Vas(II)-szulfát

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vas(II)-szulfát
Iron(II)-sulfate-heptahydrate-sample.jpg
Más nevek ferro-szulfát; vasgálic; zöldvitriol; vasvitriol; melanterit; szomolnokit
Kémiai azonosítók
CAS-szám 7720-78-7
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet FeSO4·H2O; FeSO4·4H2O; FeSO4·5H2O; FeSO4·7H2O
Moláris tömeg 151,908 g/mol (vízmentes)
169,923 g/mol (monohidrát)
224,120 g/mol (tetrahidrát)
242,135 g/mol (pentahidrát)
278,05 g/mol (heptahidrát)
Megjelenés Kék/zöld vagy fehér kristályok
Sűrűség 2,84 g·cm−3 (vízmentes)
1,89 g·cm−3 (heptahidrát)[1]
Olvadáspont 400 °C fölött bomlik[1]
Oldhatóság (vízben) jól oldódik vízben 256 g·l−1(vízmentes) (20°C)[1]
Veszélyek
EU osztályozás Ártalmas (Xn)[1]
R mondatok R22, R36/38[1]
S mondatok (S2), S46[1]
LD50 319 mg/kg (patkány, szájon át)[1]
Rokon vegyületek
Rokon vegyületek Vas(III)-szulfát
Ha másként nem jelöljük, az adatok
az anyag standard állapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)

A vas(II)-szulfát (FeSO4, régi magyar nevén: kénsavas vasélecs) a vas kénsavval alkotott sója, szulfátja. A vízmentes vas(II)-szulfát fehér színű por. Az oldhatósága vízben elég jó, 100 g vízben 21°C-on 27,3 g, 60°C-on 54,9 g oldódik fel. A vizes oldatának fanyar vasíze van. Az oldat hidrolizál, emiatt gyengén savas kémhatású. A vegyület oldatából monohidrátja (1 molekula kristályvizet tartalmaz), tetrahidrátja (4 molekula kristályvizet tartalmaz), vagy heptahidrátja (7 molekula kristályvizet tartalmaz) kristályosodhat ki a hőmérséklettől függően. Ezek közül a heptahidrát a legjellemzőbb (FeSO4 · 7 H2O). Ez enyhén kékes árnyalatú halványzöld kristályokból áll. Alkoholban nem oldódik.

A heptahidrát szerkezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vas(II)-szulfát heptahirdátja valójában akvakomplexnek tekinthető. A kristályrácsában a központi vasatomhoz hat vízmolekula koordinálódik oktaéderes elrendeződésben. A hetedik vízmolekula a szulfátanion (SO2−4) egyik oxigénatomjához kapcsolódik hidrogénkötéssel. Ezért a vegyület képlete pontosabban: [Fe(H2O)6]SO4 · H2O.

Kémiai tulajdonságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ha a vegyületet hidrogéngázban hevítik, vas(II)-szulfiddá redukálódik. Oxidálószerek hatására vas(III)-szulfáttá alakul, oxidálódik. Kettős sókat alkot alkálifémek szulfátjaival.

Előfordulása a természetben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A természetben a vas(II)-szulfát heptahidrátja és monohidrátja található meg ásványként. Előbbi ásvány neve melanterit, utóbbié szomolnokit. A heptahidrát monoklin kristályokat alkot. A természetben előfordulnak réz(II)-szulfáttal alkotott elegykristályai, ilyenek a boothit és a salvadorit.

Előállítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nyers vas(II)-szulfátot piritből állítják elő. A piritet bizonyos esetekben pörkölik, hogy kéntartalma csökkenjen. Később a pörköléssel csökkentett kéntartalmú piritet (vagy a piritet az eredeti állapotában) megnedvesítik. Ekkor a pirit lassan vas(II)-szulfáttá oxidálódik. A keletkezett vas(II)-szulfát kilúgozással vonható ki. Tiszta vas(II)-szulfát állítható elő, ha vasdrótot forrón kénsavban oldanak fel. A vegyület kikristályosodik, ha az oldat lehűl.

\mathrm{Fe + H_2SO_4 \rightarrow FeSO_4 + H_2}

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felhasználják más vasvegyületek előállítására. A kohászatban vas elektrolitos úton történő előállítására alkalmazzák. Felhasználják a textilfestésben, fák impregnálására. A gyógyászatban a 0,5-2%-os vas(II)-szulfát oldatot orrvérzés csillapítására használják.

Veszélyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Emberre: egészségi károsodást okozhat a lenyelése, irritálja bőrt, és erősen irritálja a szemet. Ha a szembe kerül: néhány percen keresztül óvatosan vízzel kell kimosni, az esetleges kontaktlencsét óvatosan el kell távolítani, majd tovább mosni a szemet.[2]

A szennyezett ruhát le kell venni, és az újra felvétel előtt ki kell mosni.[2]

A tárolására szolgáló edényeket veszélyes hulladékként kell kezelni.[2]

Halálos adagja kutyáknál szájon át: 600mg vas(II)-szulfát 1 kg testsúlyra számítva.[3]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f g A vas(II)-szulfát vegyülethez tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. A hozzáférés dátuma: 2010. december 27. (JavaScript szükséges) (németül)
  2. ^ a b c Eisen(II)-sulfat Sicherheitsdatenblatt gemäß 1907/2006/EG, Artikel 31 (németül)
  3. Lehrbuch der Pharmakologie und Toxikologie für die Veterinärmedizin. Georg Thieme Verlag (2007). ISBN 9783830410706  (németül)