Isszédok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az isszédok vagy isszédonok vagy esszédonok ókori nép Ariszteasz Arimaszpeia című eposzában (Ισσηδοι), Hérodotosz Szküthikájában és Alkman költészetében (Εσσεδὀνες). [1]

Nevük a Tobolba ömlő Iszety folyóval azonosítható, aminek neve a jenyiszeji osztjákok ket és kott nyelvén Is-set ill. Es-ses alakban van meg, amiből kézenfekvő a következtetés, hogy az isszédonok jenyiszeji osztják nyelv(ek)et beszéltek. [2] Mások szerint viszont az iráni népek családjába tartoztak és területüket Nyugat-Turkesztánba, vagy még keletebbre, a Tárim-medencébe kell helyezni. [3]

Ariszteasz az i. e. 7. századi eseményekről ír, amikor északról egy népvándorlás indult el azzal, hogy az arimaszposzok rátámadtak az isszédokra. [4] Hérodotosz és Alkman viszont arról a helyzetről ír, amikor az i. e. 5. században görög és szkíta kereskedők a Dnyeper torkolatához közeli Olbiából kiindulva a szkíták területén keresztül az isszédonok prémekben gazdag területével, a Tobol és az Iszety folyó vidékével kereskednek. Ez a Közép-Urál vidéke. Közben a szkíta kereskedőknek Hérodotosz szerint „hét tolmácsot” kellett használniuk, amint keresztülhaladnak a szauromaták, budinok, gelonok, iürkák, thüsszageták, orgempaiok és isszédonok földjén.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]