Péchi Simon

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Péchi Simon
Az Erdélyi Fejedelemség kancellárja
Hivatali idő
16131621
Előd (betöltetlen)[1]
Utód (betöltetlen)[2]

Született 1565-1570 k.
?
Elhunyt 1640-1642 k.
?

Házastárs Kornis Judit
Vallás szombatos

Péchi Simon (1565–70 körül – 1640-1642 körül)[3] erdélyi kancellár, a szombatos vallás vezéralakja.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alacsony származásúnak tartották, Kemény János gúnyos megjegyzése szerint „csak egy szőcs legény volt, s paraszt emberségből ment volt nagyra.” Tanulmányait a kolozsvári unitárius iskolában végezte, majd iskolamester lett Székelyszenterzsébeten. Itt ismerkedett meg Eőssi Andrással, aki a fejedelmi udvarba juttatta, azután hosszú ideig külföldi útra küldte, s még hazaérkezése előtt (1598) fiává fogadta.

Péchi beutazta Nyugat-Európát és az Oszmán Birodalmat; utóbbi helyen megtanult héberül és a zsidó vallásos irodalom tanulmányozásához fogott.[4] Eőssi mostohafiaként kapcsolatba került Kornis Farkassal, aki a 16. százat utolsó évtizedeiben a Székelyföld meghatározó alakja, és nyitott gondolkodású ember volt; Péchi utóbb Kornisnak Judit nevű lányát vette feleségül.

1599-ben tért vissza Erdélybe, ahol újra az udvarnál vállalt hivatalt és 1601-ben Báthory Zsigmond titoknoka lett. A fejedelem lemondásakor (1602) Péchi visszahúzódott Eőssitől örökölt birtokára, és a sófalvi bánya prefectusi tisztségét viselte. 1605-től ismét a kancellárián dolgozott, majd 1621-ben Bethlen Gábor kancellárrá nevezte ki. 1621. május 19-20-a körül Bethlen megtudta róla, hogy a fejedelmi székre tör, ezért azonnal elfogatta. 1624-ben tekintélyes főurak váltották meg szabadságát: az ország adójával nagyságrendben azonos összeget, 83 500 forintot fizettek kezességként a fejedelemnek, aki novemberben kiadta nekik Péchi Simont a börtönből. A politikai ambícióiról a börtönévek alatt lemondott volt kancellár Székelyszenterzsébetre vonult vissza, ahol a szombatosság érdekében tevékenykedett, mígnem 1638-ban I. Rákóczi György hajszát indított a radikális unitáriusok és a szombatosok ellen; ekkor Péchit mint „zsidózót” lányaival együtt elítélték, jószágaikat lefoglalták. Péchi csak 1639. májusban szabadult ki börtönéből, miután áttért reformátusnak. Élete utolsó éveiben nem adta jelét szombatosságának.

Alakjának a magyar irodalomban Kemény Zsigmond A rajongók címú regénye, illetve Páskándi Géza Szekértől elfutott lovak című drámája állított emléket.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

„Távozzál már, s járj békével, jó havas eső,
Nehéz, kemény szeleiddel hideg télszerző,
Jöjjön, szálljon te helyedben szép, meleg eső,
Gyenge, kedves harmatokkal meleg nyárszerző.

Mert nagy az mi szabadítónk, békességszerzőnk,
Háborútól, mint nagy téltől, kegyes megmentőnk,
Áldásival, mint harmattal, gyönyörködtetőnk,
Szomjú lelkünk szent lelkével s jókkal üdvözlőnk.”

Péchi Simon: Az reggeli hamida után

Neki tulajdonítják a szombatosság elterjedését (1620 körül mintegy 20 000 székely tért át), illetve ezen belül a zsidó jelleg felerősödését. 1624 és 1638 között írt néhány vallásos verset, héberből fordított ima- és szertartáskönyvet. 1634-ben héber nyelvről lefordított egy részt a Bibliából. Héber nyelvtudása és teológiai ismeretei vetekedtek a korabeli nagy tudású rabbikéval.[5] Munkái nem jelenhettek meg nyomtatásban, de kéziratairól már életében másolatok készültek, amelyeket csak a 19. század végén tártak fel újra. A szent atyákból kiszedegetett tanuságok, magyarra 'sidóból fordítatot mind magyarázatjával egyetemben, Péchy Simontól, az isten törvényét szerető atyafiak kedvekért és épületekért című művét Koncz József fedezte fel a marosvásárhelyi Teleki-könyvtárban.

A kor humanistáihoz hasonlóan, fordításaiban a jelzők halmozásával, manierista stílusban igyekezett visszaadni az idegen nyelv árnyalatait. Horváth Cirill 1899-ben megjelent méltatása szerint „A legkiválóbb hebraisták közé tartozott, mint író kitűnő volt a maga nemében. El tudott merülni az ős héber világba és át tudta hozni sértetlenül: sajátos ízü nyelvével, hangulataival, színeivel és gondolkodásával."

Nyomtatásban megjelent művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Psalteriuma. Az Irodalomtörténeti Bizottság megbízásából közzéteszi Szilády Áron. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia. 1913. 
  • Szombatos imádságos könyve. Közzéteszik Guttmann Mihály és Harmos Sándor; előszó Bánóczi József. Budapest: Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. 1914.= Az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat kiadványai, 39.  
  • Szombatos énekek. Sajtó alá rend. Varjas Béla. Budapest: Akadémiai. 1970.= Régi magyar költők tára. XVII. század, 5.   [versekkel szerepel a válogatásban]
  • Péchi Simon kiadatlan rabbinikus írásai: Az Atyák mondásai - Pirqé ávot fordítása. A marosvásárhelyi kéziratból kiadta, kísérő tanulmányokkal ellátta Koltai Kornélia ; szerk. Komoróczy Géza. Budapest: MTA Judaisztikai Kutatócsoportja;(hely nélkül): Osiris. 1999.= Hungarica judaica, ISBN 9635080824  

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A kancelláriát feltehetően a titkári rangú Hidy György vezette.
  2. Kovacsóczy István egy ideig titkári rangban helyettesítette.
  3. Szinnyei szerint 1640-ben halt meg, a Magyar életrajzi lexikon 1642 körülre teszi elhunytát, míg Trócsányinál a halál terminus post quem-je 1641 augusztusa.
  4. Úti naplója kapcsán Orbán Balázs a következőket jegyezte fel: „Péchy, mint fiatal ember, két évet Bukarestben töltött a vajda, másfél évet Stambulban a nagyvezér mellett; azután Karthagó vidékére ment, hol ismét két évig időzött. Visszatérvén Európába Rómában, Nápolyban hosszabban mulatott, onnan a franczia s spanyol udvarokhoz ment, és végre 18 év mulva visszatért hazájába tudománynyal, ismeretekkel megrakodva s 17 nyelvet beszélve.”
  5. Kohn Sámuel szerint „a másfélezer éves zsidó theologiai irodalom roppant terén olyan olvasottságot és meglepő jártasságot tanúsít, hogy könyve beillenék akár egy akkorbeli nagytudományú rabbi munkájának s még az ilyennek is becsületére válnék.”

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]