Szombatosok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A szombatosok, sabbatariusok, zsidózók, keresztény-zsidók keresztény eredetű felekezetek, amelyeknek története a reformáció idejére megy vissza. Erdélyben sok hívet szereztek már a 16. század végén, illetve a következő század elején.

Nevüket arról kapták, hogy sokat visszaállítottak a zsidó egyháznak az ókeresztény korszakban eltörölt vallásos törvényeiből. Ezek közül a keresztények számára saját vallási szabályaikkal szemben a legszembeötlőbb különbség az volt, hogy a heti ünnepnapként a szombatot tartották, nem a vasárnapot.

Az unitáriusokhoz hasonlóan Jézust embernek tekintették, ám hittek benne mint egyetlen és igazi Messiásban, akit illendő tisztelni. Miként a zsidók, a Bibliából csak az Ószövetséget tekintették szent könyvnek.

Előfutáraiknak az 1. században élt ebioniták, szombatünneplésük (és nem egyéb hagyományaik) folytatóinak.

A 16. század első felében Csehországban már voltak szombatosok és a vallási mozgalom átterjedt Sziléziára, Lengyelországra és Oroszországra (molokánusok, szubbotnyikok) és Magyarországra is (szombatosok). Csehországban a szombatos vallás egy későbbi, 18. századi változatának követői voltak az abrahamiták. Angliában szombatos szekta volt a 17. századi keresztény-zsidóké, majd a 18. században alapított újizraelita felekezet.

Magyarországon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon elsősorban Erdélyben vert gyökeret a szombatos vallás, már a 16. század utolsó harmadában. Hagyományosan elsősorban Marosszéken és Udvarhelyszéken gyökeresedett meg. A városok közül jelentős számban voltak Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Tordán. A hargitai Szenterzsébeten középiskolai szintű iskolájuk volt. Van adat róla, hogy magyar nyelvterületen Erdélyen kívül Makón is jelen voltak.

Erdélyi alapítóinak az aranyosgeresdi Gerendi Jánost, illetve a székelyszenterzsébeti Eőssi András dúsgazdag székely főnemest tartják.

Utóbbi eredetileg Dávid Ferenc unitárius (szentháromságtagadó) püspök híve volt. Fogadott fia, a héber nyelv ismerője, Péchi Simon Bethlen Gábor fejedelemsége alatt főkancellár lett és így még nagyobb befolyással terjeszthette tovább a szombatos hitelveket. Ez azért is lehetett hatásos, mert az új felekezet számára Péchi a reformáció jegyében magyar nyelvű irodalmat teremtette, egyházi énekekkel, teológia művekkel, vitairatokkal, zsidó vallásos könyvek fordításaival.

I. Rákóczi György fejedelemségétől, az 1638-as dési terminust követően az erdélyi szombatosokat üldözték. (Korábban, 1636-ban Rákóczi még szabad vallásgyakorlatot engedélyezett nekik az unitárius püspök ellenőrzése alatt és eltörölte a korábbi országgyűlések ellenük hozott határozatait.) Rákóczi döntése ellenük nem vallási indítékokból fakadt, hanem mert a szombatosokat politikai ellenzékként látta. Sokan közülük Törökországba menekültek, mások titokban gyakorolták hitüket és voltak, akik a zsidó vallásra tértek át. Zömük a második világháború idején a zsidótörvények miatt, Degré Alajos miniszteri biztos rábeszélésére, az unitárius egyházhoz csatlakoztak.

A Maros megyei bözödújfalusiak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Pallas nagy lexikona 1900 körül kihaltnak mondja az erdélyi szombatos egyházat. Bözödújfaluban meghúzódott utolsó maradványaik, 39 család v. 170 lélekkel, 1868. a zsidó hitre tértek és izraelita prozelita hitközséget alakítottak” – írta a lexikon. Az áttérést az 1867-es emancipációs törvény (1867:XVII.tc.) tette lehetővé.

A Magyar Nép Művészete című művében (1908) Malonyai Dezső leírta párbeszédét az utolsó szombatossal, Sallós Józseffel, a bíróval, aki egyszersmint katolikus presbiter is volt. „Megmutatta az imádságos könyveit. Két gyönyörűen írott, vastag könyv, a XVII. századból; cifrázott betű egy sincs bennök, de valamennyi, mint a gyöngyszem. Az első lapon, zsidóbetükkel, a Mindenható neve” – írta Malonyai. [1]

Degré az 1940-es években azzal a szándékkal beszélte rá az áttért szombatosokat a zsidó hitről való kitérésre, hogy a zsidókkal szemben hozott jogszabályok ne sújtsák őket. A kitérők tanúsítványt kaptak tőle, Magyarország német megszállását követően azonban az erdélyi zsidókkal együtt őket is a marosvásárhelyi gettóba hurcolták. Ráduly István, Bözödújfalui katolikus plébános a tanúsítvány segítségével többeket ki tudott hozni a gettóból, a többieket azonban az auschwitzi megsemmisítőtáborba deportálták. Degré ellen a nyilas uralom alatt a szombatosok ügye miatt fegyelmi vizsgálat indult.

Szombatosok ma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szombatosok mint közösség kihaltak a 20. században, ám szombatünneplő keresztény felekezet napjainkban is létezik. A szombatünneplés bibliai (nem pedig szombatos) örökségét továbbvivő adventizmus (amely nem az erdélyi szombatos mozgalom származéka!) a történelmi Magyarország területén elsősorban Erdélyben aktív.

L. R. Conradi amerikai adventista misszióvezető Európában 1890-ben még találkozott Bözödújfalun annak az öt szombatos családnak a képviselőivel, akik társaiktól eltérően nem tértek át a zsidó vallásra.

Az irodalomban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A korai 17. század szombatosairól szól Kemény Zsigmond A rajongók című regénye.

Szakirodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kovács András: Vallomás a székely szombatosok perében. Bukarest: Kriterion, 1982 (részletes, XIX-XX. századi bibliográfiával)
  • Dán Róbert: Az erdélyi szombatosok és Péchi Simon. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1987
  • Kovács András: Útfélen fejfa. Budapest-Bukarest: Balassi-Kriterion, 1995
  • Kovács András: Mondjatok káddist egy székely faluért. Csíkszereda: Pallas-Akadémia, 1997
  • Kovács András: Az erdélyi szombatosság nyomában. Csíkszereda: Pallas-Akadémia, 1999
  • Bözödújfalvi szombatosok szertartási és imádságos könyve. Közzéteszi és a bevezetőt írta: Kovács András. Csíkszereda: Pallas-Akadémia, 2000
  • Szávai Géza: Székely Jeruzsálem. Bp.: Pont, 2000
  • Pozsony Ferenc: Erdély népei: szászok, örmények, székely szombatosok, cigányok. Kolozsvár: KJNT-BBTE, 2009

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]