Szügyi Zoltán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szügyi Zoltán itt még századosként

Vitéz Szügyi Zoltán (Huszt, 1896. február 9.Budapest, 1967. november 23.) vezérőrnagy, a Szent László hadosztály parancsnoka.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első világháborúban önkéntes volt, helytállásáért hadapród-őrmesterként arany vitézségi érmet, tisztként III. osztályú katonai érdemkeresztet és Vaskoronarendet kapott. 1923-ban századosként reaktiválják. Később a várpalotai lövésziskola tanára lett. A második világháború alatt 194044-ig a kolozsvári hadtestparancsnokságon, majd Pápán az ejtőernyős zászlóalj parancsnoka volt. 1942-től ezredes, a 2. magyar hadsereg 43. gyalogezredének parancsnokaként 19421943 részt vett a Don menti harcokban és a visszavonulásban. Az 1943 januári szovjet áttörés lassítása és részbeni feltartóztatása miatt kitüntetik. 1944-ben a Szent László hadosztály megszervezésekor annak parancsnoka lett. Részt vett a Garam menti, majd a dunántúli harcokban. Közben felvette a kapcsolatot báró Atzél Ede útján a szovjetellenes nemzeti ellenállással. Céljuk az volt, hogy a hadosztályt nyugatra mentve az odaérkező brit alakulatok előtt kapituláljanak, megtartva ezzel a hadosztályt a háború utánra. 1945. május 10-én, már a háború európai befejezése után, sikerült alakulatai zömét a Kor-Alpok nehéz hegyi útjain az angol megszállási övezetbe átmenteni.

A háború után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A budapesti kormány háborús bűnösség címén kikérte az angoloktól, akik felkínálták neki a szökés lehetőségét, de nem élt vele. A Népbíróság 1948. február 23-án 10 évre ítélte, mely ítéletet a Népbíróságok Országos Tanácsa 1949. november 28-án érvénytelenített, és helyette életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélte.[1] Az 1956-os forradalom idején kiszabadult, de hamarosan ismét börtönbe került. 1957 őszén „kegyelmet” kapott, majd segédmunkásként dolgozhatott.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hamvai a Farkasréti temetőben nyugszanak. Szügyi Zoltánt a Legfelsőbb Bíróság 1994. március 31-én a háborús bűnösség vádja alól felmentette.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]