Hidrogén-fluorid

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hidrogén-fluorid
A HF-molekula szerkezete Hidrogén-fluorid molekula
Általános
Magyar név Hidrogén-fluorid
IUPAC név Hydrogen fluoride
Egyéb nevek Folysav
Képlet \mathrm{HF}\,\!
Moláris tömeg 20,01 g/mol
Megjelenés Színtelen, szúrós szagú
gáz, folyadék
CAS-szám [7664-39-3]
EINECS (EG) szám 231-634-8
EG-Index szám 009-002-00-6
Tulajdonságok
Sűrűség és halmazállapot 0,968 kg/l (19,5 °C), folyadék
Oldhatóság vízben Korlátlanul elegyedik
Olvadáspont −84 °C (190 K)
Forráspont 19,5 °C (293 K)
Szerkezet
Kristályszerkezet
Fizikai állandók
Képződéshő kJ/mol
Moláris hőkapacitás J/(mol·K)
Veszélyességi jellemzők
EU osztályozás Maró (C) Hazard C.svg
Nagyon mérgező(T+) Hazard T.svg
R-mondatok R26/27/28, R35
S-mondatok (S1), (S2), S9, S26, S28,
S36/37/39, S38, S45
Lobbanáspont nem gyúlékony
RTECS szám
Rokon vegyületek
Azonos anion Fluoridok
Azonos kation Hidrogén-klorid,
Hidrogén-bromid,
Hidrogén-jodid
A táblázatban SI mértékegységek szerepelnek.
Ahol lehetséges, az adatok
normálállapotra (0°C, 100 kPa) vonatkoznak.
Az ezektől való eltérést egyértelműen jelezzük.

A hidrogén-fluorid (HF), régiesen fluor-hidrogén vagy folysav szúrós szagú, színtelen, maró hatású folyadék.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Schwankhardt figyelte meg azt a tényt, hogy a folypát és a kénsav elegye az üveget megmarja, és Scheele állapította meg 1771-ben azt, hogy a reakció során sav keletkezik. A savat később Gay-Lussac és Thénard tanulmányozta 1810-ben, ők még az oxigén (O2) vegyületének hitték. Ampère állapította meg először, hogy a vegyület oxigéntől mentes.

Tulajdonságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Színtelen, szúrós szagú, a levegőn füstölgő, folyékony halmazállapotú vegyület. Forráspontján H4F4 alakban asszociált molekulái magasabb hőmérsékleten is csak fokozatosan disszociálnak:

\mathrm{H_4F_4  \Leftrightarrow 2H_2F_2 \Leftrightarrow 4HF}\,\!

Vízben jól oldódik azeotrop eleggyé, miközben disszociál. Vizes oldata gyenge sav, sói a fluoridok. A fémeket a platina kivételével megtámadja, az ólom (Pb) és a réz (Cu) felületén tömör fluoridréteget hoz létre. A szilícium-dioxiddal (SiO2) is reagál, szilícium-tetrafluoridot (SiF4) és ebből hidrogén-[hexafluoro-szilikát(IV)]-ot (H2[SiF6]) képezve:

\mathrm{SiO_2 + 2 \ H_2F_2 \Rightarrow SiF_4 + 2 \ H_2O}\,\!
\mathrm{SiF_4 + H_2F_2 \Rightarrow H_2[SiF_6]}\,\!

A hidrogén-fluorid így a szilikátokat és az üveget is oldja. Belülről paraffinnal bevont üveg- vagy poli-vinil-klorid (PVC)-edényben tárolható. A vízmentes savat csak hűvös helyen, jól elzárt platinaedényben (Pt) szabad tárolni.

Előfordulása, előállítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Előállítható elemeiből, de legegyszerűbben kalcium-fluoridból (CaF2) kénsavval (H2SO4):

\mathrm{CaF_2 + H_2SO_4 \Rightarrow 2 \ HF + CaSO_4}\,\!

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felhasználják

  • üvegmaratásra,
  • fluortartalmú vegyületek (például freon), műanyagok (például teflon) előállítására,
  • a szilikátok analízisében.

Óvintézkedések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hidrogén-fluorid belélegzése akár halálos is lehet, a bőrre cseppentve égési sérüléseket okoz, vagy akár csontig terjedő elhalást. Emellett, a bőrön keresztül felszívódva Ca-elvonó hatása miatt görcsöket okoz, szívbénulást eredményezhet. Természetesen ehhez nem elég egy csepp, de ujjunk végét belemártva a savba, már elég. Ha mégis kapcsolatba kerültünk vele, akkor a terápia mielőbbi kalcium-glukonát injekció az expozíció helyére, illetve 20%-os MgO-ból és glicerinből álló pasztával fedjük a bőrt.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Pallas nagy lexikona