Közlekedéstudomány

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A közlekedéstudomány olyan alkalmazott tudományág, melynek feladata a közlekedés és környezetének (természeti, műszaki, gazdasági, humán stb.) elemzése, illetve kölcsönhatásaik feltárása. A közlekedéstudomány értelmezésében - gazdasági, társadalmi, technikai stb. összefüggései miatt - eltérő álláspontok léteznek. Az egyik álláspont szerint alapvető feladata a közlekedés, mint termelési folyamat leggazdaságosabb megoldásainak kidolgozása. Mások a közlekedéstudomány műszaki aspektusait hangsúlyozzák, melynek feladata a leghatékonyabb közlekedési berendezések és megoldások kidolgozása. A közlekedéstudományt az MTA az 1950-es évektől önálló tudományterületnek, 2000-től pedig a műszaki tudományterületen belüli tudományágnak tekinti. Legfontosabb diszciplínái: közlekedéstan, közlekedés-gazdaságtan, közlekedés-technika, közlekedés-pszichológia, közlekedési üzemtan, közlekedés-történet, közlekedés-földrajz, közlekedési jog (fuvarjog), közlekedés-statisztika. Ma a közlekedéstudományt széleskörűen művelik Magyarországon. A közlekedéstudomány legfontosabb szaklapjai: Közlekedéstudományi Szemle, Városi Közlekedés, Közlekedésépítés- és Mélyépítés-tudományi Szemle.

[szerkesztés] A közlekedés ágazatai

• közúti közlekedés
• vasúti közlekedés
• vízi közlekedés
  • belvízi hajózás
  • tengeri hajózás
• légi közlekedés
• csővezetékes szállítás

[szerkesztés] A közlekedési vonalak szerint

• síkbeli (közúti)
• térbeli (légi)

[szerkesztés] Az igénybe vett közlekedési ágazatok szerint

• multimodális (például konténeres szállítás, vasúti-tengerhajózási, stb.)
• komodális (például RoLa, RoRo)