Rákos-mező
A mai Angyalföld és Kőbánya közötti síkon, a középkori Pest városfalától (Kiskörút) a Rákos-patakig húzódott a Rákos-mező. Első írásos említését 1074-ből ismerjük, 1289-ben úgy említették, hogy az ország közepe. A XII-XIII. századtól a hadrakelések és országgyűlések elsődleges helyszínévé vált. Budapest egyesítésétől (1873) a fővároshoz tartozik. Kezdetben a X. majd 1930-tól a VI., VII., VIII., XIV. kerület része. Neve több mai budapesti földrajzi névben fennmaradt: Alsórákos, Rákosfalva, Rákospalota, Rákosrendező pályaudvar, Rákos-patak.
Tartalomjegyzék |
Jelentősebb országgyűlések [szerkesztés]
- 1277 májusában Timót zágrábi püspök segítségével országos gyűlést hívtak össze a Rákos-patak melletti mezőre. A országgyűlés törvényes korúnak nyilvánította a Kun László királyt, és kezébe adta az ország kormányzását, egyben jóváhagyta a Habsburg Rudolffal kötendő szövetségi szerződést.
- 1278 nyarán a Rákos-mezőn gyűlt össze az Ottokár cseh király ellen induló sereg.
- Az Árpád-ház kihalását követően hagyományossá vált az országgyűlések Rákos-mezőn való tartása. Jó példa erre az 1307 október 10-i országgyűlés, mely Károly Róbertet magyar királlyá választotta
- 1490-ben a Rákos mezején királlyá választják II. Jagelló Ulászlót
- 1505-ben a köznemesség nyomására a rákosi országgyűlés a következő határozatot hozza: Ha II. Ulászló fiúörökös nélkül hal meg, csak magyart fognak királlyá választani. A határozat oka az volt, hogy Ulászló nem foglalkozott a magyarok érdekeivel. A köznemesek eme törekvése a következő évben okafogyottá vált, mivel megszületett Ulászló fia, II. Lajos
- 1526 április 24-én a magyar nemesség a rákosi országgyűlésen döntött a főúri és a köznemesi párt viszályáról, a végvárak felszereléséről és a hadak táborba szállásáról. Mindehhez csak az akarat és a pénz hiányzott.
- 1540. szeptemberében, a rákosi országgyűlés II. János néven magyar királlyá választotta Szapolyai János és Jagelló Izabella csecsemő korú fiát
Történelmi, gazdasági szerepe [szerkesztés]
Évszázadokon keresztül itt gyülekeztek a magyar hadak, ha külső vagy belső ellenség fenyegette az országot, így nem véletlen, hogy a Rákos-mező nem csak a történelembe, de az irodalomba is bekerült Kisfaludy Károly révén.
A török korban elvesztette jelentőségét, és a XVIII. századtól a fejlődő Pest az itteni erdőkből termelte ki a fűtéshez és az építkezésekhez szükséges fát. Az agrár jellegű területen az 1880-as években indult meg a közművesítés és a fokozottabb beépítés, de még a XIX-XX. század fordulóján is a többholdas kertészetek és majorságok jellemezték a vidéket. Ma már csak néhány közterület elnevezése őrzi a múltat (pl.: Bolgárkertész utca).
A mező Kerepesi út és Éles-sarok közötti részén, az egykori lovassági gyakorlótéren indult meg a hazai repülés, sőt 1910-ben itt rendezték az első repülőversenyt is. Ennek állít emléket az Örs vezér terén található szobor is.
