Tell
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A tell (arab: „domb”), mint régészeti szakkifejezés régi városokat rejtő törmelékhalmot, településdombot jelöl, elsősorban Mezopotámia területén.
Ilyen dombok az egyébként sík vidéken hosszú idő, sokszor több ezer év alatt keletkeztek egy-egy város építéstörténete kapcsán. Az ilyen városokban a régi épületek bontásakor a törmeléket – többnyire vályog vagy égetetlen agyagtégla, kisebb részben égetett agyag és kő – nem hordták el, hanem elegyengették, s ennek a tetején építették fel az újat. Több ezer év alatt a város lakószintje akár több tucat méterrel is kiemelkedhetett a környezetéből, ami a kényelmes romeltakarítás mellett a város védelmét is megkönnyítette, mintegy mesterséges fellegvárrá képezve azt.
A városokon belül a gyakran újjáépített, sok építőanyagot tartalmazó egyszerű templomokból így keletkeztek a jellegzetes mezopotámiai teraszos vagy „toronytemplomok”, a zikkuratok előképei.
[szerkesztés] Források
Roaf, Michael. A mezopotámiai világ atlasza. Helikon – Magyar Könyvklub 1998. ISBN 963 208 507 8
