Francia Közösség

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Francia Közösség (Communauté française de Belgique)
Francia Közösség zászlaja
Francia Közösség zászlaja
Általános adatok
Ország  Belgium
Székhelye Brüsszel
Alapítás éve 1993
Hivatalos nyelv francia
Törvényhozó szerve A Francia Közösség Parlamentje
(Parlement de la Communauté française de Belgique)
Végrehajtó szerve A Francia Közösség Kormánya
(Gouvernement de la Communauté française)
Vezetője Marie Arena miniszterelnök
Hivatalos ünnepe szeptember 27.
Népesség
Teljes népesség 4 300 000 fő (2007)[1] +/-
Földrajzi adatok
Terület 17 000 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Franse GemeenschapLocatie.png
A belgiumi Francia Közösség térképe
Hivatalos weboldala

A Belgiumi Francia Közösség (franciául: Communauté française de Belgique, hollandul: Franse Gemeenschap van België, németül: Französische Gemeinschaft Belgiens) egyike Belgium három alkotmányosan elismert nyelvi-kulturális közösségének, a Flamand Közösség és a Német nyelvi közösség mellett. A Francia Közösség a belga alkotmány értelmében önálló parlamenttel, kormányzattal és közigazgatással rendelkezik, amelyet a Flamand Közösségtől eltérően nem egyesítettek Vallónia regionális parlamentjével és kormányával.

A Közösség tagjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A belgiumi Francia Közösséghez összesen kb. 4,2 millió belga állampolgár tartozik, két nagyobb csoportban:

  • Vallónia 3,3 millió lakosa, kivéve a Német nyelvi közösség kb. 70 000 lakosát és az ún. nyelvi létesítményekkel rendelkező vallon önkormányzatok flamand nyelvű lakosait
  • Brüsszel kb. 900 000 francia nyelvű lakosát (amely jelenleg a brüsszeli lakosok túlnyomó többségét adja)

Érdekes módon a flamand régióban, illetve a flamand közösség területén élő, franciát beszélő kb. 200 – 300 000 fő nem tartozik a Francia Közösségbe, és a fenti adatba sem számították be ezt a csoportot. Ezzel együtt a Francia Közösség tömöríti Belgium lakosságának mintegy 41%-át, míg a Flamand közösség a lakosság 58%-át és a német nyelvi közösség a maradék 1%-ot.

Mint az elnevezés is sugallja, a Közösség nem területi, hanem nyelvi-kulturális alapon szerveződik. A nyelvi-területi alapon szerveződő modern Belgiumban mindenesetre figyelembe kell venni, hogy a közösségek és a régiók nem azonosak egymással.

Az 1993-ban aláírt Saint Quentin-egyezmény értelmében a közösségi hatáskörök és kompetenciák egy része átkerült a vallon régió, illetve a brüsszeli „Commission communautaire française” (COCOF) hatáskörébe, ezek:

  • bizonyos kulturális ügyek, mint például sportlétesítmények, szociális ellátás, turizmus, szakirányú oktatás és kulturális örökség
  • iskolabuszok, illetve iskolások utaztatása
  • egészségügyi politika, az egyetemi kórházak, az ONE (Office de la naissance et de l'enfance), egészségügyi oktatás és képzés, megelőző egészségügy és az iskolai egészségügy kivételével
  • szociális ellátás (a kapcsolódó törvényhozás, az ONE feladatainak, az ifjúságvédelem és a büntetés-végrehajtási intézmények szociális ellátásának kivételével)

Brüsszelben a fenti hatásköröket és kompetenciákat a COCOF és flamand megfelelője, a VGC (Vlaamse Gemeenschapscommissie) közösen gyakorolják. A brüsszel lakosok eldönthetik, hogy a fenti területeken melyik intézmény segítségét veszik igénybe, nyelvi preferenciáik alapján. Az egyes brüsszeli kerületek döntése értelmében a fenti területeken a COCOF nagyfokú autonómiát élvez, ami nem érvényes a VGC tekintetében. Az így kialakuló rendszer összetettségét jelzi, hogy például egy műemlék-jellegű épület besorolásának meghatározásakor a régió felelős az épület szerkezeti részeiért, míg a közösség felelős a berendezés, díszítés (festmények, bútorzat stb.) védelmének biztosításáért. Egy másik, jellemző probléma, hogy bár a vallon régió és a COCOF egyaránt felelős az iskolák épületéért, de nincs meghatározva, hogy ki biztosítja az iskolát informatikai felszerelését.

A Francia Közösség rövid története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1970: a három nyelvi közösség (francia, holland és német) létrehozása, kulturális jogkörök kialakítása
  • 1980: megalakul a Francia, a Flamand és a Német nyelvű közösség, amelyek megkapják az első hatásköröket a kulturális területen kívül
  • 1988: további hatásköröket kapnak a közösségek, akkor az oktatás, média, stb. területén.
  • 1993: Saint Quentin-egyezmény, a Francia Közösség bizonyos kompetenciákat visszautal a vallon régió, illetve a brüsszeli francia közösség, a COCOF hatáskörébe.

Alternatív elnevezések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bár a közösség neve azt is sugallhatja, hogy a Belgiumban élő francia állampolgárokat tömöríti[2], valójában a francia nyelvet vagy annak helyi változatát, a vallont beszélő belga állampolgárok közössége. Mivel a közösség elsődleges szervezőelve a nyelvhasználat, időnként a Francia-nyelvű Közösségnek is nevezik.

Másik, szintén nem hivatalos elnevezése, a francia közösség lakhelyére utalva, a Vallon-Brüsszeli Közösség (franciául: Communauté Wallonie-Bruxelles vagy Communauté française Wallonie-Bruxelles). Ezt különösen akkor használják, amikor a Francia Közösség intézményeire, vagy még általánosabb értelembe a Francia közösség, Vallónia régió és a brüsszeli régióban működő Francia Közösségi Bizottság (Commission communautaire française vagy COCOF) intézményeire utalnak.[3]

Ez utóbbi elnevezések nem szerepelnek a közösségeket létrehozó belga alkotmánymódosításban és csak néhány hivatalos publikációban jelentek meg.[4]

Az alternatív elnevezések használata általában ellenérzést vált ki a flamandok, főleg a flamand nacionalisták körében, akik úgy érzik, hogy a nem hivatalos elnevezések csak elősegítik a közösségi és a regionális intézmények közötti határvonalak elmosódását.

A Francia Közösség összehasonlítása „Flandriával”[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A belgiumi régiók és közösségek elnevezése meglehetősen sok félreértés forrása, elsősorban Flandria esetében, amely egyszerre utal(hat) két politikai intézményre: a Flamand Régióra, illetve szélesebb értelembe a Flamand Közösségre. A „Flandria” elnevezés szintén nem szerepel a belga alkotmányban, de a köznapi és a hivatalos szóhasználatban mégis jobban elterjed és jobban elfogadott, hiszen megalakulása után a flamand régió összeolvasztotta intézményeit a flamand közösség intézményeivel, míg ezek Vallónia és a Francia Közösség szempontjából máig elkülönülnek.

A flamandok szemében a Flandria (Flanders vagy Vlaanderen) elnevezés nem zárja ki a „más” nyelveket beszélő (értsd: brüsszeli francia ajkú) belgákat, míg a Communauté Wallonie-Bruxelles elnevezést igen.

A Közösség intézményei és hatáskörei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Francia Közösség saját intézményekkel, elsősorban parlamenttel és kormányzattal rendelkezik. A parlament és a kormány székhelye Brüsszel. A közösség hatásköre (az oktatás, kultúra, kutatás-fejlesztés, egészségügy, ifjúságpolitika és sportpolitika terén) elsősorban Vallónia régióra terjed ki (kivéve a német nyelvű közösséget), valamint a brüsszeli régió francia nyelvű lakosaira (a régió lakosságának 90%-ra).

A Francia Közösség Parlamentje[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Francia Közösség Parlamentjének és Kormányának székhelye, a brüsszeli Place Surlet de Chokier téren

A Francia Közösség parlamentjének 94 képviselője van, ezek közül 75-en a vallon parlament tagjai és Vallóniát képviselik, míg 19 képviselő a Brüsszel Fővárosi Régió parlamentjének tagja és a fővárosban élő francia ajkú belgákat képviselik. A 2007-ben tartott választások eredményeként a parlament jelenlegi összetétele:

  • PS: 41 képviselői hely
  • Mouvement réformateur: 26 képviselői hely
  • centre démocrate Humaniste: 17 képviselői hely
  • Ecolo: 5 képviselői hely
  • Front National: 4 képviselői hely

A Francia Közösség Kormánya[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A közösségi kormányt nem a parlament választja meg, hanem a négyévente tartott regionális választások eredményeként alakul meg. A közösségi kormány legalább egy tagja a brüsszeli régiót képviseli.

A 2007. július 20-i választásokat követően a jelenlegi kormány összetétele:

  • Marie Arena (PS), miniszterelnök és a kötelező oktatásért felelős miniszter
  • Marie-Dominique Simonet (cdH), miniszterelnök-helyettes, a felsőoktatásért, tudományos kutatásért és nemzetközi kapcsolatokért felelős miniszter
  • Michel Daerden (PS), miniszterelnök-helyettes és a közösségi költségvetésért, a sportpolitikáért és a közösségi adminisztrációért felelős miniszter
  • Fadila Laanan (PS), kulturális és tömegtájékoztatási miniszter, a brüsszeli régió képviselője
  • Catherine Fonck (cdH), egészségügyi, gyermekvédelmi és az ifjúság támogatásáért felelős miniszter
  • Marc Tarabella (PS), ifjúsági és szociális ügyekért felelős miniszter

A Közösség költségvetése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Minisztériumok 2005 2006 2007
Közigazgatás 442 121 000 € 490 301 000 € 359 731 000 €
Egészségügy, szociális ügyek, kultúra, sport és tömegtájékoztatás 859 157 000 € 907 030 000 € 983 171 000 €
Oktatás, kutatás-fejlesztés és szakképzés[5] 5 496 031 000 € 5 730 393 000 € 5 882 482 000 €
Közösségi adósságtörlesztés 566 809 000 € 141 197 000 € 147 639 000 €
A COCOF költségvetése 359 980 000 € 381 229 000 € 376 289 000 €
Összesen 7 724 098 000 € 7 650 150 000 € 7 749 312 000 €

A Közösség jelképei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Közösség egyik legfontosabb jelképe a vallon zászló, amelyet 1975. július 20-án fogadott el a francia kulturális közösség kulturális tanácsa. A zászlót nem akkor alkották meg, hiszen az 1913-ban megrendezett vallon kongresszus már elfogadta, mint a belgiumi vallonok egyik jelképét.

A Közösség 1991. július 3-i határozatának 4. paragrafusa értelmében a Francia Közösség zászlaja sárga alapon vörös kakast ábrázol (le drapeau de la Communauté française est jaune au coq hardi rouge), amelyet Pierre Paulus tervezett. A zászlót a közösség ünnepnapján, szeptember 27-én szokták ünnepélyesen felvonni.

1998. július 15-e óta a közösség zászlója hivatalosan a vallon régió zászlója is (bár nem hivatalosan már 65 éve ugyanaz).

A zászlóval ellentétben, amelyet hivatalosan meghatároztak és a közösségi határozatban rögzítettek, a Közösség jelképe több változatban létezik és számos változáson ment keresztül. A parlament, a kormány, a közösségi adminisztráció mind kialakították saját logójukat, amelyek a Pierre Paulus által tervezett zászlót vették alapul.

A Közösség miniszterelnökeinek listája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Philippe Moureaux (1.) 1981. december 22.1985. december 9. PS
Philippe Monfils 1985. december 9.1988. február 2. PRL
Philippe Moureaux (2.) 1988. február 2.május 9. PS
Valmy Féaux 1988. május 17.1992. január 7. PS
Bernard Anselme 1992. január 7.1993. május 4. PS
Laurette Onkelinx 1993. május 4.1999. július 13. PS
Hervé Hasquin 1999. július 13.2004. július 19. PRL
Marie Arena 2004. július 19. – jelenleg PS

A Francia Közösség és a belga belpolitika aktuális kérdései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vallon belpolitika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Néhány vallon politikus azt a nézőpontot képviseli, hogy a közösség intézményeit és hatásköreit át kellene adni a régiónak, ahogyan azt a flamandok tették. Bár nem ismert, hogy a belgiumi francia ajkú lakosság körében ennek mekkora támogatottsága lenne, de a Le Soir nevű francia napilap 2003. szeptember 26-i számában megjelentetett egy közvéleménykutatást, amely szerint a vallon régió lakossága támogatja, míg a brüsszeli régió francia ajkú lakossága inkább ellenzi az elképzelést.[6]

A vitát tovább bonyolítja, hogy egyesek a Közösséget a vallonokat összekötő egyetlen kulturális kapocsnak tartja. Ezek a közösségpártiak ("communautaristes") attól tartanak, hogy a kulturális, oktatási és szociális ügyek megosztása Vallónia és Brüsszel között megosztaná a vallon közösség kohézióját. Ezzel szemben a regionalisták ("régionalistes") Németország példáját hozzák fel, ahol az egyes tartományok meglehetősen nagy önállóságot élveznek és azt a nézőpontot képviselik, hogy a közösségi feladatkörök felosztása egyáltalán nem érintené a vallonok összetartozását.

A vallon régió álláspontja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1983. szeptember 15-én megjelent, majd húsz évvel később, 2003. szeptember 15-én megerősített Vallon Kulturális Kiáltvány (Manifeste pour la culture wallonne), amelyet a vallon regionális parlament elnökének, Robert Collignon-nak címeztek, szintén amellett foglalt állást, hogy a közösség hatásköreit osszák fel a vallon és a brüsszeli régió között. A kiáltvány aláírói a hatáskörök felosztása mellett továbbra is fenntartották volna a közösségi parlamentjét, amely mintegy összekötötte volna a vallon és a brüsszeli régió lakosait.

Brüsszel: Mi is létezünk![szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Le Soir napilap 2006. december 20-án jelentette meg a „Mi is létezünk!” (Nous existons!) című felhívást, amelyet híres brüsszeliek százai, köztük Mateo Alaluf, Jean-Baptiste Baronian, Philippe Van Parijs, Claude Javeau, Jacques De Decker, François Schuiten, Guy Haarscher, Jean-Marc Ferry, Benoît Dejemeppe, Benoît Peeters, Riccardo Petrella,Axelle Red, Claude Semal, Olivier Strebelle és Thierry Tinlot írtak alá. A felhívás lényegében arra irányult, hogy vegyék figyelembe a brüsszeli régió, illetve az itt lakók érdekeit is a 2007-re tervezett alkotmánymódosítási tárgyalások során. A felhívás szövege arra biztatta a multikulturális és komplex városban élő brüsszelieket, hogy származásuktól, anyanyelvüktől és közösségüktől függetlenül álljanak ki a város és a régió érdekei mellett, az alkotmányos tárgyalásokon a régiót képviselő politikusokat, hogy biztosítsák Brüsszel számára a lehetőséget, hogy saját jövőjét formálja és az ország hasznára váló dinamizmus forrása legyen (à accorder à Bruxelles, comme aux autres Régions, le pouvoir de forger son avenir,comme foyer d'un dynamisme profitant aux trois régions du pays).[7] A felhívás írói mindenképpen több régiós (azaz területi alapon szerveződő) és kevesebb közösségi (azaz nyelvi-kulturális vonalak mentén szerveződő) intézményeket akartak. A szöveg arra enged következtetni, hogy a vallon és a brüsszeli regionalisták álláspontja meglehetősen erős és ennek megfelelően nem hangsúlyozta a Brüsszel és Vallónia közötti nyelvi-kulturális kötelékeket, ezért számos flamand lakos is csatlakozott a felhíváshoz.

Vallónia válasza a brüsszelieknek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2007 májusában számos vallon személyiség, mint például Lise Thiry, Nicole Malinconi, Paul Meyer, Caroline Lamarche, Jacques Dubois, Jean-Marie Klinkenberg, Guy Denis, Jean Louvet, Luc Courtois, Jean Germain, Philippe Destatte, Nicolas Ancion, Jean-Claude Vandermeren, a vallon szakszervezeti szövetség főtitkára, és a vallon parlament volt elnöke, Robert Collignon válaszolt pozitívan[8] a brüsszeli kiáltványra. A választ aláírók[9] mindenesetre kiálltak a kiáltvány céljai mellett és támogatták a négy régióból álló szövetségi belga állam létrehozását, valamint a közösségek felszámolását.

A közösség a kultúra terén[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közszolgálati televízió és rádió[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kereskedelmi csatornák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az eredetileg luxemburgi székhelyű RTL a közösség és Vallónia elsőszámú kereskedelmi médiacsoportja.

Ezen felül a Groupe AB televíziós csoport 2 adása elérhető a belgium francia közösségnek: AB3 és AB4

Közösségi nyelvek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A közösség hivatalos nyelve a francia, de 1990 óta kisebbségi nyelvként elismerték számos helyi nyelvjárás létezését. Ezek között találhatók latin (champenois, lorrain, picard és a vallon), valamint germán (frank, limburgi, luxemburgi, brabançon, bruxellois) nyelvek is.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források és jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. http://www.statbel.fgov.be/figures/d21_fr.asp#2
  2. François Mitterrand volt francia elnök kezdte egyik brüsszeli beszédét a „Kedves honfitársaim!” ("Mes chers compatriotes") megszólítással.
  3. Wallonie-Bruxelles Relations Internationales
  4. Például az "Arrêté du Gouvernement de la Communauté française fixant le code de qualité et de l'accueil" (2003. december 17.), említi a "Communauté Wallonie-Bruxelles" elnevezést, míg az "Arrêté du Gouvernement de la Communauté française approuvant le programme quinquennal de promotion de la santé 2004-2008 (2004. április 30.) említi a "Communauté française Wallonie-Bruxelles" elnevezést.
  5. A közösség költségvetésének egyik legjelentősebb tétele, elsősorban a közösség által foglalkoztatott tanárok és oktatók fizetése miatt.
  6. Lásd ezt a közvéleménykutatást (francia), amely szerint a vallonok 31,4%-a támogatja, hogy a régió felügyelje a kulturális ügyeket, 20.5% választotta Belgiumot (vagyis a szövetségi kormányt), 16,5% a közösséget és 16,5%-uk Európa, vagyis az EU hatáskörébe utalná a kérdést.
  7. A Nous existons! felhívás szövege
  8. [1]
  9. TOUDI Wallonie républicaine - 100 Wallons - Signataires

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

 Belgium