Pápai Református Kollégium
Koordináták: é. sz. 47,3276°, k. h. 17,4683°
A Pápai Református Kollégium egy majd félezer éves múltra visszatekintő tanintézmény Pápán. Jelenlegi négy önállóan gazdálkodó része a Pápai Református Kollégium Gimnáziuma (vagy közkeletű nevén a Refi), a Pápai Református Teológiai Akadémia, a Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményei és a Tánc-Lánc Művészeti Alapiskola.
A kollégium feladatának tekinti, hogy tanulóit keresztény szellemben, Isten és a haza szeretetére, hűségére nevelje. Ezt tükrözi a gimnázium jelmondata is: „Istennek, hazának, tudománynak”.
Tartalomjegyzék |
Története [szerkesztés]
A reformáció gyors terjedése nyomán országszerte protestáns iskolák jöttek létre már a 16. század harmincas éveiben. A pápai kollégiumot 1531-ben alapították, illetve egy már korábban létező egyházi iskola folytatta a működését az új tanok szellemében. Kezdetben természetesen Luther tanítását vették át, de a század végén az iskola már egyértelműen kálvinista elveket követett. Mint a középkori iskolák általában, a pápai kollégium is – az elemi oktatáson túl – egyházi értelmiséget, papokat nevelt, ennek megfelelően hamar kiépült a főiskolai szintű teológiai képzés.
A kollégium működését a Habsburg-kormányzat ellenreformációs törekvései akasztották meg. A várost birtokló Esterházy család a 17. század közepétől kezdve fokozatosan igyekezett megnyirbálni a protestánsok jogait és felszámolni az iskola anyagi alapjait. A rekatolizáció hívei 1752-ben értek célt: a református egyházat száműzték Pápáról, a következő harminc évben a kollégium a közeli Adásztevelen folytatta működését, meglehetősen szűk lehetőségek között. A visszatérésre 1783-ban, II. József türelmi rendelete után nyílt lehetőség, az iskola Mándi Márton István vezetése alatt újra az ország egyik legjelentősebb főiskolájává vált.
A kollégium fénykorát két jeles tanár, Tarczy Lajos és Bocsor István neve fémjelzi. A reformkorban a teológia mellett már nagy szerepet kapott a világi tárgyak oktatása: a 19. században Pápán természettudományi, filozófiai, bölcsészeti és jogi kar, a század végén tanítóképző is működött. 1939-ben kereskedelmi iskolát is indítottak.
A kommunista kormány 1948 és 1952 között több lépésben államosította a kollégiumot, így az majd négy évtizedig tartó hallgatásra kényszerült. Az egyes tagintézmények azonban – a teológia kivételével – állami tulajdonban tovább működtek és működnek ma is: a gimnázium jogutódja a Petőfi Sándor Gimnázium és Szakközépiskola, a kereskedelmi iskoláé a Jókai Mór Közgazdasági Szakközépiskola és Leánykollégium, a Nőnevelő pedig az Állami Tanítóképző Intézetben folytatta munkáját (megszűnt 1959-ben[1]).
A gimnázium újraindulására 1991-ben kerülhetett sor, bár akkor még csak a főépület néhány tantermét kapta vissza az egyház. A teljes épület – üresen és meglehetősen elhanyagolt állapotban – 1994-re került vissza. 1998-ban a teológia is újraindult, egy évvel később pedig egy új intézményt is alapítottak, a Tánc-Lánc Művészeti Alapiskolát. Ma a kollégium ismét növekvő tekintélynek örvend.
Felépítése, létszámadatok [szerkesztés]
A kollégium fenntartója a Dunántúli Református Egyházkerület. Négy intézménye önálló jogi személy, amelyek a kollégium keretében is megőrzik szervezeti és működési önállóságukat.[2]
A kollégium legnagyobb egysége ma a Március 15. tér 9. szám alatt található gimnázium, négy- és hatosztályos tagozatán 2006-ban összesen 520 diák tanult 61 tanár felügyelete alatt[3] Igazgatója 2005 óta dr. Korsós Bálint. A gimnázium rendelkezik egy fiú- és egy lányinternátussal (A diákok több mint kétharmada internátusban lakik), illetve Balatonszepezden egy nyári táborral. 2005 óta Tatán is működik egy kihelyezett tagozata dr. Kálmán Attila vezetésével.
A Március 15. tér 13-14. szám alatt, a régi Nőnevelő Intézet épületében működő teológián 6 tanár tanít, 2006-ban 49 hallgató járt ide. Vezetője az 1998-as újraindulás óta dr. Vladár Gábor dékán.
A Tánc-Lánc Alapiskola igazgatója Müller Anita. 14 tanára nemcsak Pápán, hanem több környékbeli faluban is tanít néptáncot.
A Tudományos Gyűjtemények a főiskolai könyvtárat, az egyházkerületi levéltárat és a pápai egyháztörténeti múzeumot foglalja magában. Ez a kollégium egyetlen intézménye, ami a pártállami rendszerben is folyamatosan – bár szűk keretek között – működhetett. Igazgatója 1993-tól Köntös László.
Jelképei és jelmondatai [szerkesztés]
Az eperfa [szerkesztés]
Az eperfa a kollégium legfontosabb jelképe; általában egy kör közepén ábrázolják az alapítás évszáma (1531) mellett, de előfordul címerpajzson is. A kollégiumnak 1752-ben el kellett hagynia Pápát és 1783-ig, a türelmi rendelet életbe lépéséig Adásztevelen működött. A hagyomány úgy tartja, hogy a sok diák kezdetben nem fért el a teveli iskola kis épületében, így a tanítás egy terebélyes eperfa alatt folyt.
A teveli korszak mementójaként 2000-ben az iskola diákjai és tanárai a Pápa és Adásztevel közötti útra ezer eperfa-csemeték akartak ültetni, de a tervet balesetveszélyessége miatt elvetették.[4] Ehelyett 2003-ban, a hazatérés 220. évfordulóján ültettek egy eperfát az adászteveli templom előtt.[5]
A Tánc-Lánc Alapiskola jelvénye [szerkesztés]
A Tánc-Lánc a kollégium eperfás jelvénye mellett egy saját jelvényt is használ, amelyben az eperfa lombkoronája helyén Nagy-Magyarország alakja látható, mellette kétoldalt pedig egy-egy népi hímzéseket idéző madárfigura, ezzel utalva arra, hogy az iskola nemcsak a mai Magyarország, hanem a teljes magyar nyelvterület, illetve a teljes Kárpát-medence népművészetével meg kívánja ismertetni tanulóit.
Istennek, hazának, tudománynak [szerkesztés]
A hagyomány szerint egyszer megkérdezték Jókai Mórt, a kollégium öregdiákját, hogy mire való az iskola. Azt válaszolta: „hogy Istennek, hazának, tudománynak neveljen”. A jelmondat kifejezi az iskola vallásos és hazafias nevelésre való törekvését.
Nem tudjuk biztosan, hogy az iskola mikortól tekintette ezt jelmondatának, de 1895-ben, tehát még Jókai életében kiírták nagy betűkkel a kollégium új (mai) főépületének homlokzatára.[6] Amikor 1952-ben államosították a kollégiumot, a feliratot leverték. Állítólag a fél város kint állt az iskola előtti téren és többen hangosan zokogtak. 1994-ben, amikor az egyház a teljes épületet visszakapta, újra kiírták a jelmondatot, de ez már jóval kisebb visszhangot kapott, köszönhetően a negyven évnyi egyházellenes politika hatásának.[7]
Szabadon tenyészik [szerkesztés]
A kollégium régebbi jelmondata, ez áll a reformáció korából fennmaradt pecséteken az eperfa alatt. Az iskola alkotó jellegére utal, arra, hogy diákjait segíti egyéni képességeik kibontakoztatásában. Ma ez a jelmondat olvasható a gimnázium főbejárata felett.
Pro bono publico [szerkesztés]
A 18. század elején használt latin nyelvű jelmondat, jelentése: a közjóért. Az adászteveli száműzetésből való visszatérés után helyezték el ezt a feliratot az 1793-ban felépített új épület (a mai ókollégium, illetve lányinternátus) második emeletének mennyezetén.[8]
Híres diákjai [szerkesztés]
- Balázs János nyelvész, műfordító
- Ballagi Mór teológus, nyelvész (Pápán tanult: 1836-37)
- Bocsor István főiskolai tanár (1819-32)
- Csekő Gusztáv, aki később (1879-ben) ugyanott ének- és zenetanár lett.
- Csoóri Sándor költő (1942-44, 1945-49)
- Eötvös Károly ügyvéd, író
- Jókai Mór író (1841-42)
- Kenessey Albert (1828–1879) hajóstiszt, hajózási szakember, az MTA tagja
- Kerkapoly Károly jogász, pénzügyminiszter (1941-42), később az iskola tanára is
- Kozma Andor költő
- Kozma Sándor államügyész (1841-42)
- Lőrincze Lajos nyelvész (1928-1936)
- Marczali Henrik történész
- Nagy László költő (1941–45)
- Orlai Petrich Soma festőművész (1841-42)
- Petőfi Sándor költő (1841-42)
- Pócza Jenő fizikus
- Rab Zsuzsa költő
- Somogyi József szobrászművész
- Tarczy Lajos polihisztor (1828-31)
- Thaly Kálmán
- Vikár Béla néprajzkutató, a Kalevala fordítója
- Zádor György író, irodalomtörténész
Források [szerkesztés]
- ↑ Éhártné Varga Zsuzsanna: A Pápai Állami Tanítóképző Intézet emlékezete
- ↑ A kollégium szervezeti és működési szabályzata
- ↑ A gimnázium honlapja.
- ↑ Lukács László: Szedreskerti történet
- ↑ A gimnázium honlapja
- ↑ H. Szabó Lajos: Pápa város jeles díszpolgárai a 19. században
- ↑ Interjú dr. Kálmán Attila igazgatóval
- ↑ Kövy Zsolt: A református egyház szerepe Pápa város életében (1520-tól napjainkig)
