)
Alcsalád: Madagaszkári manguszták (Euplerinae)
Nem: Cryptoprocta
(Bennett, 1833)
Faj: C. ferox
Tudományos név
Cryptoprocta ferox
(Bennett, 1833)
Elterjedés
Crytoprocta ferox range map.svg
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Fossza témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fossza témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fossza témájú kategóriát.

Cryptoprocta ferox 1 - Syracuse Zoo.jpg
Cryptoprocta ferox.jpg
Fossza a frankfurti állatkertben

A fossza (Cryptoprocta ferox) az emlősök (Mammalia) osztályába, a ragadozók (Carnivora) rendjébe és a madagaszkári cibetmacskafélék (Eupleridae) családjába tartozó Cryptoprocta nem egyetlen faja.

Nem összekeverendő a tudományos nevén Fossa fossana-nak hívott fajjal, amit szintén összekevernek néha a falanukkal (angolul falanouc), mivel az előbbi másik neve fanaloka.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Madagaszkáron honos, a tengerpart szintjétől a 2000 méteres magasságig.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Madagaszkár legnagyobb ragadozó állata; testtömege 7–12 kilogramm. Külsőleg hasonlít a macskákhoz, afféle átmenet a macskák és cibetmacskák között. Különösen szembeötlővé válik ez a macskaszerűség, ha a fosszát a vele egyező színezetű, megnyúlt alakú, alacsony tairával (Eira barbara) vetjük össze. A hasonlóság miatt a rendszertani helye is hosszú ideig vitás volt. Eleinte általánosan a macskafélékhez sorolták, majd Carlsson A. vizsgálatai alapján a cibetmacskákhoz tették át. Végül a molekuláris biológia és a géntérképek megjelenése után elkülönített Eupleridae családban találta meg a helyét.

Arckifejezése határozottan macskaszerű; megnyúlt, alacsony lábakon nyugvó törzse, tojásdad füle és csupasz talpa viszont inkább a cibetmacskákra hajaz. A fossza 1,5 méteres hosszából csaknem 70 centiméter a farok. Roppant alacsony termetű állat; lábai alig 15 centiméteresek. Bundája rövid, de tömött, kissé durva, fején és lábán a szőröket mintha lenyírta volna valaki. Színe vörhenyes, fölül sötétebb árnyalattal, itt az egyes szőrszálak barnával és halvány sárgával gyűrűzöttek. Fülén a szőr kívül-belül világosabb, bajusza részben fekete, részben fehér, szivárványhártyája szürkészöldes sárgának látszik, és a házimacskáéra emlékeztet.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A párzási időszak kivételével magányosan él. Minden egyednek saját territóriuma van, melyet illatmirigyeik váladékával jelölnek, és amelynek nagysága a prédaállatok elterjedésétől függ. Látásuk, hallásuk és szaglásuk egyaránt kiváló. Éjszaka vadászik: a földön és a fákon is könnyedén mozog. Megeszi a félmajmokat, a madarakat, a kisemlősöket, hüllőket, kétéltűeket és a rovarokat is.

Nincs természetes ellensége, csak az ember jelent rá veszélyt.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szeptemberoktóber a párzás időszaka. Ez idő alatt a fogékony nőstények kiválasztanak egy fát maguknak, ahová körülbelül egy héten át hívják a hímeket. Az összegyűlt hímek egymással agresszíven viselkednek. A nőstény több hímmel is párosodik, a földön vagy a fa egy vízszintes ágán.

A nőstény 90 napos vemhesség után általában 2–4, körülbelül 10 dekás utódot hoz a világra. Az újszülöttek vakok és magatehetetlenek, szemük csak a tizenötödik nap után nyílik ki. A kölykök 15–20 hónapos korukban hagyják el anyjukat; felnőtt méretüket 4 éves korukra érik el. Fogságban akár 20 évig is élhet.

Védettsége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A faj sebezhető státuszú a Természetvédelmi Világszövetség listáján; mára csak mintegy 2500 példánya élhet vadon. Veszélybe kerülésének oka, hogy háziállatokat is zsákmányol, ezért vadásznak rá. Emellett az élőhelyek ember általi pusztítása, mellyel a fossza élettere is feldarabolódik, illetve fogyatkozik. Madagaszkár csúcsragadozójaként fontos szerepük van sok faj létszámának szabályozásában.

Állatkertekben is ritkán fordul elő. Mindössze kb. 100 egyede él a világ 33 állatkertjében, ebből nagyjából 60 egyed Európában. A fajmegmentési program nehézségei közé tartozik az, hogy kis számú alapítótól származnak az állatkerti fosszák, így nagy a beltenyésztettség kockázata. A szigorúan csak egyedül tartható, fajtársaira veszélyes ragadozót nem könnyű gondozni, egyszerre több helyet is biztosítani kell számukra, külön a hímnek és a nősténynek, illetve a felcseperedő utódaiknak.

A Szegedi Vadaspark az országban elsőként mutatta be ezt a különleges emlőst. 2006-ban Németországból érkezett az első pár, amelyet külön tartottak egymástól a Madagaszkár-házban. azóta több fossza is megfordult az állatkertben, jelenleg egy példány él ott. Hosszú távú célja a vadasparknak azonban mindenképpen a ritka faj tartása és szaporítása. [1]

A kultúrában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Madagaszkár című animációs filmben a fosszák negatív szereplőkként tűnnek fel.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Fossza (magyar nyelven). Szegedi Vadaspark. (Hozzáférés: 2013. augusztus 11.)