Nemesgázok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A nemesgázok a periódusos rendszer VIII-as főcsoportjában, (IUPAC szerinti 18-as csoportjában) található elemek. A hélium (He), neon (Ne), argon (Ar), kripton (Kr), xenon (Xe), radon (Rn) és valószínűleg az a ununoktium (Uuo) tartozik ebbe a csoportba.

Sokáig azt hitték róluk, hogy nem képesek kémiai reakciókra (tény, hogy normál körülmények között meglehetősen inaktívak más elemekhez hasonlítva). Innen ered a nemesfémekkel párhuzamos nemesgáz elnevezésük. Csak az 1890-es években sikerült kimutatni őket a levegőben. A radont pedig csak a rádium radioaktív bomlásának megfigyelésekor fedezték fel a 20. század elején.

Világító alacsony nyomású nemesgázok.

Fizikai és kémiai tulajdonságaik[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Színtelen, szagtalan, nem mérgező gázok
  • Szilárd halmazállapotban egyatomos molekularácsot alkotnak
  • Vízben csak igen kis mértékben oldódnak
  • Egyatomos molekulákat alkotnak, kémiai reakciókban nem vesznek részt (inert gázok). Ez alól kivételt képez a kripton és a xenon, melyeknek laboratóriumi körülmények között előállítható néhány vegyülete (Xe[PtF6], XeF2, KrF4, BaKrO4, stb.)
  • Legkülső héjuk telített, a He kivételével 8 elektron van a legkülső héjon
  • Stabil az elektronszerkezetük.

Az ununoktium[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ununoktium felfedezését 2006-ban publikálták.[1] Valószínűleg radioaktív izotópjainak nagyon kicsi a felezési ideje, néhány milliszekundum.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]