Szublimáció

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A szublimáció olyan halmazállapot-változás (fázisátalakulás), amelynél a szilárd halmazállapotú anyag átmegy gőzállapotba melegítés hatására anélkül, hogy közben folyékony állapotot venne fel. Energia (hő) kell a folyamat végbemenéséhez, ezért endoterm reakcióról beszélhetünk.

Ellentétét, a légnemű anyag megszilárdulását (kondenzációját) kristályosításnak, deszublimációnak (angolul depozíciónak) nevezzük. Ennél a folyamatnál viszont az anyag adta le az energiát (hőt) a környezetének, ekkor már exoterm reakcióról beszélünk.

Tipikus példa a jód vagy a kámfor szublimációja, de lényegében sok szilárd anyag szublimál, ezért érezzük az illatukat. 0 °C alatt a vízjég, így a esetén is megfigyelhető.

Gyakorlati alkalmazása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szilárd anyag tisztítása
  • Ruhák védelme molylepkék ellen naftalin szublimációjával
  • Szárazjég, például koncerteken mesterséges köd létrehozása
  • Instant italok előállítása

Például az instant kávé készítésének egyik módszere, a liofilezés azaz a fagyasztva szárítás, melynek során szublimáció is történik:

  • hagyják száradni a kávét, így magától elpárolog a benne lévő nedvesség
  • a koncentrátumot -40°C-ra hűtik
  • légritka teret hoznak létre, így könnyebben létrejön a szublimáció, ekkor a jég elpárolog, a zamatanyagok nem károsodnak
  • száraz kávépor a végeredmény.[1]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]