Lófő

A lófő (latinul primipilus) a feudalizmus idején létezett társadalmi rang a székelyek között. A lófők közvetlenül a főszékelyek (primorok) után következtek a hierarchiában.

Története

A székelyek, mint eredendően határőrizeti feladatokat ellátó, kiváltságokat élvező katonanép körében kezdetben nem alakult ki rendi jellegű tagolódás. Jelentősebb vagyoni különbségek is csak a 14. századtól mutathatók ki közöttük. Kezdetben mindannyian lovas katonákként teljesítettek szolgálatot, majd később már csak egyesek közülük. A lófői tisztség kialakítása Mátyás királyhoz köthető, aki meghagyta a vajdaispánnak, hogy a székelyeket vegyék lajstromba, ezen belül pedig a lovasokat, kik őseiktől ilyenektül származtak, külön névsorba írják, és ezentúl a lófő névvel illessék őket. Nekik nagyobb zsákmány, a 16. századtól pedig a közös használatú nemzetségi földből nagyobb nyílföld jutott részükül. Elsősorban közülük kerültek ki a székely hadnagyok, a székely székek tisztségviselői.

1554-től kezdődően a lófők a főszékelyekhez, valamint a magyar nemesekhez hasonlóan mentesültek a hadiadó fizetése alól. A 18. századra a lófők már kisnemeseknek tekintendők és legtöbbször 1-2 jobbágyteleknyi földdel rendelkeztek. A székelység körében számuk 8-10%-ra tehető, mely idővel csökkenő tendenciát mutatott. A lófői kiváltságok gyakorlatilag 1848-ban szűntek meg, a jobbágyfelszabadítás következtében. A rangot az 1947. évi IV. törvény törölte el.

Lásd még

• Ágszáz
• Főszékely

Források

• Magyar katolikus lexikon