Hidrogén-fluorid

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hidrogén-fluorid
Hydrogen-fluoride-2D-dimensions.png Hydrogen-fluoride-3D-vdW.png
IUPAC-név hidrogén-fluorid
Kémiai azonosítók
CAS-szám 7664-39-3
EINECS-szám 231-634-8
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet HF
Moláris tömeg 20,01 g/mol
Megjelenés színtelen, szúrós szagú gáz, folyadék
Halmazállapot folyadék
Sűrűség 0,968 kg/l (19,5 °C)
Olvadáspont −84 °C
Forráspont 19,5 °C
Oldhatóság (vízben) korlátlanul elegyedik
Veszélyek
EU osztályozás maró (C) Hazard C.svg
Nagyon mérgező(T+) Hazard T.svg
EU Index 009-002-00-6
R mondatok R26/27/28, R35
S mondatok (S1), (S2), S9, S26, S28,
S36/37/39, S38, S45
Lobbanáspont nem gyúlékony
Rokon vegyületek
Azonos kation hidrogén-klorid,
hidrogén-bromid,
hidrogén-jodid
Azonos anion fluoridok
Ha másként nem jelöljük, az adatok
az anyag standard állapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)

A hidrogén-fluorid (HF, régiesen fluor-hidrogén) szúrós szagú, színtelen, maró hatású folyadék. Vizes oldatának neve folysav.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Schwankhardt figyelte meg azt a tényt, hogy a fluorit és a kénsav elegye az üveget megmarja, és Scheele állapította meg 1771-ben azt, hogy a reakció során sav keletkezik. A savat később Gay-Lussac és Thénard tanulmányozta 1810-ben, ők még az oxigén vegyületének hitték. Ampère állapította meg először, hogy a vegyület oxigéntől mentes.

Tulajdonságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Színtelen, szúrós szagú, a levegőn füstölgő, folyékony halmazállapotú vegyület. Forráspontján H4F4 alakban asszociált molekulái magasabb hőmérsékleten is csak fokozatosan disszociálnak:

\mathrm{H_4F_4  \Leftrightarrow 2H_2F_2 \Leftrightarrow 4HF}\,\!

Vízben jól oldódik azeotrop eleggyé, miközben disszociál. Vizes oldata gyenge sav, sói a fluoridok. A fémeket a platina kivételével megtámadja, az ólom (Pb) és a réz (Cu) felületén tömör fluoridréteget hoz létre. A szilícium-dioxiddal (SiO2) is reagál, szilícium-tetrafluoridot (SiF4) és ebből hidrogén-[hexafluoro-szilikát(IV)]-ot (H2[SiF6]) képezve:

\mathrm{SiO_2 + 2 \ H_2F_2 \Rightarrow SiF_4 + 2 \ H_2O}\,\!
\mathrm{SiF_4 + H_2F_2 \Rightarrow H_2[SiF_6]}\,\!

A hidrogén-fluorid így a szilikátokat és az üveget is oldja. Belülről paraffinnal bevont üveg- vagy poli-vinil-klorid (PVC)-edényben tárolható. A vízmentes savat csak hűvös helyen, jól elzárt platinaedényben (Pt) szabad tárolni.

Előfordulása, előállítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Előállítható elemeiből, de legegyszerűbben kalcium-fluoridból (CaF2) kénsavval (H2SO4):

\mathrm{CaF_2 + H_2SO_4 \Rightarrow 2 \ HF + CaSO_4}\,\!

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felhasználják

  • üvegmaratásra,
  • fluortartalmú vegyületek (például freon), műanyagok (például teflon) előállítására,
  • a szilikátok analízisében.

Óvintézkedések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hidrogén-fluorid belélegzése akár halálos is lehet, a bőrre cseppentve égési sérüléseket okoz, vagy akár csontig terjedő elhalást. Emellett, a bőrön keresztül felszívódva Ca-elvonó hatása miatt görcsöket okoz, szívbénulást eredményezhet. Természetesen ehhez nem elég egy csepp, de ujjunk végét belemártva a savba, már elég. Ha mégis kapcsolatba kerültünk vele, akkor a terápia mielőbbi kalcium-glukonát injekció az expozíció helyére, illetve 20%-os MgO-ból és glicerinből álló pasztával fedjük a bőrt.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]