Barométer
A barométer vagy magyar szóval légnyomásmérő a légnyomás mérésére szolgáló meteorológiai műszer. Evangelista Torricelli találta fel 1643-ban.
Tartalomjegyzék |
Működése [szerkesztés]
Működése azon az elven alapul, hogy ha egy egyik végén lezárt higannyal telt csövet nyitott végével egy higannyal töltött edénybe állítunk (lásd a képen), akkor a higanyoszlop magassága a higannyal teli edényre nehezedő légnyomásnak megfelelően változik.
A modern barométereken egy számlap előtti mutató segít a pontos értéket leolvasni. A légnyomásváltozás úgy olvasható le, hogy az ún. után-állító mutatót az üveglapon lévő gombbal arra az osztóvonalra állítjuk, amelyen a másik (a légnyomás-) mutató áll. A következő leolvasáskor a változás így már könnyen megállapítható.
Típusai [szerkesztés]
Higanyos barométer [szerkesztés]
Meteorológiai állomásokon használják, pontosabb, mint az aneroid típus.
Vizes barométer [szerkesztés]
A Goethe féle barométer: a legegyszerűbb légnyomásmérő, mely egyik végén nyitott U alakú cső színes vízzel félig töltve. Mivel a lezárt rész levegőmennyisége állandó, a csőszakaszok vízszintjét a külső légnyomás mozgatja.
FitzRoy féle viharbarométer (vagy viharüveg) könnyen kristályosodó folyadékkeveréket tartalmazó üveg, amely a légnyomás és hőmérséklet hatására változtatja állagát.
Aneroid barométer [szerkesztés]
A légnyomás mérésének elterjedt eszköze a fémbarométer (aneroid barométer), ez egy fémdoboz, amelyben vákuum van, a doboz hajlékony oldalai a változó légnyomás szerint tágulnak, illetve húzódnak össze.
Barográf [szerkesztés]
A barográf az idő függvényében a légnyomás változásait kirajzolja. A légnyomás, valamint ennek magassággal való összefüggése alapján a magasság regisztrálására való műszer.
