Délvidéki Emlékérem
| Délvidéki Emlékérem | |||
| |||
| Adományozza a Magyarország | |||
| Típus | egyfokozatú kitüntetés | ||
| Kaphatják | a hadműveletben részt vevők | ||
| Indoklás | Délvidék visszafoglalásáért | ||
| Jellemzői | anyaga: ón, átmérője: 36 milliméter[1] | ||
| Statisztikák | |||
| Alapítás dátuma | 1941. szeptember 4. | ||
| Viselési sorrend | |||
| Azonos rangú kitüntetés | Felvidéki Emlékérem, Erdélyi Emlékérem | ||
| |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Délvidéki Emlékérem témájú médiaállományokat. | |||
A Délvidéki Emlékérem az 1941-es Jugoszlávia elleni, német szövetségben végrehajtott támadásban részt vevő honvédség és csendőrség személyi állománya részére alapított katonai kitüntetés.
Az elismerés története[szerkesztés]
Magyarország 1941. április 11-én kezdte meg a Délvidék visszafoglalását, azt követően, hogy Németország április 6-án megtámadta Jugoszláv Királyságot, majd április 10-én Horvátország proklamálta önállóságát. Így Magyarország nem szegte meg az 1940. december 12-én kötött örökbarátsági egyezményt, mivel a támadás azután történt, hogy az a Jugoszlávia, amellyel Magyarország az egyezményt kötötte, már megszűnt létezni. A kérdés viszont nem volt egyértelmű, Teleki Pál miniszterelnök számára megoldhatatlan dilemmát jelentett, és minden bizonnyal ez vezetett április 3-i öngyilkosságához.[2][3][4]
A hadvezetés által a megvalósított revíziós törekvésekkel párhuzamosan kitüntetéseket alapított és így kerültek időben adományozásra először a Felvidéki Emlékérem (1938), majd az Erdélyi Emlékérem (1940), és legvégül a Délvidéki Emlékérem. A Szovjetunió megtámadása után, 1941 novemberében megalapításra kerül a Tűzkereszt, mely harctéri kitüntetés és a fegyveres frontszolgálatért, a haza védelmében szenvedett sebekért és rokkantságért adományozták. Az emlékérmeket azok kaphatták meg, akik a területek visszafoglalásával kapcsolatos mozgósítások során állomáshelyüket a birtokbavétellel kapcsolatos tevékenység érdekében elhagyták.[4]
Az emlékérem[szerkesztés]
A matt fémszínű szürke ötvözött ón érem elölnézeti oldalán a „Nándorfehérvári Győző” Hunyadi János lovas képe látható, mellette felirat Hunyadi János. A körfelirat rajta „Magyar Délvidék Visszafoglalása Emlékére”. Az érem átmérője 36 milliméter. A hátoldalon koronázott háromszögű pajzson magyar kiscímer, alatta balra döntött háromszögű pajzson a Hunyadi-címer, jobbra döntött háromszögű pajzson a Horthy-címer látható. Az érme nagy körkörös feliratán szerepel a „Vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzóságának XXII. évében 1941” ajánlás. Az éremhez tartozó szalag háromszögletű, 40 mm széles, balról kék, jobbról sárga színű. Viselési sorrendjét illetően a 27.897/eln. 2/r. - 1943. sz. körrendelet adott szabályozást. A kitüntetés viselését a jelenleg hatályos szabályozás nem engedi meg.[1][5][6]
Érdekesség[szerkesztés]
A Délvidék visszafoglalásakor, 1941. április 11-én leventék is részesültek elismerésben. Kajdács János kőműves segéd, Krémer György kereskedőtanuló, Matheis György cipészsegéd, Vajda Béla cipészsegéd Beremend községben, a szerb határ mellett egy őrsön összekötő és figyelő beosztást teljesítettek. Sehogy se tetszett leventéknek a fapuska, hiszen fegyveres ellenséggel állottak szemben, ezért, amikor az őrs támadásra indult, ők is bátran elindultak az ellenség felé, mely tűz alá vette őket. A fiatal fiúk a süvítő golyózáporban is bátran segítettek lefegyverezni a szembenálló ellenséges szerb őrsöt. A tőlük elvett fegyverekkel és lőszerekkel felszerelve, továbbra is részt vettek az őrs támadásában és ezzel együtt Petárda községben áttörtek az első szerb erődvonalon. A négy bátor levente is a menekülő szerb katonák után vetette magát s egészen a második erődvonalig üldözte őket. Itt is felvették a tűzharcot. Egy negyven-ötven főből álló ellenséges csapat be akarta keríteni a támadó határvadászok balszárnyát, és a négy bátor leventét. Ezt idejében észrevették, de nem ijedtek meg. Gyors elhatározással állást foglaltak és megkezdték a tűzharcot. Nyugodtan, izgalom nélkül céloztak. Kitűnően célzott lövéseikkel elhárították az ellenség bekerítő mozdulatát. Hősies cselekedetükről értesítették a Kormányzó Urat is, aki a leventeparancsnokság előterjesztésére vitéz és bátor magatartásukért a Bronz Vitézségi Érmet adományozta nekik, valamint megkapták a Délvidéki Emlékérmet is.[7]
Kitüntetettek[szerkesztés]
Az elismerést a hadműveletekben részt vevő több ezer honvéd és csendőr kapta meg, az alábbi felsorolás a magyar nyelvű wikipédián önálló szócikkel rendelkező elismerteket tartalmazza:
A jelenlegi törvényi szabályozás nem teszi lehetővé viselését, tiltott kitüntetés.[8]
Források[szerkesztés]
- ↑ a b Kitüntetések. Huszár Lajos Éremtár, Gyöngyös. (Hozzáférés: 2011. július 31.)
- ↑ Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században, Budapest, Osiris Kiadó, 2005. ISBN 963-389-719-X
- ↑ Történelem: A Felvidéki, az Erdélyi és a Délvidéki Emlékérem. felvidek.polgarinfo.hu. [2010. március 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. október 10.)
- ↑ a b Magyar kitüntetések 1920-1944. akm.jjsoft.hu. [2010. október 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. október 10.)
- ↑ Tajti Ákos: Kitüntetések viselése. hm.gov.hu, 2010. augusztus 25. [2010. október 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. október 24.)
- ↑ Magyar kitüntetések viselési sorrendje 1943. Regia Militia Hungarorum. [2009. március 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. október 10.)
- ↑ NÉHÁNY SZÓ A LEVENTEINTÉZMÉNYRŐL HUNNIA 115. szám. freepress-freespeech.com. [2010. október 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. október 10.)
- ↑ Betiltott magyar kitüntetéseink. szentkoronapatika.hu. [2015. május 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 13.)
További információk[szerkesztés]
- Délvidéki Emlékérem. retronom.hu. (Hozzáférés: 2010. október 10.)
- Gyurakovics Norbert: Az érdem elismeréséül… (magyar nyelven), 2004. november 26. (Hozzáférés: 2009. július 17.)
- Makai Ágnes, Héri Vera. Kereszt, Érem, Csillag – Kitüntetések a magyar történelemben [archivált változat]. Helikon Kiadó (2002). ISBN 9789632087580. Hozzáférés ideje: 2010. október 10. [archiválás ideje: 2010. január 2.]
- Fekete Ferenc, Baum Attila. A Magyar Királyság kitüntetései 1920-1945 [archivált változat]. Hermanos Kiadó (2010). ISBN 978-963-88959-0-5. Hozzáférés ideje: 2010. október 25. [archiválás ideje: 2010. december 8.]