Higany-fulminát

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Higany(II)-fulminát
Mercury-fulminate.png
Mercury-fulminate-3D-balls.png
Mercury-fulminate-xtal-3D-vdW.png
Mercuryfulminate puryfied.jpg
Más nevek Durranóhigany
Kémiai azonosítók
CAS-szám 628-86-4
PubChem 12359
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet Hg(CNO)2
Moláris tömeg 284,624 g/mol
Megjelenés fehér vagy szürke színű, szilárd[1]
Sűrűség 4,42 g/cm3[1]
Olvadáspont 151 °C-on felrobban[1]
Oldhatóság (vízben) kevéssé oldódik
Veszélyek
EU osztályozás Robbanásveszélyes (E)
Mérgező (T)
Veszélyes a környezetre (N)[2]
R mondatok R3, R23/24/25, R33, R50/53[2]
S mondatok (S1/2), S13, S28, S45, S60, S61[2]
Öngyulladási
hőmérséklet
150 °C
Ha másként nem jelöljük, az adatok
az anyag standard állapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)

A higany-fulminát vagy pontosabban higany(II)-fulminát, más néven durranóhigany egy kémiai vegyület, a fulminsav higanysójának tekinthető. A képlete Hg(CNO)2. Fehér vagy szürkés színű kristályokat alkot. Rendkívül robbanékony vegyület, melegítés vagy ütés hatására nagyon könnyen felrobban. Robbanószerként használják, főként gyutacsok készítésére. Mérgező tulajdonságú. A kristályszerkezetét és a molekulaszerkezetét csupán 2007-ben sikerült felderíteni.[3]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 17. század végi alkimistáknak, például Johann Kunckel von Löwensternnek már sikerült higany-fulminátot előállítaniuk. 1799-ben Edward Howard angol kémikus véletlenül izolálta a vegyületet. Alfred Nobel is használt higany-fulminátot a dinamithoz. A 20. század elején csak Németországban körülbelül 100 000 kg higany-fulminátot gyártottak.[3]

Szerkezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vegyület kristály-és molekulaszerkezetét 2007-ben derítették fel német kutatók röntgendiffrakciós vizsgálatok segítségével. A higany-fulminát rombos szerkezetű kristályokat alkot, a kristályokat csaknem lineáris Hg(CNO)2 molekulák építik fel. A higanyatomot minden molekulában két szénatom veszi körül.[3]

Kémiai tulajdonságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A higany(II)-fulminát nagyon robbanékony, ütés vagy melegítés hatására hevesen robban. A robbanás során elemi állapotú higanyra, nitrogénre és szén-monoxidra bomlik.

\mathrm{Hg(CNO)_2 \rightarrow Hg + N_2 + 2 \ CO}

Higany(II)-szulfiddá alakul kén-hidrogén vagy nátrium-tioszulfát hatására.

Előállítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Először higanyt oldanak fel salétromsavban, majd az ekkor keletkező oldatot adagolják hűtés közben tömény etanolba

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A higany-fulminátot főként gyutacsok készítésére, iniciálgyújtóként használják. Ez a vegyület ugyanis ütés hatására nagyon könnyen berobban, majd a robbanás át tud terjedni más robbanószerre. Ma már azonban kevésbé alkalmazzák.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret
  • Bruckner Győző: Szerves kémia, I/1-es kötet

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c A higany-fulminát vegyülethez tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. A hozzáférés dátuma: 2011. január 27. (JavaScript szükséges) (németül)
  2. ^ a b c A higany-fulminát (ESIS) (németül)
  3. ^ a b c 300 years after discovery, structure of mercury fulminate finally determined (physorg.com)