Antimonit

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az antimonit (stibnit) az antimon fontos érce, rombos kristályrendszerű szulfidásvány, a tetraedrit csoport ásványegyüttesébe tartozik. Rombos rendszerben kristályosodik. Leggyakoribb kristályalakja a hosszú prizma, gyakran hullámosan hajlott kristályok, sugaras tűs halmazok vagy finom tűk alkotta szövedékek.

Kémiai és fizikai tulajdonságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Antimonit kristályok, aranyszemcsékkel.
  • Képlete: Sb2S3
  • Kristályalak: rombos-oszlopos.
  • Sűrűsége: 4,6-4,7 g/cm³.
  • Keménysége: 2,0 (a Mohs-féle keménységi skálán).
  • Hasadása: az oszlopok mentén jól hasítható. Törési felületén keresztirányú sávozottság.
  • Színe: ólomszürke, friss felülete enyhén zöldes árnyalatú.
  • Fénye: fémes.
  • Átlátszósága: opak.
  • Pora: ólomszürke, eldörzsölve vörös.
  • Elméleti antimontartalma: 71,4%.

Keletkezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magmás eredetű hidrotermás folyamatokban keletkezik. Hasonló ásványok: bizmutin, piroluzit. Kísérő ásványok: galenit, bizmutin, cinnabarit, pirit, arany, barit, kvarc.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hidrotermás keletkezésű érctelepek előfordulásaiban található. Nagyobb előfordulásai találhatók Japánban, Kínában, Borneó területén, Romániában (Kapnikbányán), Szlovákiában (Selmecbányán), Olaszországban Siena környékén, Franciaországban, Peruban, Mexikóban, Bolíviában, az Egyesült Államokban Kaliforniában.

Előfordulásai Magyarországon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Börzsöny hegységben ritkaságként, Fertőrákoson, Gyöngyösorosziban kalcitba és kaolinba ágyazva, Mátraszentimrén kvarccal és pirittel közös telérben, Parádsasváron dácittufa repedéseiben, Telkibányán markazittal és szfalerittel, a Velencei-hegységben pedig galenittal közösen.

Különös tulajdonsága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elektromosan nem vezető.

Külső források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Antimonit témájú médiaállományokat.
  • Bognár László: Ásványhatározó. Gondolat Kiadó. 1987.
  • Koch Sándor: Magyarország ásványai. Akadémiai Kiadó. 1985.
  • J.Arem: Rock and Minerals. Toronto. 1974