Xenon-tetroxid

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Xenon-tetroxid
Xenon-tetroxide-2D.png
Xenon-tetroxid
Xenon-tetroxide-3D-vdW.png
A xenon-tetroxid molekula térbeli szerkezetének a modellje
IUPAC-név xenon-tetraoxid
xenon(VIII)-oxid
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet XeO4
Moláris tömeg 195,29 g mol−1
Megjelenés −36 °C alatt sárga színű, szilárd
Sűrűség  ? g cm−3, szilárd
Olvadáspont −35,9 °C
Forráspont 0 °C[2]
Kristályszerkezet
Molekulaforma tetraéderes[1]
Dipólusmomentum 0 D
Termokémia
Std. képződési
entalpia
ΔfHo298
 ? kJ·mol−1
Standard moláris
entrópia
So298
 ? J·K−1·mol−1
Veszélyek
EU osztályozás Explozív (E)
Rokon vegyületek
Rokon vegyületek Perxenonsav
Xenon-trioxid
Ha másként nem jelöljük, az adatok
az anyag standard állapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)

A xenon-tetroxid az oxigén és a xenon kémiai vegyülete, képlete XeO4, és arról nevezetes, hogy a nemesgázokat tartalmazó vegyületek között stabilnak számít. Sárga, kristályos, szilárd anyag. −35,9 °C alatt stabil, fölötte robbanékony, xenonra és oxigénre (O2) esik szét.[3][4]

A xenonnak mind a nyolc vegyértékelektronja részt vesz az oxigénnel alkotott kémiai kötésben. A xenon atom oxidációs száma +8. Az oxigén az egyetlen elem, mely a xenont a legmagasabb oxidációs állapotba tudja vinni, még a fluor is – valószínűleg sztérikus okok miatt – csak XeF6-ot képez.

Kémiai reakciók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

−35,9 °C hőmérséklet fölött spontán robbanás következik be, ahol ΔH = −643 kJ/mol.

XeO4 → Xe + 2 O2

A másik két rövid életű +8 oxidációs számú xenonvegyület a xenon-tetroxid és a xenon-hexafluorid kölcsönhatásának eredményeképp jön létre. A XeO3F2 és a XeO2F4 a tömegspektrometria segítségével mutatható ki.

Előállítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Minden szintézis a perxenátokból indul ki, melyek a xenátokból kétféleképp állíthatók elő. Az egyik eljárás az, mikor a xenát perxenátra és xenonra diszproporcionálódik:

2 XeO42−XeO4−6 + Xe + O2.

A másik folyamatban a xenátokat ózonnal oxidálják:

2 XeO42− + 4 e + 2 O3 → 2 XeO4−6 + 2 O2.

A bárium-perxenátot kénsavval reagáltatják, és a bomlékony perxenonsav dehidratálásával xenon-tetroxidot állítanak elő:

Ba2XeO6 + 2 H2SO4 → 2 BaSO4 + (H4XeO6 → 2 H2O + XeO4).

Az instabil perxenonsav lassan olyan lebomláson megy keresztül, melynek a végén xenonsav és oxigén jön létre:

H4XeO6 → 1/2 O2 + H2XeO4 + H2O.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Referenciák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a xenon tetroxide című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

  1. G. Gundersen, K. Hedberg, J. L.Huston (1970.). „Molecular Structure of Xenon Tetroxide, XeO4”. J. Chem. Phys. 52, 812–815. o. DOI:10.1063/1.1673060.  
  2. Lide, David R. (1998.). „Handbook of Chemistry and Physics”, 494. o, Kiadó: CRC Press.  
  3. H.Selig , J. G. Malm , H. H. Claassen , C. L. Chernick , J. L. Huston (1964.). „Xenon tetroxide -Preparation + Some Properties”. Science 143, 1322. o. DOI:10.1126/science.143.3612.1322. PMID 17799234.  
  4. J. L. Huston, M. H. Studier, E.N. Sloth (1964.). „Xenon tetroxide - Mass Spectrum”. Science 143, 1162. o. DOI:10.1126/science.143.3611.1161-a. PMID 17833897.  
  • szerk.: Lide, D. R.: CRC Handbook of Chemistry and Physics, 83rd, Boca Raton, FL: CRC Press (2002. november 8.). ISBN 0-8493-0483-0