Terbium(III)-oxid

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Terbium-oxid
Tl2O3structure.jpg
IUPAC-név terbium(III) oxide
Más nevek terbium-trioxid, terbia, terbium-szeszkvioxid
Kémiai azonosítók
CAS-szám 12036-41-8
PubChem 159410
EINECS-szám 234-849-5
KEGG [1]
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet Tb2O3
Megjelenés fehér kristályok
Sűrűség 7.91 g/cm3
Olvadáspont 2410 °C
Oldhatóság (vízben) oldhatatlan
Oldhatóság híg savakban oldódik
Mágneses szuszceptibilitás 0.07834 cm3/mol
Kristályszerkezet
Kristályszerkezet köbös
Tércsoport Ia-3, No. 206[1]
Veszélyek
EU osztályozás nincs osztályozva
Rokon vegyületek
Azonos kation Terbium(III)-klorid
Azonos anion Gadolínium(III)-oxid
Diszprózium(III)-oxid
Ha másként nem jelöljük, az adatok
az anyag standard állapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)

A terbium(III)-oxid, más néven terbium-szeszkvioxid egy ritkaföldfémnek, a terbiumnak az oxigénnel alkotott vegyülete, kémiai képlete Tb2O3. Kalciummal keverve p-típusú félvezető.[2][3]

Bázikus oxid, hígított savakkal majdnem színtelen terbium képződése közben reagál.

 \mathrm{Tb_2O_3 + 6\ H^+ \rightarrow 2\ Tb^{3+} + 3\ H_2O}

Kristályszerkezete köbös, rácsállandója a = 1057 pm.[4]

Előállítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Terbium(III,IV)-oxid (Tb4O7) redukciójával állítják elő. A redukció hidrogéngázban történik 1300 °C-on, 24 órán keresztül.[5]

 \mathrm{Tb_4O_7 + H_2 \rightarrow 2\ Tb_2O_3 + H_2O}

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Curzon A.E., Chlebek H.G. (1973.). „The observation of face centred cubic Gd, Tb, Dy, Ho, Er and Tm in the form of thin films and their oxidation”. J. Phys. F 3 (1), 1–5. o. DOI:10.1088/0305-4608/3/1/009.  
  2. Reidar Haugsrud, Yngve Larring, and Truls Norby (2005. december 1.). „Proton conductivity of Ca-doped Tb2O3”. Solid State Ionics 176 (39–40), 2957–2961. o, Kiadó: Elsevier B.V.. DOI:10.1016/j.ssi.2005.09.030.  
  3. Reidar Haugsrud, Yngve Larring, and Truls Norby (2005. december 1.). „Proton conductivity of Ca-doped Tb2O3”. Solid State Ionics 176 (39-40), 2957–2961. o, Kiadó: Elsevier B.V.. DOI:10.1016/j.ssi.2005.09.030.  
  4. N. C. Baenzinger, H. A. Eick, H. S. Schuldt, L. Eyring: Terbium Oxides. III. X-Ray Diffraction Studies of Several Stable Phases. In: Journal of the American Chemical Society, 1961, 83, 10, S. 2219-23.
  5. G. J. McCarthy (1971. október 1.). „Crystal data on C-type terbium sesquioxide (Tb2O3)”. Journal of Applied Crystallography 4 (5), 399–400. o. DOI:10.1107/S0021889871007295.  

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Terbium(III) oxide című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.