I. Artakhsaszjá perzsa király

I. Artakhsaszjá
Ragadványneve	Hosszúkezű (Makrokheir, Longimanus)
Perzsia királya
Uralkodási ideje Kr. e. 465 – Kr. e. 424
Koronázása	Kr. e. 464
Elődje	I. Khsajársá
Utódja	II. Khsajársá
Egyiptom fáraója
Uralkodási ideje Kr. e. 424 – Kr. e. 424
Elődje	I. Khsajársá
Utódja	II. Khsajársá
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Akhaimenida-ház
Elhunyt	Kr. e. 424. december 25. Szúza
Nyughelye	Rustam, Irán
Édesapja	I. Khsajársá
Édesanyja	Amesztrisz

I. Artakhsaszjá akhaimenida perzsa nagykirály (óperzsa 𐎠𐎼𐎫𐏋𐎠𐏂𐎠 a-r^a-t^a-xš-a-ç^a-a, vagy 𐎠𐎼𐎫𐎧𐏁𐏂𐎠 a-r^a-t^a-x^a-š^a-ç^a-a, normalizált alakja mindkettőnek Artaxšaçā, ismert hellén nevén Ἀρταξέρξης) I. Artaxerxész (Kr. e. 500 körül – Kr. e. 424. december 25., Szúsza, Elám) perzsa király Kr. e. 465-től haláláig. A Hosszúkezű (görögül Makrokheir, latinul Longimanus) ragadványnévvel is ismert.

Uralkodása alatt kiújultak a háborúk a görögökkel, de hajóhada Kr. e. 449-ben Szalamisznál az athéniektől vereséget szenvedett, s ennek következtében jött létre a Kalliasz-féle béke, ami véget vetett a görög-perzsa háborúknak. Nevével találkozunk a Bibliában is, az ő uralkodása alatt tevékenykedett Ezdrás és Nehemiás, a fogság utáni zsidó közösség és Jeruzsálem újjáépítői. A gyengekezű uralkodó alatt megkezdődött az akhaimenida birodalom hanyatlása.

Élete

I. Khsajársá (I. Xerxész) fia és utódja. Apját, belső zavargások után saját testőrségének parancsnoka, Artabanosz gyilkolta meg, aki a gyanút Dareioszra, I. Xerxész legidősebb fiára terelte. A fiatalabb fivér, I. Artaxerxész dühében megölte az állítólagos apagyilkost és elfoglalta a trónt. Egyes források Dareiosz gyilkosaként is Artabanoszt említi. Nem teljesen tisztázottak I. Artaxerxész trónra kerülésének körülményei. Van olyan forrás, amelyik Artabanosznak tulajdonítja I. Artaxerxész trónra lépésének sikerét , míg mások szerint I. Artaxerxész azután jutott a trónra Kr. e. 464-ben, hogy párviadalban megölte Artabanoszt.

Már röviddel uralkodásának kezdetét követően Kr. e. 463-ban Baktriában, a Perzsa Birodalom legkeletibb tartományában, Artabanosz satrapa vezetésével zendülés tört ki, amihez csatlakozott egy felkelés Egyiptomban a líbiai Inarosz – aki III. Pszammetik egyiptomi király fia volt - vezérletével. Ebbe a konfliktusba avatkozott be a déloszi szövetség Kimón parancsnoksága alatt 200 saját és szövetséges hajóval, eleget téve Inarosz segélykérésének. Athén ugyanis régóta harcban állt a perzsákkal, akik részben Spártával szövetségben Kis-Ázsiában és a Földközi-tenger keleti téréségében veszélyeztették érdekeltségeiket. A háttérben pedig Athén perzsa háborúkban történt megerősödése állt: a Déloszi Szövetség erőforrásai lehetővé tettek egy expanzívebb görög terjeszkedést.

Mindenesetre az egyesült líbiai-egyiptomi felkelők a Níluson felhajózott görög flotta támogatásával sikeresen harcoltak és ostromgyűrűbe zárták a perzsákat Memphisznél, de a várost elfoglalni nem tudták. A perzsa hadvezér, az ifjabb Megabyzos ezt az ostomgyűrűt Kr. e. 456-ban feltörte a papremisi csatában és megsemmisítette az attikai támadó flottát. A görög történetíró, Thuküdidész tudósítása szerint Megabyzos hatalmas haddal érkezett és szárazföldi csatában legyőzte az egyiptomiakat és szövetségeseiket, a görögöket elűzte Memphisztől és Proszopitisz szigetén zárta körül őket, végül másfél esztendei ostrom után teljesen felőrölte ellenállásukat. A knidoszi Ktésziasz a görög oldalon 50 hajó elvesztéséről és 6000 elesettről tesz említést. Ezt követően váltakozó sikerű csatákra került sor, melyek során a perzsa veszélytől félve a déloszi kincstárt i. e. 454-ben áthelyezték Athénbe. Kimón Kr. e. 451-ben megtámadta Küproszt és 5 éves fegyverszünetet kötött Spártával. A görögök Kr. e. 450-ben elfoglalták Küproszt, s hajóhaduk Kr. e. 449-ben Szalamisznál döntő sikert aratott a perzsák felett.

Mivel a háború mind a görögöket, mind a perzsákat kimerítette, Kr. e. 449/Kr. e. 448 során tárgyalni kezdtek egymással. S a Kalliasz-féle béke a görög-perzsa háborúk formális befejezését jelentette. A görög városok Kis-Ázsiában és Küproszon ugyan névleg a Perzsa Birodalom részei maradtak, I. Artaxerxésznek azonban el kellett ismernie a városok autonómiáját. A rövidesen, Athén és Spárta között kirobbant konfliktusban mindkét fél a perzsa királyt megpróbálta szövetségesének megnyerni, de ez I. Artaxerszész halála miatt meghiúsult.

Történelmi jelentősége

I. Artaxerxész a történelemben jószívű királyként jelenik meg. Ő nyújtott nagyvonalúan menedékjogot Themisztoklésznek, a szalamiszi csata győztesének, amikor a görögök száműzték. Uralkodása alatt épült fel a perszepoliszi palotában a „Százoszlopos csarnok”.

Felirataiban az utókor számára a tényeket rögzíttette, valláspolitikáját a tolerancia jellemezte. Más értékelések szerint gyengekezű uralkodó volt, kinek uralkodása alatt megkezdődött az akhaimenida birodalom hanyatlása. Nevét a Biblia is említi, mivel az ő uralkodása alatt tevékenykedett Ezdrás és Nehemiás, a zsidó közösség és Jeruzsálem újjáépítői a babiloni fogság után. Nehémiás pohárnoka volt a királynak, akinél elérte, hogy hazaengedje Jeruzsálembe és felépítse Jeruzsálem falait.

Gyermekei

I. Artaxerxész sírja. Naqsh-e Rustam, Irán

• Első feleségétől, Damaspiától
  • II. Xerxész

• Második feleségétől, a babilóni Aloginétól:
  • Szogdianosz

• Harmadik feleségétől, az ugyancsak babilóni Andiától:
  • Bagopaeus
  • Parüszatisz (II. Dareiosz felesége)

• Negyedik feleségétől, az ugyancsak babilóni Koszmartidenétől:
  • II. Dareiosz
  • Arszitész

Források

• Magyar Nagylexikon. Akadémiai Kiadó 1994. ISBN 963-05-6800-4
• Magyar Larousse Enciklopédia. Akadémiai Kiadó 1991. ISBN 963-05-5857-2
• Kronológia. Magyar Nagylexikon Kiadó 2006. ISBN 963-9257-26-5
• Csató Tamás - Gunst Péter - Márkus László: Egyetemes történelmi kronológia I. Tankönyvkiadó 1981. ISBN 963-17-5523-1
• Az emberiség krónikája. Officina Nova 1990. ISBN 963-7835-60-1
• A német Wikipédia ugyanezen szócikke.

Előző uralkodó: I. Khsajársá

Ó-Perzsia királya Kr. e. 465 – Kr. e. 424

Következő uralkodó: II. Khsajársá

Előző uralkodó: I. Khsajársá

Egyiptom uralkodója Kr. e. 465 – Kr. e. 424

Következő uralkodó: II. Khsajársá