Vas(III)-klorid
| Vas(III)-klorid | |
|---|---|
| IUPAC név | Vas(III)-klorid |
| Más nevek | ferri-klorid vas-triklorid molysit (ásvány) |
| Azonosítók | |
| CAS-szám | [7705-08-0], hexahidrát: 10025-77-1 |
| RTECS szám | LJ9100000 |
| Tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | FeCl3 |
| Moláris tömeg | 162,2 g·mol-1 hexahidrát: 270,3 g·mol−1 |
| Megjelenés | Zöld-fekete ráeső fényben bíbor-vörös áteső fényben hexahidrát: sárga színű, szilárd vizes oldat: barna |
| Sűrűség | 2,89 g·cm−3 (25 °C)[1] 40%-os oldat: 1,4 g·ml−1 |
| Olvadáspont |
300 °C fölött bomlik[1] |
| Oldhatóság (vízben) | 920 g/l (20 °C)[1] |
| Oldhatóság (aceton metanol etanol dietil-éter) |
63 g/100 ml (18 °C) jól oldódik 83 g/100 ml jól oldódik |
| Viszkozitás | 40%-os oldat: 12 cP |
| Szerkezet | |
| Kristályszerkezet | hexgonális |
| Koordinációs geometria |
oktaéderes |
| Veszélyek | |
| EU osztályozás | Ártalmas (Xn)[1] |
| NFPA 704 |
|
| R mondatok | R22-R38-R41[1] |
| S mondatok | S26-S39[1] |
| LD50 | 450 mg/kg[1] |
| Rokon vegyületek | |
| Azonos kation | Vas(III)-fluorid Vas(III)-bromid |
| Azonos anion | Vas(II)-klorid Mangán(II)-klorid Kobalt(II)-klorid Ruténium(III)-klorid |
| Rokon koagulánsok | Vas(II)-szulfát Alumínium-klorid |
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standard állapotára vonatkoznak. (25 °C, 100 kPa) |
|
A vas(III)-klorid a vas klórral alkotott vegyülete, kloridja. A (vízmentes só) képlete FeCl3. A vízmentes vas(III)-klorid sötétzöld kristályokból épül fel, a kristályok fémesen csillognak. Áteső fényben vörös színű. A vegyület 300 °C-on szublimál, de már 100 °C-on is igen illékony. Erősen higroszkópos, a levegő nedvességét magába szívja és barna olajszerű oldattá alakul. Jól oldódik vízben. Az oldata sárgásbarna színű, jellegzetes szagú, az íze fanyar. Vizes oldatban hidrolizál, emiatt az oldat savas kémhatású. A hidrolízis során kolloid vas(III) hidroxid keletkezik. Vizes oldatából a vegyület hexahidrátja (FeCl3 · 6 H2O) kristályosítható ki. A hexahidrát sárgásbarna kristályokat alkot. A vas(III)-klorid a vért megalvasztja.
A vas(III)-klorid elektronhiányos, ezért dimerizálódásra és polimerizálódásra hajlamos. A vegyület szilárd halmazállapotban óriásmolekula, gáz halmazállapotban dimer Fe2Cl6 molekulák építik fel.
Tartalomjegyzék |
Kémiai tulajdonságai [szerkesztés]
Ha a vegyületet vákuumban hevítik, vas(II)-kloridra és klórgázra bomlik. A reakció megfordítható.
Vas(II)-oxiddá alakul, ha vízgőz jelenlétében hevítik.
A szilárd vas(III)-oxid megköti a nitrogén-monoxidot és a nitrogén-dioxidot. Ha ammónium-kloriddal olvasztják össze, kettős sóvá, ammónium-vas(III)-kloriddá (NH4FeCl4) alakul. Vas(II)-kloriddá redukálják a vasnál pozitívabb fémek.
Előállítása [szerkesztés]
A vegyületet úgy állítják elő, hogy vasat salétromsav jelenlétében sósavban oldanak. Az oldatot betöményítik, majd 36-39 °C körül kristályosítják ki.
Felhasználása [szerkesztés]
A gyógyászatban vérzéscsillapításra használják főként vas(III)-kloriddal átitatott vattaként. Alkalmazzák még pácként a textilfestésben, illetve koaguláló szerként a szennyvizek tisztításakor. Elektronikában vizes oldatát használják nyomtatott áramkörök maratására.
Források [szerkesztés]
- Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret
- Nyilasi János: Szervetlen kémia
- Bodor Endre: Szervetlen kémia I.





