Gustav Robert Kirchhoff

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gustav Robert Kirchhoff
Gustav Robert Kirchhoff.jpg
Gustav Kirchhoff
Életrajzi adatok
Született
1824. március 12.
Königsberg,
Elhunyt
1887. október 17. (63 évesen)
Berlin,
Nemzetiség német
Pályafutása
Szakterület fizika, kémia,
Szakmai kitüntetések
Rumford-érem (1862)

Gustav Robert Kirchhoff (Poroszország, Königsberg, 1824. március 12.Berlin, 1887. október 17.) német fizikus. Egyetemi tanulmányait szülővárosában végezte, majd Berlinben doktorált. Robert Wilhelm Bunsennel megalapozta a színképelemzés elméletét. Vele együtt tanított Breslauban és Heidelbergben is, ahol többek között ő volt Eötvös Loránd és Heller Ágost tanára. Róla nevezték el a Kirchhoff-törvényeket.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kémikus Robert Wilhelm Bunsen társaságában megalapozta a színképelemzés elméletét. A színképelemzés (spektrumanalízis) a felhevített anyagok kibocsátotta fény felbontása útján következtet a kémiai összetételre. Kirchhoff a módszert a Nap összetételének a meghatározására is alkalmazta.

Kirchhoff 1845-ben tette közzé a Kirchhoff-törvényeket, ezek lehetővé teszik az áram, a feszültség és az ellenállások számítását villamos hálózatokban. Kiterjesztette Georg Simon Ohm német fizikus elméletét, az áram folyását leíró egyenleteket általánosította háromdimenziós vezető esetére.

Kirchhoff 1847-ben magántanár, (fizetés nélküli előadó) lett a berlini Frigyes Vilmos Egyetemen, három évvel később fogadta el a fizika rendkívüli tanári kinevezést a Breslaui Egyetemen. A Heidelbergi Egyetemen 1855-ben nevezték ki fizikaprofesszorrá, itt dolgozta ki Bunsennel együtt a színképelemzés módszerét. Megmutatták, hogy minden izzásig hevített elem rá jellemző színű fényt bocsát ki. Ezt a fényt prizmával felbontva minden egyes elemre jellemző egyedi hullámhossz-sorozat adódik. Az új kutatási eszköz alkalmazásával két új elemet fedeztek fel, 1860-ban a céziumot, 1861-ben a rubídiumot.

Kirchhoff tovább lépett, a színképelemzést a Nap összetételének a tanulmányozására alkalmazta. Azt találta, hogy a fénynek gázon való áthaladásakor a gáz azokat a hullámhosszakat nyeli el, amelyeket felhevítve kibocsát. Ezzel az elvvel magyarázta meg a Nap színképében talált sok sötét vonalat, a Fraunhofer-vonalakat. Ezzel a felfedezéssel új korszak kezdődött a csillagászatban.

Kirchhoffot 1875-ben a Berlini Egyetem matematikai fizika professzorává nevezték ki.

1887. október 17-én hunyt el. Schönebergben helyezték örök nyugalomra pár méterre a Grimm fivérek nyughelyétől.

Legjelentősebb munkái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Vorlesungen über mathematische Physik (Matematikai fizikai előadások; négy kötet, 1876-94)
  • Gesammelte Abhandlungen (Összegyűjtött tanulmányok; 1882, pótkötet 1891).
  • G. Kirchhoff, Über die Auflösung der Gleichungen, auf welche man bei der Untersuchung der linearen Verteilung galvanischer Ströme geführt wird Ann. Phys. Chem. , 72 (1847); 497.-508. o. - valószínűleg e munkájában, bevezeti a kombinatorika számára igen fontos incidenciamátrix fogalmát.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gustav Kirchhoff síremléke
  • Liszi János: A Fizikai kémia történetéből (magyar nyelven). Kvantumok a kémiában. Természet Világa 2006. június - Termodinamika. (Hozzáférés: 2013. március 31.)
  • Gustav Robert Kirchhoff (angol nyelven). britannica.com. (Hozzáférés: 2013. április 1.)
  • Gustav Robert Kirchhoff (angol nyelven). School of Mathematics and Statistics University of St Andrews, Scotland. (Hozzáférés: 2013. április 1.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]