Mweru-tó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mweru-tó
Lake mweru.jpg
Országok Zambia
Kongói Demokratikus Köztársaság
Hely  Kongói Demokratikus Köztársaság
 Zambia
Elsődleges források Luapula-folyó
Kalungwishi-folyó
Elsődleges lefolyások Luvua-folyó
Hosszúság 131 km
Szélesség 56 km
Felszíni terület 5120 km2
Átlagos mélység 7,5 m
Legnagyobb mélység 27 m
Víztérfogat 38,2 km3
Part hossza 436 km
Tszf. magasság 917 m
Szigetek Kilwa-sziget
Isokwe-sziget
Települések Nchelenge, Kashikishi, Chiengi, Pweto, Kilwa, Lukonzolwa
Elhelyezkedése
Mweru-tó  (Kongói Demokratikus Köztársaság)
Mweru-tó
Mweru-tó
Pozíció a Kongói Demokratikus Köztársaság térképén
d. sz. 9° 10′ 00″, k. h. 28° 30′ 00″Koordináták: d. sz. 9° 10′ 00″, k. h. 28° 30′ 00″

A Mweru-tó Afrika második leghosszabb folyójának, a Kongónak leghosszabb oldalágán fekvő édesvízű tó. A tó Zambia és a Kongói Demokratikus Köztársaság határán terül el, a Kongó teljes hosszához a maga 110 km-ével járul hozzá, a Kongó felső folyását képező Luapula-folyó és a tóból kifolyó Luvua-folyó között.[1]

A Mweru szó számos bantu nyelven „tavat” jelent, ezért a tavat gyakran csak Mweruként emlegetik

Földrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Mweru tavat elsősorban a déli mocsaras területeken átfolyó Luapula-folyó és a keletről érkező Kalungwishi-folyó táplálja. Északi végén a Luvua-folyó vezeti le vízét, mely innen északnyugati irányban halad és a Lualaba-folyóba torkollik, mely később a Kongóba ömlik. A Mweru a Kongó-medence második legnagyobb tava, 150 km-re nyugatra fekszik a medence legnagyobb tavának, a Tanganyika-tónak a déli végétől.[1]

A Luapula-folyó torkolata mocsaras folyódeltát alkot, mely csaknem olyan széles, mint a tó déli vége. A folyó alsó szakasza és a tó bizonyos értelemben egy egységet alkot. Ahhoz képest, hogy a tó olyan területen fekszik, melyben a száraz és esős évszakok jól elkülöníthetőek, a tó szintje és területe nem változik számottevően. A vízszint éves változása 1,7 m, legmagasabb szintjét májusban, legalacsonyabbat januárban éri el.[2] Ennek oka részben az, hogy a Luapula-folyó a Bangweulu-mocsarak és árterület vízét vezeti le, melyek szabályzó hatással vannak a vízáramlásra, az áradásokat pufferként veszik fel és csak fokozatosan engedik a vízelvezetést, részben pedig az, hogy a Mweru-tó vízét elvezető Luvua-folyó hirtelen esésű és gyors folyású, növényzet nem akadályozza folyását.[1] A Mweru-tó szintjének hirtelen emelkedését gyorsan ellensúlyozza a Luvua-folyó gyors vízelvezetése.

A Mweru-tó átlagos hossza 118 km, szélessége 45 km, hosszanti tengelye északkelet-délnyugati irányú. Tengerszint feletti mgassága 917 m, jóval magasabb, mint a Tanganyika-tóé (763 m).[1] A tó a Nagy-hasadékvölgy Mweru-Luapula árkában fekszik.[3] A tónak a Kongói Demokratikus Köztársaság felé eső nyugati partja a hasadékvölgyekre jellemzően meredeken emelkedik, az emelkedés a Kundelungu-hegység felé tart, a keleti parton ez az emelkedés nem annyira szembetűnő.

A Mweru-tó a déli oldalán sekély, észak felé mélyül, északkeleten két mélyebb meder található 20 m illetve 27 m mélységgel.[2]

Egy kisebb, mocsaras tó, a Mweru Wantipa-tó (más néven Mweru-láp) fekszik a tótól kb. 50 km-re keletre, a Kalungwishitől északra. A láp lefolyástalan, vize többnyire a Kalungwishiből érkezik egy vízzel átitatott területen, úgynevezett dambón keresztül, de nagyobb áradások esetén vize átömlik a Kalungwishibe és a Mweru-tóba.[4]

Társadalomföldrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felfedezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tavat már az arab és szuahéli elefántcsont-, réz- és rabszolga-kereskedők is ismerték, akiknek egykoron a Kilwa-szigeten volt a bázisa. Kereskedelmi útvonalaik az Indiai-óceán partján fekvő Zanzibárból a Tanganyika-tó partján fekvő Ujijin keresztül a Mweru-tóhoz, majd onnan a Lunda, Luba, Msiri és Kazembe királyságokba vezettek. A nyugat felé tartó kereskedelmi útvonalak ezekből a királyságokból egészen az Atlanti-óceánig húzódtak, így a Mweru-tó egy, a kontinensen átvezető kereskedelmi útvonalon feküdt.[5]

1796 és 1831 között Pereira, Francisco de Lacerada és más portugál kereskedők Mozambikból indulva meglátogatták Kazembét, abból a célból, hogy megállapodást kössenek az Angolába vezető kereskedelmi utak használatáról. A portugáloknak ismerniük kellett a tavat, hiszen csak 5 km-t kellett megtenniük Kazembétől északi irányban, hogy megpillantsák a tavat. A kereskedőket azonban jobban érdekelték a kereskedelmi útvonalak mint a felfedezés és így későbbi beszámolóikban nem említették a tavat.[6] David Livingstone felfedező és misszionárius volt az, akinek a felfedezést tulajdonítják. Livingstone 1867-68-as utazásai során „Moero”-tóként említette a tavat.[7]

Livingstone tanúja volt a tó északi és keleti felén folyó rabszolga-kereskedelem által okozott pusztításnak és szenvedésnek; beszámolói segítettek a rabszolga-kereskedelem elleni határozott fellépésnek. Ennek ellenére még az 1890-es évekig tartott a kereskedelem. Időközben 1870 és 1891 között összetűzések és háborúk robbantak ki Msiri Yeke király valamint a környékbeli főnökök és kereskedők között, mely bizonytalanná tette a területet. Livingstone után nagyon kevés európai látogatott ide, amíg Alfred Sharpe 1890–91-ben, valamint a Stairs Expedíció 1892-ben erre nem látogatott és szövetséget nem kívánt kötni Msirivel. A Stairs Expedíció megölte Msirit és Katangát átadta a belga II. Leopold királynak. Sharpe 1891-ben egyik tisztjét bízta meg az első gyarmati település létrehozásával a Luapula-Mweru völgyben Chienginél.

Történelmi fejlődés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Mweru-tó és fő beömlő folyói, az alsó Luapula-folyó és mocsarai és a Kalungwishi. Északon az elvezető folyó, a Luvua látható. A víz feketének látszik a NASA műholdas felvételén. A mocsarak kiterjedését folytonos kék vonal, az árterületet szaggatott vonal jelzi. A zambiai városok: 1 Chiengi, 2 Kashikishi, 3 Nchelenge, 4 Mwansabombwe, 5 Mwense; Kongóban: 6 Pweto, 7 Kilwa, 8 Kasenga. Egyéb képződmények: 9: Chisenga sziget, 10 a Kongói Demokratikus Köztársaság legnagyobb mocsári szigete, 11 fő árterület. (Kép: Jacques Descloitres, MODIS Rapid Response Team, NASA/GSFC.)

A tó nyugati partja Belga Kongó, a keleti partja a brit Észak-Rodézia protektorátus része lett. Bár a Kilwa-sziget a nyugati parthoz fekszik közelebb, mégis Észak-Rodéziához csatolták, következésképpen Zambia rendelkezik a vízfelület 58%-ával, míg a Kongói Demokratikus Köztársaság 42%-ával.

Települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Mweru-tó partján számos falu fekszik, melyek közül több csak időszakos tábor. A fontosabb városok a zambiai oldalon Nchelenge, Kashikishi és Chiengi, a Kongói Demokratikus Köztársaság oldalán, Kilwa (a szigettel szemben fekvő város), Lukonzolwa és Pweto.

A Kilwa-sziget mellett két további lakott sziget található a tavon: a zambiai Isokwe-sziget (3 km2 ) és egy 2 km2-es sziget a Luapula torkolatával szemben a kongói oldalon.

A tó kongói oldalát érintette az 1999-2003 között dúló második kongói háború. Számos menekült érkezett Zambiába, akiket a Mporokoso és Kawambwa körzetekben helyeztek el.

Szállítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A belgák rendszeres hajójáratot üzemeltettek a tavon, a hajó a Charles Lemaire lapátos gőzhajó volt, mely Kasenga és Pweto között üzemelt, ha a hajó Kilwánál is megállt az út teljes hossza csaknem 300 km volt. Kisebb hajók ma is megteszik ezt az utat. A vízi szállítás a zambiai oldalon kevésbé jelentős, kivéve a Kilwa-szigetre, Isokwe-szigetre és Chisenga-szigetre járó hajókat.

Halászat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Mweru-tó mindig is híres volt nagy keszegeiről (Tilapia macrochir), (helyi nyelven „pa-lay”) melyeket hagyományosan állványokon vagy gyékényszőnyegen szárítottak a napon, ezután került a hal a piacra. (A füstölés és a sózás csak újabban jött divatba.) Harcsa (egyik faja 2 m-esre is megnő), egy pontyfaj, tigrishal, elefánthal és egy szardíniaszerű hal szintén megtalálható a tóban.

Bányászat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Dikulushi külszíni fejtésű rézbánya Kilwától 50 km-re északra, a tótól 23 km-re nyugatra található a Kongói Demokratikus Köztársaság területén. A rézércet nehézgépjárművek szállítják a Mweru-tavon keresztül, kompon, Kilwától Nchelengeig, ahonnan további 2500 km-t tesznek meg a Namíbiában fekvő Tsumeb rézkohójáig.[8]

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bár a Mweru-tavat igazán szépnek tartják, a környék turizmus szempontjából fejletlen.[9] A nehéz megközelíthetőség, a természetvédelem hiánya és a Kongói Demokratikus Köztársaságban 1996-2003 között dúló háborúk sem segítettek ezen az állapoton. 60 évvel ezelőtt a tó nyugati és északi partjai hatalmas elefántcsordáknak adtak otthont, a Luapula árterületen zambézi mocsáriantilopok csordái legeltek, a Lusenga Nemzeti Parkban és a Mweru Wantipa Nemzeti Parkban kafferbivalyok, különféle antilopok és oroszlánok éltek. A legtöbb állati populáció csökkent a vadászat, az élőhely elvesztése és az orvvadászat következtében. A zambiai oldalon talán csak a Mweru Wantipa Nemzeti Parkban van turizmusra lehetőség. A körülmények a kongói oldalon, a tótól 75 km-re délnyugatra a Kundelungu Nemzeti Parkban kedvezőbbek a turizmus számára.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d Google Earth accessed 29 March 2007. When in flood Lake Bangweulu and its swamps may temporarily have a larger area, but not a larger volume.
  2. ^ a b AR Bos, CK Kapasa and PAM van Zwieten: "Update on the bathymetry of Lake Mweru (Zambia), with notes on water level fluctuations". African Journal of Aquatic Science, 31 (1) : 145–150 (2006). Accessed 4 March 2007.
  3. P Master, P. Dumont and H. Ladmirant: "Age Constraints On The Luizi Structure". 64th Annual Meteoritical Society Meeting'.' (2001). Accessed 30 March 2007.
  4. See the Lake Mweru Wantipa article for references.
  5. The Northern Rhodesia Journal online at NRZAM.org: Dr Blair Watson: "The Occupation of Kilwa Island - Extracts from District Notebook No. 6". Vol III No. 1 pp70-74, (1956).
  6. The Northern Rhodesia Journal online at NRZAM.org: Denis Paine: "Lake Mweru - Its Fish and Fishing Industry." Vol I, No. 2 pp7-13 (1950). Accessed 2 April 2007. "Lacerda was probably the first European to see Lake Mweru," p7. Greek fishermen: p8.
  7. David Livingstone & Horace Waller (Ed): "The Last Journals of David Livingstone in Central Africa from 1865 to his Death". Two Volumes. John Murray, London, 1874.
  8. Anvil Mining: "Dikulushi Operation". Website accessed 30 March 2007.
  9. Camerapix: "Spectrum Guide to Zambia." Camerapix International Publishing, Nairobi, 1996.
Általános hivatkozások