Cinnabarit

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Cinnabar
Cinnabarit kristály dolomiton*
Cinnabarit kristály dolomiton*
Általános adatok
Névváltozatok cinóber
Kémiai név higany-szulfid
Képlet HgS
Azonosítás
Szín vörös (cinóbervörös), esetenként szürke futtatással
Porszín skarlátvörös
Fény gyémánt vagy félig fémes fényű
Átlátszóság vékony lemezekben átlátszó, tömeges megjelenésben opak
Keménység 2,0-2,5
Hasadás tökéletesen hasad a lapok mentén
Törés rideg ásvány, kagylósan egyenetlenül törik
Sűrűség8,1 g/cm3 g/cm³
A Wikimédia Commons tartalmaz Cinnabar témájú médiaállományokat.

A cinnabarit (más néven cinóber) vörös színű ásvány. Kémiailag higany-szulfid, trigonális kristályrendszerben kristályosodik. Fenn-nőtt szépen fejlett kristályokban is előfordul. Prizmás, dipiramisos és romboéderes kristályai ritkábban ikresedve is megjelennek. Durva kristályos halmazokban, tömeges kristálycsoportokban, hintett szemcsékben vagy ércesedésben földes tömegekben fordul elő. A szulfidok ásványegyüttesének tagja, rokonságot mutat a tetraedrittel.

Hasonló ásványok: realgár (arzén-szulfid), eritrin (kobalt-arzenát), hematit (vas-oxid), kuprit (réz-oxid).

Kísérő ásványok: pirit, kalkopirit, hematit, szfalerit, markazit, sziderit, barit, dolomit, kalcit, opál, galenit.

Kémiai és fizikai tulajdonságai[szerkesztés]

  • Képlete: HgS.
  • Szimmetriája: a trigonális kristályrendszerben kristályai több szimmetriaelemet tartalmaznak.
  • Sűrűsége: 8,1 g/cm3.
  • Keménysége: 2,0-2,5 lágy ásvány (a Mohs-féle keménységi skála szerint).
  • Hasadása: tökéletesen hasad a lapok mentén.
  • Törése: rideg ásvány, kagylósan egyenetlenül törik.
  • Színe: vörös (cinóbervörös), esetenként szürke futtatással.
  • Fénye: gyémánt vagy félig fémes fényű.
  • Átlátszósága: vékony lemezekben átlátszó, tömeges megjelenésben opak.
  • Pora: skarlátvörös.
  • Elméleti higanytartalma: Hg= 86,2%.

Keletkezése[szerkesztés]

Vulkanikus csatornákban 560 °C-nál magasabb hőmérsékleten forró folyadékokból kiváló hidrotermás ércásvány, metaszomatikus képződései is ismertek.

Áthalmozott másodlagos telepeket is alkot.

Felhasználása[szerkesztés]

Első felhasználása 4500 évvel ezelőttről ismert, Kínában és az ókori Egyiptomban. Főleg festékanyagként kedvelték színtartóssága miatt. Freskók festésében pigmentjeinek fontos szerepe volt. Kínában a gyógyászati alkalmazása is több évezredre tekint vissza. Az ókorban szépítőszernek, kozmetikumnak is használták. Oxidációjával (pörköléssel) könnyen kinyerhető volt a magas higanytartalom, ezt az eljárást már Dioszkoridész is leírta.[1]

A tükörgyártásban fontos alapanyag volt. Az alkimisták fontos kiindulóanyagnak tartották és használták. A gyógyászatban a szifilisz egyetlen gyógyszerének tartották.

Mivel a higany már kis mennyiségben is mérgező, előállítása ezért visszaszorult.

Előfordulásai[szerkesztés]

Cinnabarit ércesedés

Spanyolországban Almadenban. Olaszország területén Monte Amiata bányáiban. Szlovénia területén Idriában. Szlovákia területén Besztercebányán. Németországban Moschellenburgban. Oroszország területén az Ural-hegységben több helyen. Algéria területén is vannak jelentősebb előfordulások. Kína és Japán területén több helyen bányászták. Az Amerikai Egyesült Államok területén Arizona, Texas szövetségi államokban vannak jelentősebb előfordulások.

Magyarországon[szerkesztés]

A Velencei-hegységben a tetraedrit mállástermékeként por alakban fordul elő. Pátka közelében a Kőrakás-hegy és a szűzvári-malom teléreiben kisebb foltokban találták meg. Rudabánya Andrássy II. nevű bányarészében terméshigany-cseppecskék mellett földes megjelenésű cinnabarit is előfordult. Gyöngyösoroszi bányáiban több telérben találtak cinnabaritot. Gyöngyössolymos közelében Asztagkő-hegy antimonos ércesedésű teléreiban találtak cinnabaritot. A közigazgatásilag Sátoraljaújhely városhoz tartozó Rudabányácskán középkori aranybányászat nyomait találták meg, ahol kvarcittal hidrotermásan cinnabarit kiválást is találtak. Földtani különlegességnek számít, hogy Budapesten a békásmegyeri kőfejtőben kalcitos erek kitöltőanyagaként higanyban, így cinnabaritban feldúsult szegélyek találhatók.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. R. J. Forbes. Short History of the Art of Distillation. White Mule Press, 17. o. [Reprint kiadás, eredetije: E. J. Brill, Leiden, 1948.] (2009) 

Források[szerkesztés]

Commons:Category:Cinnabarit
A Wikimédia Commons tartalmaz Cinnabarit témájú médiaállományokat.
  • Bognár László: Ásványhatározó, Gondolat Kiadó, 1987.
  • Koch Sándor: Magyarország ásványai, Akadémiai Kiadó, 1985.
  • Simon and Schuster's: Rock and minerals, Milano. 1978.
  • Walter Schumann: Minerals of the World, New York. 1998.
  • http://webmineral.com