Ballagi Mór

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ballagi Mór
Ballagi Mór Pollák.jpg
Ballagi Mór portréja. Pollák Zsigmond metszete Klösz György fényképfelvétele alapján (1875)
Élete
Született 1815. március 18.
Inóc
Elhunyt 1891. szeptember 1. (76 évesen)
magyar 1867-1918 Budapest
Nemzetiség magyar
Felesége Lehoczky Ida
Pályafutása
Jellemző műfajok szótár, nyelvészeti szakirodalom
Fontosabb művei Magyar példabeszédek, közmondások, szójárások gyűjteménye
Bibliai Tanulmányok
Magyar–német és német–magyar kéziszótár (Budapest, 1893–94)
Eredeti neve Bloch Móric volt.

Ballagi Mór (eredeti nevén: Bloch Móric, Inóc, 1815. március 18.Budapest, 1891. szeptember 1.) teológus, nyelvész, királyi tanácsos, a pesti református teológiai akadémia tanára, a dunamelléki református egyházkerület és a pesti egyházmegye tanácsbírája, a budapesti református egyház presbitere, Budapest főváros bizottsági tagja, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.

Ballagi Aladár és Ballagi Géza apja, Illyés Géza urológus nagyapja, akik szintén a Magyar Tudományos Akadémia tagjai voltak.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1815-ben született Inóczon, egy Zemplén megyei kis településen, zsidó családban. Eredeti neve Bloch Móric volt. Tizennégy testvére volt. Édesapja révén kisgyermekként megismerkedett a héber nyelvvel és a Talmuddal. 1831-től a pápai Beth-Hammidrasban tanult, talmudtanítónak készült, valamint a nagyváradi iskolában filozófiát tanult. Ezután Móron és Surányban házitanítással foglalkozott. Ez alatt az idő alatt kezdett görögül és latinul tanulni.

18361837-ben a Pápai Református Főiskolán filozófiát hallgatott. 1837-ben beiratkozott a Pesti Egyetemre felső matematikára. Egyetemi tanulmányai mellett újságokban, folyóiratokban publikált – főleg a Hasznos Mulatságokban és a Pester Tageblattban.

Mivel Magyarországon csak kevés zsidó származású kaphatott diplomát, 1839-ben Párizsba költözött és az ottani egyetemen folytatta tanulmányait. Párizsi tartózkodása alatt ült össze Pozsonyban az országgyűlés, melynek egyik témája a zsidók egyenjogúsítása volt. Az akkor már jó tollú újságírónak ismert Bloch Móricot 1840-ben Eötvös József báró biztatására felkérték egy cikk elkészítésére. Ekkor írta a „Zsidókról” című röpiratát, mellyel az országgyűlésben is elismerést keltett.

A röpirat fogadtatása alapján Eötvös József felkérte, hogy térjen haza és vegyen részt abban a programban, amellyel a magyar nyelvet a zsidóság körében akarták terjeszteni.

Hazatérve 18401841-ben kiadta a „Mózes öt könyvét”, mely kétnyelvűen, magyar és héber nyelven, kötetenként jelent meg. A fordítást a Talmudból vett magyarázatokkal látta el. A Tóra fordítása eredményeként a Magyar Tudományos Akadémia az akkor még Bloch Móricot levelező tagjává választotta, ezzel ő lett az első zsidó magyar akadémikus. Akadémiai székfoglalója a nyelvészettel foglalkozott. (1840-ben, 25 évesen a Nyelvészeti nyomozások címmel tartotta meg székfoglalóját.) 1841-ben imakönyvet készített „Izráel könyörgései egész évre” címmel. 1842-ben jelent meg az „Első jósok (Jóshua)” könyve magyar fordítással. Nyelvészkedés mellett a vallási tudományok is érdekelték, ezért Németországba, Tübingenbe utazott és teológiát hallgatott.[1][2]

1843-ban már újra Magyarországon volt, ahol összetűzésbe került a zsidóság vezető köreivel. Ennek eredményeképp újra Németországba utazott és 1843 májusában áttért az evangélikus vallásra. Az evangélikus hitét később református hitre cserélte és kálvinista lett.

1843-ban szerzett doktori képesítést, bölcsészdiplomát Németországban. Ekkor újra visszatért Magyarországra és Szarvason, az evangélikus líceum tanára lett. Vajda Péterrel, aki a „Zsidókról” című röpirathoz előszót írt, a környékbeli nem magyar nyelvű településeken a magyar nyelvet terjesztette. A hitéletében következetesen kiállt az evangélikus és a református egyház egyesítéséért. 1845-ben megnősült, egy előkelő, régi magyar nemesi családba házasodott be, ennek következtében a zsidókkal való szakítása véglegessé vált. 1847-ben kritikái jelentek meg a Magyar Szépirodalmi Szemlében.

Az 1848-as szabadságharc idején a forradalmi hadsereg Békés vármegyei ügyeit intézte. Nemsokára honvédkapitányi rangot kapott és Aulich Lajos, majd Görgei Artúr mellett szolgált. Ott volt a világosi fegyverletételnél is. A szabadságharc bukása után Szarvasra internálták, a tanári foglalkozástól eltiltották. Kondoroson bérelt földet, gazdálkodott, így élt meg 1851-ig, amikor kinevezték a kecskeméti református teológiára.

1855-től a budapesti Református Teológiai Akadémia hittan és szentírás magyarázat tanszékének tanára volt. 1858-ban a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjának választották (zsidó származásúként elsőként).

Az 1861-es országgyűlésben képviselő lett.

Ballagi Mór sírja Budapesten. Kerepesi temető: 34/1-1-10.

1877-ben megbetegedett, ezért nyugdíjba vonult és csak tudományos tevékenységgel foglalkozott. Ekkor jelent meg a magyar nyelvészettel foglalkozó számos munkája is, valamint szótárai (A Magyar Nyelv Teljes Szótára, Brassai s a nyelvújítás, Nyelvünk újabb fejlődése, Magyar–német és Német–magyar szótár, A héber nyelv elemi tankönyve).

Elhunyt 1891. szeptember 1-jén reggel 6 órakor, örök nyugalomra helyezték 1891. szeptember 3-án délután a református egyház szertartása szerint. Neje Lehoczky Ida volt, aki öt és fél évvel élte túl férjét (elhunyt 1897. február 17-én, 71 éves korában).

Ballagi tizenhat nyelven beszélt, ezek között olyan nyelveken is, mint az óhéber, latin, ógörög és szanszkrit.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Sírja Budapesten, a Kerepesi temetőben található.
  • A hagyomány szerint Nógrád megyében, Szontágh Pál birtokán egyszerre volt vendég Madách Imre, Arany János és Ballagi Mór. Madách legújabb írását olvasta fel barátainak, a mű címe azonban hiányzott. Eközben Ballagi Mór a kastély melletti tavon csónakázott, ám a csónak felborult, és Ballagi csuromvizesen tért vissza a többiekhez. Amikor megkérdezték tőle, mi történt, csak annyit felelt: "Ez az ember tragédiája". Ez a mondata volt Madách híres művének címadója[3].

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A zsidókról. (Pest, 1840).
  • Mózes öt könyve.(ford.) 1–5. Köt. (Buda, 1840–1841)
  • Nyelvészeti nyomozások. (Buda, 1841)
  • Jiszrael könyörgései egész évre. I. rész. (Buda, 1841)
  • Első jósok (Josua.) Magyarra ford. és jegyzetekkel ellátta. (Buda, 1842)
  • Ausführliche theoretisch-praktische Grammatik der ungarischen Sprache. (Pest, 1842; több kiadást élt meg)
  • A magyar szónyomozás és az összehasonlító nyelvészet. (Pest, 1846)
  • A szarvasi ág. hitv. evang. főiskolának rövid története. (Szarvas, 1847) [Eddig Bloch Móricz névvel]
  • Magyar példabeszédek, közmondások, szójárások gyűjteménye, 1–2. Köt. (Szarvas, 1850)
  • A héber nyelv elemi tankönyve. (Pápa, 1856)
  • Nyelvújítás és nyelvrontás. (Pest, 1857; külön nyomat a M. Akad. Értesítőből.)
  • Gróf Széchenyi István. (Pest, 1860)
  • Renaniána. (Pest 1864)
  • Bibliai Tanulmányok. 1–2. Köt. (Pest, 1865–1868)
  • A protestantismus harca az ultramontanismus ellen. (Pest, 1867)
  • A semmiről meg nem feledkezett «feledékeny ember». (Pest, 1869)
  • A tudomány fejlődése hajdan és most. (Pest, 1871)
  • Brassai és a nyelvújítás (Budapest, 1876)
  • Nyelvünk újabb fejlődése (Budapest, 1881)
  • A nyelvfejlődés történelmi folytonossága és a Nyelvőr (Budapest, 1884)
  • Szókészletünk ortholog szabályozása és az iskola (Budapest, 1890)

Szótárai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Új kimerítő magyar–német és német–magyar zsebszótár. 2 köt. (Pest, 1843–44. 2. kiad. 1847–48.)
  • Magyar példabeszédek (közmondások, szójárások gyűjteménye, I-II., Szarvas, 1850)
  • A magyar nyelv teljes szótára (I-II., Pest, 1866–73)
  • Magyar–német és német–magyar kéziszótár (Budapest, 1893–94)
  • A magyar és német nyelv nélkülözhetetlen kiegészítő szótára. 2. rész. (Pest, 1846, 2. kiad.)
  • A magyar és német nyelv segéd- és idegen szótára. 2 rész. (Pest, 1852–54).
  • A legújabb magyar szavak 2 rész. (Német–magyar és magyar–német.) (Pest, 1851.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Gaal György: Zsidó és zsidó származású tanárok a kolozsvári egyetem tanári karában. Adatbank erdélyi magyar elektronikus könyvtár. (Hozzáférés: 2012. február 18.)
  2. Bolvári-Takács Gábor: Ballagi Géza és a pataki jogakadémia. Zempléni Múzsa. (Hozzáférés: 2012. február 21.)
  3. Lászlóffy Aladár: A staféta (Petőfi Irodalmi Múzeum megtekintve: 2010. április 26.)
  • Saját gyászjelentése

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ballagi Mór témájú médiaállományokat.