Sugárhajtómű

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A sugárhajtómű olyan reaktív hajtású erőgép, amely a hatás-ellenhatás törvényének elvén működik (Newton III. törvénye). A befogadó szerkezet mozgatáshoz szükséges tolóerőt úgy állítja elő a hajtómű, hogy munkaközegének energiaátalakítása során keletkező gázt vagy folyadékot az átalakító térhez kapcsolt fúvócsőből nagy sebességű sugárként áramoltatja ki, melynek hajtóerejével ellentétes értelmű erő (erőlökés, tolóerő) képződik.

Mivel a sugárhajtóműben jön létre a hajtómű munkaközegébe bevezetett energia átalakítása mozgási energiává, valamint a mozgáshoz tolóerő is itt képződik (a kiáramló gázok reakcióerejeként), ezért a sugárhajtóművet a motor és a hajtóberendezés kombinációjának nevezik. Tekintettel arra, hogy nagy mennyiségű közeget általában be is szív, ennek az ellentétes irányú erőlökése levonódik a teljesítményből, de ennek mértéke csekély.

A hajtósugár mozgási energiáját különféle energiafajtákból állíthatják elő: hő-, kémiai, atom-, elektromos, napenergia.

Fajtái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Négy fő típusa van.

Mechanikai átalakítással működik:

  • folyadék-sugárhajtómű (pl. a jet ski vízsugár-hajtóműve)

Külső égéssel, kazánban termelt gőzzel működik:

  • alternáló vízsugár-hajtómű (oszcilláló vízsugár-hajtómű, "pöfögő" gyertyás csónak gőzgépe)
  • Heron labdája (aeolipil, folyamatos gőzsugár tolóerejével forgatott kerék)

Kémiai átalakulással működik:

  • A környező levegőt felhasználja az égéshez (azaz gázsugárhajtómű):

Atomenergiával működik:

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]