Sugárhajtómű

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A sugárhajtómű olyan reaktív hajtású erőgép, amely a hatás-ellenhatás törvényének elvén működik (Newton III. törvénye). A befogadó szerkezet mozgatáshoz szükséges tolóerőt úgy állítja elő a hajtómű, hogy munkaközegének energiaátalakítása során keletkező gázt vagy folyadékot az átalakító térhez kapcsolt fúvócsőből nagy sebességű sugárként áramoltatja ki, melynek hajtóerejével ellentétes értelmű erő (tolóerő) képződik. Az energiaátalakulás lehet kémiai (égés) vagy mechanikai.

Mivel a sugárhajtóműben jön létre a bevezetett energia (a hajtómű munkaközegének) átalakítása mozgási energiává, valamint a mozgáshoz szükséges tolóerő is itt képződik (a kiáramló gázok reakcióerejeként), ezért a sugárhajtóművet a motor és a hajtóberendezés kombinációjának nevezik.

A hajtósugár mozgási energiáját különféle energiafajtákból állíthatják elő: hő-, kémiai, atom-, elektromos, napenergia.

Fajtái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Négy fő típusa van.

Mechanikai átalakítással működik:

  • folyadék-sugárhajtómű (pl. a jet ski vízsugár-hajtóműve)

Kémiai átalakulással működik:

  • A környező levegőt felhasználja az égéshez (azaz gázsugárhajtómű):

Atomenergiával működik:

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]