Realgár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Realgár
Realgar, 1Rumunia1, Baia Sprie.jpg
Általános adatok
Kémiai név arzén-szulfid
Képlet As4S4
Kristályrendszer monoklin
Ásványrendszertani besorolás
Osztály Szulfid- és rokon ásványok
Alosztály Nemfém- és alkálifém-szulfidok és rokonaik
Azonosítás
Megjelenés zömök, vaskos kristályok
Szín vörös
Porszín narancsvörös
Fény gyémánt- vagy gyantafényű
Átlátszóság áttetsző
Keménység 1,5-2,0
Hasadás kitűnő
Törés kagylós
Sűrűség 3,56 g/cm³

A realgár a szulfidásványok közé tartozó ásvány. Kémiailag arzén-szulfid. Monoklin rendszerben kristályosodik. Zömök vagy kissé megnyúlt, narancsvörös vagy meggypiros kristályai rostozottak; gyakori a szemcsés vaskos megjelenésű előfordulás is. Ásványrendszertanilag első alkalommal 1747-ben Wallerius angol geológus említi, de már az ókorban ismerték. Nevét az arab rahdzs al-gár kifejezésből származtatják, aminek jelentése: „barlangpor”. Az ókori rómaiak kis mennyiségben adagolva gyógyszerként alkalmazták, de elterjedt a korai kínai orvoslásban is. Ipari alkalmazása pirotechnikai készítmények gyártásánál történik.

Kémiai összetétele:

Fény hatására pararealgárrá kristályosodik át.

Keletkezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jellemző a hidrotermás keletkezés alacsonyabb hőmérsékleten, amikor vulkanikus oldatokból 320°C-on kristályosodik. Gyakran képződik vulkáni gőzökből szublimáció útján. Instabil vegyület, fény hatására auripigment keletkezik belőle. Hasonló ásványok: antimonit, auripigment, elemi kén.

Előfordulásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Minden arzéntartalmú ércesedésben megtalálható, érctelérekben gyakori kísérőásvány. Jelentős előfordulásai: Ausztria területén Salzburg környéke, Karintia és Tirol, Románia területén Felsőbánya (Baia Sprie), Nagybánya (Baia Mare) és Nagyág (Săcărâmb), Németországban a Harz-hegység, Türingia, Hessen és Észak-Rajna-Vesztfália; Oroszországban az Urál-hegység, Grúziában a Kaukázus vidéke; Ázsiában Irán, Kína (Hunan tartomány) és Japán; az amerikai kontinensen a Yellowstone-parki, arizonai, nevadai, oregoni és utah-i, továbbá mexikói és perui lelőhelyei nevezetesek. Marokkóból és a Vezúvról is előkerült.

Hazánkban a Börzsöny ércesedési területein több helyen kimutatták előfordulásait. A másodlagosan keletkezett realgár vörös kristályai auripigment és arzenopirit társaságában fordulnak elő, de Nagybörzsöny felhagyott bányáiban önálló kiválásokban is megtalálható. Gazdasági szerepe ma már nincs, ásványtani szempontból érdekes az előfordulás.

Kísérőásványok: auripigment, arzenolit, antimonit, barit, kalcit, pirit, szfalerit.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Realgár. témájú médiaállományokat.
  • Bognár László: Ásványhatározó. Gondolat Kiadó. 1987.
  • Koch Sándor: Magyarország ásványai. Akadémiai Kiadó. 1985.
  • Simon and Schuster's: Rock and minerals. Milano. 1978.
  • Walter Schumann: Minerals of the World. New York. 1998.
  • http://webmineral.com