Léghajó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Montgolfier testvérek hőlégballonja és műszaki adatai (1786-os ábrázolás)
Kártyagyűjtemény a léghajózás hőskorából
Katonai léghajóbemutató (1896)

A léghajó olyan légi jármű, amelynek sűrűsége kisebb (vagy egyenlő), mint a környező levegőé, ezért energiafelhasználás nélkül képes lebegni.

Nevezik kormányozható léghajónak is, megkülönböztetve a nem kormányozható léggömbtől. A kis sűrűséget valamilyen töltőgáz biztosítja. Ez kezdetben a hidrogén volt, de mivel a hidrogén robbanásveszélyes, áttértek a nála kétszer nagyobb sűrűségű hélium töltőgázra. A hélium kémiai semlegessége, és kis sűrűsége miatt jobban megfelel a léghajók számára.

Szerkezetileg háromféle típusa terjedt el:

  • merev falú
  • félmerev
  • nem merev

Legkedvezőbb légellenállása a merev falú léghajónak van. A léghajó előrehaladását általában motor által hajtott légcsavar biztosítja. A magassági kormányzást részben a kormányberendezés, illetve elmozdítható súlyok biztosítják. A nagy szerkezeti méretek miatt gyors közlekedésre nem alkalmas. Hátránya, hogy a le- és felszálláshoz többnyire különleges kikötésre van szükség. Az időjárás viszontagságait is nehezen bírja. Előnye viszont, hogy a levegőben maradáshoz csak minimális energiát igényel, csendes, motorja kevésbé környezetszennyező, mint egy repülőgépé, és nagy vagy kényes rakomány szállítására is alkalmas.

A léghajó története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A léghajó a léggömb fejlődésével jött létre. Szükség volt olyan légi járműre, amely nem csak a szelek kénye kedvére halad a levegőben. A jobb légellenállás miatt a szivar alakú ballonokat kezdték alkalmazni. Ettől kezdve már a léggömb helyett a léghajó elnevezést használták. Az irányítás mindaddig megoldatlan maradt, amíg fel nem találták a gőzgépet. George Cayley 1837-ben tervezte meg, majd 1852-ben megépítette a gőzgéppel hajtott kormányozható léghajót. Az első alumínium szerkezetű léghajó tervezése Schwarz Dávid nevéhez fűződik. Schwarz Dávid halála után, 1898-ban Ferdinand von Zeppelin szerezte meg a szabadalmat, és beindította az alumíniumból, merev belső vázzal készült utasszállító léghajó gyártását. Ezekkel a léghajókkal lehetővé vált Európa és Amerika között az Atlanti-óceán feletti utasszállítás is. A léghajózás a második világháború előtt élte virágkorát. Hanyatlását a hatalmas, hidrogéntöltésű Hindenburg léghajó katasztrófája indította el. A léghajók ezután gyorsan eltűntek a levegőből, és helyüket a repülőgép vette át.

Léghajózás Magyarországon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első hidrogénnel töltött léggömböt Szablik István piarista tanár bocsátotta fel 1784-ben tudományos-kísérleti céllal az egykori vásártéren (ma kb. az Erzsébet híd pesti hídfőjének a helyén). 1811-ben egy Menner nevű orvos szállt fel léggömbjével a Városligetben, és a Gyöngyös melletti Gencspusztán szállt le. Ő volt az első, aki Magyarországon ejtőernyőt használt: léggömbjéről állatokat eresztett le ejtőernyővel, amik sértetlenül értek földet. Léhmann 1846-ban kétszer szállt fel a Városligetben. Az első nő, aki léghajóra szállt, Pálmay Ilka színésznő volt, Silberer léghajóján szállt fel a mai Lövölde térről 1883-ban. Az első magyar úszó, első sportlap alapító és első Balaton-átúszó Szekrényessy Kálmán (1846-1923)ugyancsak úttörőnek számít a hazai léghajózás történetében. Than Károly tanítványaként éveken át folytatott kísérletei eredményeként mutatta be a nagyközönségnek saját készítésű léghajóit. Először 1887. március 17-én, majd számos vidéki helyszínt követően (Balatonfüred, Szabadka stb.) 1895-ben a Nemzetközi Demográfiai Kongresszus alkalmából ismét a fővárosban. Kísérleteiről a hazai sajtóban több tucatnyi szakcikkben és tanulmányban számolt be. A maguk nemében egyedülállóknak számítottak légibemutatókkal egybekötött előadássorozatai, melyekkel egész Európát bejárta, ily módon is népszerűsítve a léghajózást. Nemzetközi missziójának és ösztönzésének köszönhetően - Zeppelin barátjaként - nem kis szerepet játszott az ún. irányítható léghajó kidolgozásában. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái Bp. 1909. 623-624. p. p.

A millenniumi ünnepségek kiállításán, 1896-ban Godard-féle léggömbbel sok ezren szállhattak fel, némi díjazás ellenében.

A Turul nevű léggömbbel 1902-ben kezdődött meg a rendszeres magyar tudományos és sportléghajózás. A Turul 1903-ig hetente egyszer, négy utassal szállt fel az Általános Osztrák-Magyar Légszesztársulat telepéről. A felszállásokról Herczeg Ferenc színész adott leírásokat. 1910-ben a bécsi Parseval típusú léghajónak volt bemutatója Rákosmezőn. 1928-ban a Hungária nevű léggömbbel újjáéledt az akkor már lanyhuló léggömbsport. 1931-ben már nagy esemény volt a Graf Zeppelin léghajó budapesti látogatása. 1967-ben, a Budapesten rendezett nemzetközi légipostabélyeg-kiállítás alkalmával Jan Boesman, az aerofilatelista világszervezet elnöke levelekkel terhelt léggömbjével szállt fel a Városligetben, majd 1971. szeptember 5-én, az önálló magyar postabélyeg-kibocsátás 100. évfordulója alkalmából Johannes Schreer és Kurt Rünzi szálltak fel szintén a Városligetben, és alkalmi postabélyeggyűjtők leveleit vitték Csömörig.

A léghajó jelene és jövője[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zeppelin kivitelű, modern léghajó

Napjainkban a mérnökök újból foglalkozni kezdtek a léghajókkal. Főleg turisztikai és reklámcéllal, de kutatóknak, vagy mentési célokra is építenek léghajókat, amelyekbe integrálják a legújabb technikai vívmányokat (korszerű anyagok, modern navigáció, számítógépes vezérlés stb.).

Másrészt, a hadügyi irányítás újból érdeklődik e légi szállítási eszköz iránt. Olyan nagy múltú repülőgépgyárak, mint például a Lockheed-Martin úgynevezett hibrid léghajó tervein dolgoznak, amellyel nagy tömegű szállítmányokat lehetne lassan, de olcsón nagy távolságokra eljuttatni. E projekthez a pénzt a katonai költségvetés biztosítja. Az amerikai hadügyminisztérium Fejlesztési Ügynöksége, a DARPA 2005-ben 2,9 millió dollárt adott az említett cégnek, és 3,2 millió dollárt az Aeros Aeronautical Systems Corp.-nak egy nagymagasságú hibrid léghajó, a Walrus („rozmár”) kódnéven futó munka első fejlesztési fázisára. A hibrid léghajó nehezebb a levegőnél, ezért függőleges meghajtást és gázelőállítást is használ a repüléshez.[1]

A hadsereg kívánalmai: 500 tonna felszerelés vagy legénység szállítása 22 000 km távolságra 7 nap alatt (ez a Föld túlsó oldala, gyakorlatilag a legnagyobb távolság két földi pont között), valamint fontos feltétel az előkészítetlen terepen való fel- és leszállás képessége. Összehasonlításul: az amerikai hadsereg legelterjedtebb légi teherszállítója, a C-130 Hercules mindössze 22 tonnát képes továbbítani, a világon jelenleg a legnagyobb teherszállító, az ukrán Antonov An-225 pedig 275 tonnát. A program pénzügyi támogatását azonban 2006-ban törölték[2]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Léghajó témájú médiaállományokat.
  • Budapest lexikon II. (L–Z). Főszerk. Berza László. 2., bőv. kiadás. Budapest: Akadémiai. 1993. 25-26. o. ISBN 963-05-6411-4