Bácskossuthfalva
| Bácskossuthfalva | |
 | |
| A református templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szerbia |
| Tartomány | Vajdaság |
| Körzet | Észak-bácskai |
| Község | Topolya |
| Rang | falu |
| Polgármester | Papp László |
| Irányítószám | 24340 |
| Körzethívószám | +381 24 |
| Testvérvárosok | |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 5051 fő (2011) |
| Magyar lakosság | 4795 fő fő |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 114 m |
| Terület | 88,3 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 52′ 08″, k. h. 19° 27′ 58″Koordináták: é. sz. 45° 52′ 08″, k. h. 19° 27′ 58″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bácskossuthfalva témájú médiaállományokat. | |
Bácskossuthfalva (másként Kossuthfalva, korábban Ómoravica, szerbül Стара Моравица / Stara Moravica) helység Bácskában, Szerbiában, a Vajdaságban, az Észak-bácskai körzetben, Topolya községben. Jórészt magyarok lakta település.
Fekvése[szerkesztés]
A Krivaja folyó (melyet a helyiek "Nagy Árok"-nak neveznek) partján, a Telecskai-dombság nyúlványánál fekszik. A folyó teljes egészében átszeli a falut.
Története[szerkesztés]
A történelem során többször telepítettek be és néptelenedett el a falu. Legutóbb 1786-ban települt újra a falu. Akkor 334 jász és kun család költözött ide a Nagykunságból: Karcagról, Jászkisérről és Kunmadarasról. Az új hazát létesítő ősök első dolga a templom és az iskola létrehozása volt. Az akkori otthonalapítók reformátusok voltak, később katolikusok, még később pedig zsidó vallásúak is jöttek a faluba. A falualapítást követően dinamikusan fejlődött a település.
Neve a történelem során sokszor változott: vagy 20 változatát lehet felsorolni. A történet az avar kori településektől kezdődik: Okor, Omár, majd Omárica, Omaricsa, Omorovics, Omarocsa. A török időkben bukkant fel az Omorovica névváltozat. Ehhez hasonló változatok egészen a századfordulóig szerepeltek: Omorovicza, Bács-Omorovicza, Ómorovicza. 1907-től Kossuthfalva, 1912-től pedig Bácskossuthfalva volt a falu hivatalos neve.
A Szerb–Horvát–Szlovén Királyság kezdetétől Stara Moravica. A második világháború ideje alatt Bácskossuthfalva, a határmódosítást követően pedig szerbül Stara Moravica, magyarul Ómoravica, vagy Moravica.
A Magyar Nemzeti Tanács döntése értelmében 2003 óta ismét a Bácskossuthfalva név van hivatalos használatban.
Demográfiai változások[szerkesztés]
| 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2002 | 2011 |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 6919 | 6682 | 6904 | 6737 | 6449 | 6266 | 5699 | 5051 |
Etnikai összetétel[szerkesztés]
| Nemzetiség | Szám | % |
| Magyarok | 4795 | 84,13 |
| Szerbek | 505 | 8,86 |
| Horvátok | 67 | 1,17 |
| Jugoszlávok | 54 | 0,94 |
| Cigányok | 36 | 0,63 |
| Szlovének | 13 | 0,22 |
| Montenegróiak | 11 | 0,19 |
| Bunyevácok | 8 | 0,14 |
| Albánok | 8 | 0,14 |
| Németek | 6 | 0,10 |
| Románok | 4 | 0,07 |
| Macedónok | 4 | 0,07 |
| Goránok | 3 | 0,05 |
| Csehek | 2 | 0,03 |
| Szlovákok | 1 | 0,01 |
| Ruszinok | 1 | 0,01 |
| Egyéb/Ismeretlen[1] |
Testvérvárosai[szerkesztés]
Hírességek[szerkesztés]
- A Vajdaság két Kossuth-szobra közül az egyik itt található. (A másik Magyarittabén.)
- Bácskossuthfalván játszódtak Mikszáth Kálmán A Noszty fiú esete Tóth Marival c. regényének ötletet adó események. A regényben szereplő Aranyfácán kocsma Aranyhordó néven még az 1990-es években is működött, az épület ma is áll, viszont napjainkban albán pékség és festéküzlet üzemel benne. A regénybeli Tóth Mari családjának - a valóságban Ungár bárói család - a fő utcán, a Pacséri úton lévő házának egyik szárnyát elbontották, a másik, hatalmas megmaradt szárnya viszont a Baptista Egyház felújításának köszönhetően és annak imaházaként ma is teljes szépségében pompázik.
Bácskossuthfalvi származású ismert művészek[szerkesztés]
- Papp Dániel író
- Torok Sándor (1936–2006) festőművész, a pasztellkréta virtuóza
- Mirnics Zsuzsa (1940) író, újságíró, szerkesztő
- Dormán László (1944) fotóművész, a Magyar Rádió (Kossuth Rádió) szerkesztője, újságírója
- Majoros Sándor (1956) író, József Attila-díjas
- Szakmány György (1977) író, a szerbiai magyar ifjúságnak a '90-es évek Balkán-háborúi alatti hányattatásait elbeszélő Apu nem megy sehová c. felkavaró regény szerzője (Palatinus Kiadó, Budapest, 2007)
- Lódi Gábor (1947) képzőművész, szobrász, akinek több alkotása is megtalálható a település területén.
Források[szerkesztés]
- ↑ Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9
