Nippur

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nippur
Nuffar
Nippur fr.PNG

Névváltozatok Nibru, Nibbur
Alapítás i. e. 5. évezred (?)
Lakói sumerek
Beszélt nyelvek sumer
Földrajzi adatok
Terület 0,052 km²
Elhelyezkedése
Folyamköz a sumer-korban.png
Nippur (Irak)
Nippur
Nippur
Pozíció Irak térképén
é. sz. 32° 07′ 34″, k. h. 45° 13′ 51″Koordináták: é. sz. 32° 07′ 34″, k. h. 45° 13′ 51″

Nippur (sumer 𒌷𒂗𒇸 URUEN.LIL, Nibru, akkád: Nibbur) város volt az ókori Mezopotámia – a mai Irak – területén. Istene, Enlil – és temploma, az Ékur – különleges szerepet játszott Mezopotámia déli részén, kultusza a többi isten fölé emelkedett. Nippur sohasem volt hatalmi központ, de Dél-Mezopotámia szellemi központjának számított a sumerektől az Újbabiloni Birodalom koráig.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az I. e. 4. évezredben, az Ubaid-kortól virágzó központ volt. Nippur birtoklása mellett Kis város – mint jelképes politikai központ – birtoklása és királyi címe jelentette egy uralkodó számára az egész Dél-Mezopotámia feletti uralmat. Az asszírok a várost olyan fontosnak tartották, hogy más városoktól eltérően – mint pl. Babilon – kormányzását nem hagyták hűbéres fejedelemre (enszi vagy sarru), hanem asszír helyőrség élén asszír kormányzó irányította. Az 1. században felújították Innin templomát,[1] egészen a 8. századig lakták. A város 5000 éves története egy a környezetéből 20 méterre kiemelkedő dombrendszert (tell) hozott létre.

Kulturális élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fontos írnokiskola működött a területén, a sumer irodalomról szóló ismereteink legnagyobb része nippuri leletekből származik.

A város legfontosabb szentélykörzete az Ékur volt, Enlil – a három legfontosabb sumer isten egyike – templomegyüttese, a sumer vallási kultuszközösség központja. A Tummal Ninlil istennő szentélykörzete volt, és Inanna (Innin) – azaz Istár – is rendelkezett itt templommal.

Régészeti feltárások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Itt először pennsylvaniai és chicagói expedíciók 1889-1990 között végeztek ásatásokat. Ezután Hermann Hilprecht mintegy 30 000 agyagtáblát tárt fel, amelyek történeti, jogi, igazgatási és irodalmi szövegeket tartalmaztak. 1948-tól Donald McCown folytatott ásatásokat.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Ókor, i. m. 5. old.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Komoróczy Géza (2009.). „Új és régi – Mezopotámia az i. sz. 1. évezred első felében”. Ókor VIII (2), 3-7. o. ISSN 1589-2700.