Fraunhofer-féle vonalak

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Fraunhofer-féle vonalak a Nap színképében található sötét vonalak. Felfedezésük Joseph von Fraunhofer (1787–1826) német optikus nevéhez fűződik, bár nem ő, hanem William Hyde Wollaston (1766–1828) angol kémikus vette először észre a sötét vonalak létezését, 1804-ben. Fraunhofer 1814-ben, Wollastontól függetlenül fedezte fel a jelenséget, és elkezdett méréséket végezni és publikálta az eredményeket. 570 vonalat írt le, és azokat betűkkel nevezte el. A korszerű mérőeszközökkel több ezer vonal látható.

Fraunhofer-féle vonalak a Nap színképében

Elmélet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az atomok fénykibocsátásához az szükséges, hogy az elektronok magasabb energiaszintre kerüljenek. Ekkor az atom gerjesztett állapotban van. Az energiaszintek létezése miatt a gerjesztés is kvantumos jellegű, ami azt jelenti, hogy az alapállapotban lévő atom csak akkora energiát képes felvenni, amely révén valamelyik magasabb energiaszintre kerülhet. A kvantumos gerjesztés bizonyítéka az atomok abszorpciós színképe is, amikor a fehér fénnyel megvilágított, többségükben alapállapotban lévő gázatomok elnyelik a fehér fényből azokat a fotonokat, melyek gerjeszteni képesek az atomokat. Így az atomokon áthaladó fényben az emissziós színkép vonalai helyén megjelennek a sötét abszorpciós vonalak. Ilyet észlelhetünk a Nap színképben is, mely igazolja, hogy a Nap légköre (kromoszféra) túlnyomórészt hidrogén gázból áll. Ezeket az abszorpciós vonalakat nevezik Fraunhofer-féle vonalaknak.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Erostyák János, Kozma László és tsai: Fénytan - Relativitáselmélet - Atomhéjfizika. (hely nélkül): Typotex Kiadó. 2003. ISBN 9789639542006  

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]