Tea
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A tea nevű ital a Camellia sinensis és a Camellia assamica cserje forró vízbe áztatott szárított leveleiből vagy rügyeiből készülő főzet.
Teának (plantateának) nevezzük ezen kívül a tealeveleket nem tartalmazó, más szárított növények, továbbá gyógynövények, fűszerek vagy gyümölcsök főzetét is.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Termesztés
A teacserjét főként Kínában, Indiában, Srí Lankán, Tajvanon, Japánban, Nepálban, Ausztráliában és Kenyában termesztik. (A teakereskedelemben Srí Lanka és Tajvan régi neve, Ceylon, ill. Formosa használatos.)
A Camellia sinensis és a Camellia assamica örökzöld fa, 5-6 m magasra is nőhet, a teaültetvényeken azonban csak 1-1,5 m magasra metszik vissza. A cserjéről hároméves korában szedhető először levél, a legjobb minőségű árut 7-8 éves koráig adja.
A teafajok közül csak kettő, a kínai tea (Camellia sinensis) és az assami tea (Camellia assamica) jelentős. A kínai tea levelei kisebbek, vaskosabbak, durvább erezetűek, az assami nagyobb levelű, vékonyabb, finom erezetű.
[szerkesztés] Feldolgozás
A fekete teákat kétféleképp szokás feldolgozni:
- az egyik módszer az ortodox módszer,
- a másik pedig CTC (morzsol, szakít, csavar; az angol crush, tear, curl szavakból).
Hagyományos (kézi) feldolgozás: Az ortodox módszer kézi feldolgozást jelent, és főként a jobb minőségű leveleknél használják. Bár az ortodox módszer pontos menete teafajtánként eltér, ez a feldolgozás jó minőségű, laza teát eredményez, melyet nem véletlenül kedvelnek az ínyencek.
- fonnyasztás (hervasztás) feladata a vízvesztés, ettől lesznek a tealevelek sodorhatók. A leveleket vékony, 25-40 cm-es rétegben terítik szét tálcákon, hogy minél nagyobb felületen érintkezzenek a levegővel. A szárítást ventilátorok segítik. Ha a kicsi a levegő nedvességtartalma, szobahőmérsékletű levegőn is végybemegy a fonnyadás.
- sodrás - hengerlés során a levél sejtfalai felszakadnak, és a levél felületére kerülnek a sejtnedvek anyagai, ahol levegő jelenlétében keverednek el a polifenol-oxidáz enzimmel. Kézzel teasodró asztalokon, vagy a két recézett hengerből álló mángorlón végzik.
- erjesztés (fermentálás) során megindulnak a kémiai fermentációs folyamatok (oxidáció): a katechinekből teaflavinok és tearubiginek, a klorofillból feofitinek és a feoforbidok, az aminosavak bomlásából illóanyagok keletkeznek. Ezen folyamatra annak idején (valószínűleg a borkedvelők kezdeményezésére) a fermentáció kifejezés terjedt el, s használata fennmaradt annak ellenére is, hogy valódi (baktériumos) erjedés nem történik.
- szárítás (tüzelés)során megállítják oxidációs folyamatot, és hevítéssel eltávolítják a levelekből a nedvességet.
CTC módszer A CTC módszert a gyengébb minőségű levelekhez használják, melyek általában teafilterekben, vagy sürítményekben végzik és feldolgozásuk gépi úton történik. Ez a módszer hatásosan és hatékonyan készít jobb minőségű végterméket a közepes vagy gyenge minőségű levelekből.
A zöld teát nem fermentálják.
Kínában forró vaslábosokban pörkölik a tealeveleket néhány percig , majd asztalokon sodorják. A pörkölést és a sodrást még kétszer (vagy többször) megismétlik.
Japánban egy keverővel ellátott forgó hengerben 15-20 másodpercig gőzölik a leveleket, majd szállítószalagon hűtik, ezután ismételt felmelegítés után sodorják. Ezt ismételt hevítés és szárítás követheti a második sodrás előtt. A teát végül szárítják.
A pörkölés vagy gőzölés során a polifenol-oxidáz enzim elveszti aktivitását: a levelek zöld színe megmarad és az oxidálatlan katechinek miatt a fekete teánál a zöld tea fanyarabb.
[szerkesztés] Osztályozás
A teát hagyományosan három csoportba sorolják aszerint, hogy a fermentációs folyamat hogyan zajlott le:
- zöld tea: minimális oxidáció.
- fehér tea: nagyon fiatal levelek, melyek nem oxidálódtak.
- sárga tea: nagyon kíméletes erjedésen esik át, míg a levelek sárgás színezetet kapnak.
- kukicsa vagy Téli tea: olyan gallyak és régi levelek tördeléke, melyeket a téli teacserjéről szednek, majd tűz fölött szárítanak. Egészséges, Japánban népszerű ital; a makrobiotikus diéta helyesli fogyasztását.
- oolong (烏龍茶; vulung): az oxidációt a folyamat közepén állították meg.
- fekete tea vagy másképp vörös tea : jelentős mértékű katechinoxidáció.
- tömbtea:
- puer (普洱茶)(kínaiul öreg földet jelent): a teák egy különleges csoportja. Míg a legtöbb teafajtát szedésének és feldolgozásának évében fogyasztják, addig a puer több mint 50 éves is lehet. Ezalatt az idő alatt erős, jellegzetes ízt kap, melyet a leveleken (vagy a már golyó vagy tömb alakú lepréselt tea esetén a teakockákon) kialakuló penészréteg okoz. A teát gyakran nagyon hosszú ideig áztatják (a tibetiek például egész éjjel). A puert Kínában gyógyító erejűnek tartják.
- más változatok: Létezik jónéhány ritkán fellelhető teafajta, melyek nem illeszkednek a fenti csoportosításba. Ezeket gyakran a hagyományos kínai gyógyítás során használják.
- csung csa (虫茶): szó szerint „féregtea”; ez a főzet a teacserje levelei helyett a magjaiból készül. A kínai gyógyítás a forró nyári hőség okozta bajok enyhítésére, valamint az influenza tüneteinek kezelésére használja.
[szerkesztés] Változatok
A fekete teákat általában a származási hely alapján nevezik el: Darjeeling, Assam, Ceylon, és így tovább. A legtöbb zöld tea viszont megőrizte hagyományos, japán vagy kínai nevét: Genmaicha (玄米茶), Houjicha (焙じ茶), Pouchong (包種茶) stb. A zöld teák elismerten több antioxidánst tartalmaznak, mint a fekete teák. A fehér teák ízletes italt eredményeznek gyakori, alig érezhető édes utóízzel.
Mindegyik változat kapható „tiszta” formában, melyben csak egyféle tea található, vagy keverékekben (blend).
A teahamisítás komoly probléma a globális teapiacon: az évente Darjeeling-ként eladott mennyiség rendszeresen jelentős mértékben meghaladja azt a 11 000 tonna teát, melyet a darjeelingi gyártók előállítani képesek. Teákat régen orrlyukakban csempésztek.
[szerkesztés] Keverékek és adalékok
Számos olyan teaféle létezik, melyet különböző fajtájú, származású, vagy eltérő feldolgozású teafajtákból kevertek össze (keverékek), vagy további hozzáadott anyagokat kapott (ízesített teák) a „tiszta” változatokhoz képest:
- Lapsang souchong (正山小种 vagy 烟小种) a kínai Fujianból: erős fekete tea, amit izzó fenyőfa felett szárítottak, és ezért erős, füstös íze van.
- Jázmin tea: a tealeveleket jázminvirágokkal borítják oxidáció közben, és néha a teában is hagynak belőle díszítésképp.
- Számos más virágot (rózsát, gardéniát, narancsvirágot) és illatos leveleket, növénydarabokat (menta, licsi, ginzeng) is használnak Kínában a teák ízesítésére.
- Earl Grey: általában fekete teák keveréke, melyet egy trópusi citrusféle, a bergamot olajával ízesítenek.
- Fűszeres teák, mint például az indiai chai, melyeket édes fűszerekkel ízesítenek, mint amilyen a gyömbér, kardamomi mag (malabár-kardamomum), fahéj, fekete bors, szegfűszeg, Indiai babérlevél és szerecsendió igen népszerűek Dél-Ázsiában és a Közel-Keleten.
[szerkesztés] Történelem
- Az egyik történet szerint Gautama Buddha fedezte fel a teát, midőn egy napon a kertben meditálva egy tealevél hullott csészéjébe.
- Egy másik történet szerint amikor Bodhidarma lemetszette szemhéjait, hogy ne hulljon álom szemére meditáció közben, az első tearügyek ott pattantak ki, ahova szemhéjai hullottak.
- Ismét más történet szerint i. e. 2737-ben Sen Nung kínai uralkodó forró ivóvizébe utazása közben egy vad teanövényről levelek hullottak, sárgás-barna folyadékot eredményezve. Kíváncsiságból megízlelte a keveréket, és megkedvelte ízét és frissítő hatását.
A portugál felfedezők voltak az első európaiak, akik Japánba látogatva először megízlelhették a teát 1560 környékén. Nemsokára Európában megjelent az importált tea, ami hamarosan népszerű lett a gazdag francia és holland rétegek körében. Az angolok 1650 környékén kezdtek el teázni.
[szerkesztés] Háború
A bostoni teadélután a bostoniak felkelése volt 1773-ban, amikor a tea adója miatti tiltakozásul az angol teaszállítmányokat a tengerbe dobták. A britek hatalmas teakereslete nagy kereskedelmi hiányt okozott Kínával, ezért a Brit Birodalom a meghódított Indiában beindította saját teafeldolgozását. A kínaiak csak ezüstért és zenélő órákért árulták a teát. A kereskedelmi hiányt az indiai ópium eladásával próbálták kiegyenlíteni Kínával, ami az 1838–1842 közötti ópiumháborúhoz vezetett.
[szerkesztés] Great Tea Race – A teaklipperek versenye
Kína és London között az 1860-as évektől a Szuezi csatorna megnyitásáig klipperekkel szállították a teát. A klipperek az akkoriban épített leggyorsabb vitorláshajók voltak. A nagy tea verseny igazi társadalmi esemény volt a viktoriánus Londonban, fogadásokat kötöttek a leggyorsabb hajóra. A Cutty Shark teaklipper 1922-ig hajózott, jelenleg hajómúzeum Londonban. (Sajnos gyújtogatás következtében 2007-ben erősen megrongálódott.)
[szerkesztés] A tea szó
A tea szó a hasonló angol szóból származik, melynek eredete a tê (茶) Amoyi (廈門 Xiamen, Fujian), dél-kínai szó. A britek Kínából Európába tengeri úton szállították a teát. Abból, hogy egyes népek hogyan hívják a teát eldönthető, hogy mely kereskedelmi úton találkoztak azzal először. Például a szanszkrit, orosz, farszi (iráni) illetve néhány észak-európai nyelvben a teát csáj-nak ismerik, ami mutatja, hogy a teájukat valószínűleg nem a tengeri, hanem szárazföldi úton kapták, valószínűleg a selyemúton, északról. A teát csá-nak (茶) hívják mandarin kínai nyelvjárásban. A portugál nyelvben elnevezése chá. Írországban, főként Dublinban a cha kifejezést gyakran használják a teára, és a char gyakori szlengkifejezés volt a Brit Nemzetközösségben szolgáló katonai erőknél a 19. és a 20. században, mely átkerült a hétköznapi használatba is. Napjainkban az Amerikai Egyesült Államokban számos kávéház kezdett el tejes, édes, fűszeres teát árulni chai néven, mely távoli rokona az indiai receptek alapján készülő italoknak, de azoknál sokkal kevésbé fűszeres.
[szerkesztés] Világpiaci statisztika
A két jelentős fekete tea exportőr India és Srí Lanka (Ceylon). Kína csak a zöldtea-exportban jelentős, Japán pedig kizárólag hazai fogyasztásra termel.
Az 1990-es évek végére India éves teatermelése majdnem elérte az egymilliárd kilogrammot, amelyből 1997-ben 203 milliót exportáltak.
[szerkesztés] Teakultúra
A teaivás gyakran társasági esemény. Szokás teát nap közben is inni, különösen reggel, az élénkítő hatása miatt: teofilint és (néha tein-ként hívott) koffeint tartalmaz. Nagy-Britanniában és Írországban a tea nem csak az ital neve, de a késő délutáni könnyű étkezést (uzsonnát) is így hívják, még akkor is, ha tea helyett sört, almabort vagy gyümölcslevet isznak. Gyakran (Anglián kívül) ezt high tea-nek nevezik, az angol high tea viszont egy esti étkezést jelent; a kifejezés valószínűleg onnan származik, hogy az étkezés a „nagy asztalnál” történt (high table) vagy pedig a nappaliban gyakori kisebb asztalnál.
A Devonshire tea a legfőbb teaceremónia az Nemzetközösségben, mely megtalálható az Egyesült Királyság, Ausztrália, India és Új-Zéland teaházaiban. A Devonshire tea szinte teljesen ismeretlen az USA-ban, valószínűleg a kávéval és az amerikai palacsintákkal kapcsolatos összeférhetetlensége miatt.
-J._M._W._Silver.jpg&filetimestamp=20051015144247)
Számtalan teaceremónia ismert más kultúrákban, melyek leghíresebbike a bonyolult, formális és békés japán teaszertartás és az üzleti, tömeges és zajos Yum Cha.
Az USA-ban a teát gyakran jéggel és citromszelettel szolgálják fel (ice tea, 'jeges tea').
Napjainkban terjedt el a fiatalok körében a tajvani Boba tejes tea, ami nagyon népszerű az Egyesült Államokban. Ez az ázsiai hóbort 2000-ben kezdődött, melyet gyakran „buborékos teának” is neveznek.
[szerkesztés] Teakészítés
A teakészítés legelfogadottabb módja a levelek laza elhelyezése a teáskannában, nem pedig a teafilter használata. Forró vízzel kell leönteni, de nem szabad a teát öt percnél hosszabb ideig ázni hagyni (ezt a folyamatot az angolok brewing-nak vagy mashing-nek nevezik), mert ezután tannin szabadul fel, ami csökkenti a teofillin és koffein hatását valamint a teát kesernyéssé teszi. Néhány tea, különösen a zöld teák és az ízletes Oolong vagy Darjeeling teák még ennél is rövidebb, gyakran fél percnél is kevesebb ideig áznak. Ha nem teafiltert használunk, akkor teaszűrő segítségével távolítjuk el a tealeveleket a „beérési” idő végeztével.
Hogy a tannin-mentes tea megmaradhasson anélkül, hogy azt azonnal csészékbe kellene önteni egy második teáskannát használunk. A főzéshez használt kannához a legjobb a mázatlan agyag- vagy kőedény: általában a Yang-Xi kannákat tartják a legmegfelelőbbnek erre. A felszolgáláshoz használt kanna leggyakrabban porcelán, ami a hőt jobban megtartja.
A fekete teákhoz használt víznek forrásponton (100 °C) kell lennie, kivéve az érzékenyebb Darjeeling teákat, ahol kissé alacsonyabb hőmérséklet javasolt. Mivel a forráspont csökken a magassággal, magashegyi környezetben igen nehéz a fekete teákat jól elkészíteni. A zöld teákhoz használt víz – a legtöbb forrás szerint – 80-85 °C között legyen; minél jobb minőségűek a tealevelek, annál alacsonyabb a hőmérséklet. Javasolt az edényt, melyben a teát áztatjuk (teáskanna vagy csésze) átmelegíteni (általában kis forró vizes átöblítéssel és kiöntésével) hogy a tea ne hűljön le azonnal forrázás közben.
A gyakorlott teaivók állítják hogy a teát nem szabad megkeverni (néha az angolok ezt szellőztetésnek hívják). Ez – mondják – nem teszi a teát erősebbé, viszont valószínűleg ugyanúgy elősegíti a tannikus savak felszabadulását, mint a túl hosszú idejű áztatás. Ugyanezen okból nem szabad az utolsó cseppekig kifacsarni a teafiltert: ha erősebb teára vágyik az ember, több tealevelet kell használnia.
A tea gyakori ízesítői a cukor vagy a méz, a citromlé, citromsav, szeszes italok, mint a bor, pálinka, konyak, rum, továbbá a vaj, és a tej. A legtöbb ínyenc nem használ tejszínt, mivel az túlerősíti a tea aromáját, míg a vaj, és a tej semlegesíti a maradék tannint. Amikor a teát tejjel fogyasztják, az ínyencek mindig a tejhez adják a teát és nem fordítva. Ezzel megelőzik a tej csomósodását, jobb emulziót és kellemesebb ízt nyerünk. A szeszes italokat, csak nagyon kis mennyiségben, közvetlenül a fogyasztás előtt adjuk hozzá, mert elnyomhatják a tea aromáit.
[szerkesztés] Más teajellegű növények
Néhány egyéb növényfajból készült termékeket is gyakran teának hívunk, teacserjéhez semmi közük, csupán az elkészítés hasonlósága miatt hívjuk teának.
- "Planta teák"
- Matétea a Yerba mate (vagy hierba mate) egy főként Argentínában, Uruguayban és Brazíliában honos cserje, melyből teaszerű, koffeinben gazdag főzet készül.
- Rooibos („vörös bokor”): Dél-Afrikában élő vöröses növény, melyből főzeteket készítenek.
- Mézbokor (Honeybush): a rooibos-szal rokon, szintén Dél-Afrikában élő növény, de annál kissé édesebb ízű.
- Lapacho (vagy másik nevén Taheebo): a brazíliai őserdőkben élő vörös vagy bíbor lapacho fa kérgének (kambiumának) belső rétegéből készül, melyből sokféle gyógyhatású főzetet készítenek.
- „Gyümölcstea”: nem egy adott növényre utal; ez összefogó neve azon főzeteknek, melyeket a tealevelekhez hasonlóan más növényi levelek, főként gyümölcsdarabok, néha virágszirmok forrázásával és áztatásával állítanak elő, különösen azokra használatos, melyek koffeint nem tartalmaznak.
- Ilyen „tea” a csipkebogyótea, melyet magas C-vitamin tartalma miatt, csak áztatva az immunrendszer erősítésére, élvezeti teaként, de meghűléses betegségek megelőzésére, vagy a már beteg gyógyításának elősegítésére használhatunk.
- „Gyógytea”: Azokat a forrázatokat, amelyeket gyógynövényekből, a betegségek megelőzése, élvezeti teaként, vagy az egészségünk helyreállítására, gyógyítására használunk gyógyteáknak nevezzük. Ezekből a különböző betegségekre és személyre szabottan gyógytea-keverékeket is készítenek.
[szerkesztés] Lásd még
- Japán teaszertartás
- Kínai teakultúra
- Tea – az uzsonna
- Gyógynövények
- Gyógytea
- Natúr gyógyteák
- Gyógyteakeverék
- 1773-as teatörvény
- Tea receptek a Wikikönyvekben.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Teaünnep.hu
- Szamovár
- Tea Leaves, Francis Leggett & Co., 1900, from Project Gutenberg (TXT) (angolul)
- The Book of Tea by Kakuzo Okakura Project Gutenberg (TXT) (angolul)
- Russian Tea Howto az orosz teakultúráról (főleg a szamovárról) (angolul)
[szerkesztés] Könyvek
- Douglas Adams: Tea (novella), In. Douglas Adams: A Kétség Lazaca, 94–95. o. (GABO Könyvkiadó, 2002)
- Marie Nadine Antol: Gyógyító teák: milyen teát válasszunk egészségünk érdekében? (Édesvíz, 2004) ISBN 963-528-741-0
- Gabriele Bickel: Boszorkánykonyha: elixírek, teák, kenőcsök és krémek (Sziget, 2001) ISBN 963-8138-60-2
- Gabriele Bickel: A fűszernövények titkai: teák és likőrök (Sziget, 2002) ISBN 963-8138-70-X
- Victoria Dolby: Fókuszban a zöld tea (Alexandra Kiadó, 1999) ISBN 963-367-589-8
- Lester A. Mitscher és Victoria Dolby: Zöldteakönyv – hogyan használjuk a teákat testi-lelki egészségünk megőrzése érdekében? (Brand K., 2003) ISBN 963-528-658-9
- Jill Norman–Gwen Edmonds: Teák és gyógyteák (Park, 1992) ISBN 963-7970-72-X
- Okakura Kakudzó: Teáskönyv (Terebess, 2003) ISBN 963-9147-55-9
- S. Nagy Anikó: A tea kultúrtörténete (Pallas Stúdió, 2002) ISBN 963-9022-95-0
- Tamás Jenő: Tea: a világ legkedveltebb teafajtái (Alexandra, 2003) ISBN 963-368-609-1
